 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Nagy Imre - 1. folyt.
|
Ugyanúgy, mint Nagy Imre, Kádár János is mondhatott volna nemet,
amikor a moszkvai elvtársak azt követelték tőle, hogy vegyen részt a
magyar népfelkelés leverésében. S persze ez nemcsak Kádár Jánosra
vonatkozik, hanem Marosán Györgyre, Apró Antalra és a többiekre is.
Az a körülmény, hogy mindezek az emberek féltek a forradalomtól, a
népharagtól, a pártállam összeomlása által teremtett helyzettől,
legfeljebb magyarázat, de nem mentség.
A második ok, ami miatt nem lehet elhárítani a felelősséget,
közvetlenül az 1958-as eseményekkel függ össze. Nem igaz, hogy az
1956 utáni rendcsinálás csak úgy történhetett, ahogyan történt. Nem
igaz, hogy Magyarország lecsendesítéséhez sok száz embert kellett
kivégezni, jóval többet, mint az osztrákoknak 1849 után, Haynau
rémuralma idején. Hogy milyen méretű lesz a megtorlás, az jelentős
részt a Kádár János-féle pártvezetésen is múlt.
Ám tegyük fel, hogy Nagy Imréék kivégzését nyomatékosan
követelték az oroszok. Kádárék mondhattak volna nemet. Egészen
bizonyos, hogy ha az MSZMP akkori vezetősége megmakacsolja magát
Nagy Imre ügyében, és egységesen szembeszegül, akkor a moszkvai
hűbérúr végülis enged. Az 1950-es évek elején például
Lengyelországban Sztálinék nem tudták elérni Gomulka kivégzését,
mert az akkori lengyel pártvezetőség nem engedte magát ebbe a
bűnténybe belerántani. Hruscsov sem lett volna szerencsésebb
Magyarországon, hogyha Kádárék a sarkukra állnak.
A harmadik ok végül, ami miatt nem lehet mindent a felbújtókra
kenni, magától értetődően következik az emberi igazságérzetből és az
általános jog alapelveiből. Felelős nemcsak az, aki a parancsot
kiadja, hanem az is, aki végrehajtja. Különösen vonatkozik ez egy
olyan végrehajtóra, mint amilyen Kádár János volt, aki - mint tudjuk
- 1956 november végén szabad elvonulást adott Nagy Imrének és
társainak. Ez a körülmény különösképpen arra kellett volna késztesse
Kádár Jánost, hogy nemet mondjon 1958 nyarán, amikor az úgynevezett
Nagy Imre-perre sor került. (folyt.)
1989. június 6., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|