 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
A Kapu főszerkesztője nyilatkozik
|
A Kapu főszerkesztője nyilatkozik Amerika Hangja
--------------------------------- Washington, 1989. június 5.
(Bognár Vera) Világhíradó
- Mai vendégem a telefonvonal túlsó, tengerentúli, budapesti
oldalán Brády Zoltán, a Kapu főszerkesztője.
- Brády úr, elsősorban arról szeretném kérdezni, hogy érez az
újságszerkeszőség és az a rengeteg ember, akivel a riporterek
találkoznak Bush elnök közelgő látogatásával kapcsolatban, elvégre
ez az első eset, hogy egy hivatalban lévő amerikai elnök
Magyarországra látogat.
- Elsősorban ez számunkra öröm. Bizonyos fokig remény is, hogy
talán jobban rendeződik a viszonyunk az Egyesült Államokkal. Itt
nemcsak arra gondolok, hogy még a maradék feszültségek is eltűnnek,
hanem bizalommal lesznek Magyarország és a magyar vezetés vagy a
jövendő magyar vezetés felé. Szerkesztőségünk is felkészül erre a
látogatásra, ugyanis először 1948 után egy amerikai magyar lap
jelenik meg Magyarországon, a kaliforniai Új Világ, amit mi rotáción
itt sokszorosítunk, és hát kíváncsi vagyok, hogy fogja érdekelni a
magyarországi magyarokat a Kaliforniában élő magyarság élete.
Ez nemes gesztus is, és először történik meg a hosszú-hosszú
feszültség, meg ilyen változó világunk után. De mindenesetre az a
helyes megfogalmazás szerintem, hogy várakozással, nagy várakozással
várjuk az amerikai elnököt.
- Ha alkalma lenne rá, hogy találkozzék vele és interjút
készítsen, mit kérdezne tőle? (folyt.)
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
A Kapu főszerkesztője - 11/1. folyt.
|
- Elsősorban azt kérdezném, hogy mennyiben tudna kiegyezni, és
hogy tudna törekedni Gorbacsovval együtt egy tényleges pluralista
világbékére. Hogy a fegyverek eltűnjenek, és tényleg csak a
rendfenntartó fegyverek maradjanak meg - persze ez idealizmus -, de
inkább az érdekelne, a leszerelés, és hogy mennyiben segíti azokat
az országokat - gondolok itt Közép-Európában, pontosabban
Lengyelország, Magyarország -, hogy a demokrácia útjára kezdünk
lépni, ha lassan is és igen sok akadályt kell leküzdenünk. Tehát
nemcsak bizalommal - legyünk őszinték, ne köntörfalazzunk -
gazdasági segítséget is várunk, mert végeredményben ez sokat függ
attól, hogy tudunk tovább haladni.
- Magyarország az elmúlt időszakokban rengeteg gazdasági
segítséget kapott, és nem jutott vele igazán messzire.
- Nem jutottunk semmire, mert szakképzetlen balfácánok osztották
el a pénzt. Most meg kell adni, hogy nem egymás között, hanem az
országnak egy félelmetes hibája volt: feléltük az adósságokat, és
nem a megfelelő helyre rakták azt a pénzt. Tehát mesterségesen
viszonylag jó életszínvonalat tartottak az 1970-es években, aminek
most van a böjtje. Csak most az a remény, hogy azok az úgynevezett
elvtársak már a süllyesztőben eltűntek, és talán új, szakképzett
gárda lesz, akiknél nem elsődleges a párttagsági könyv; talán jobb
helyre teszi el ezt a pénzt, mert Magyarország hajója nagyon-nagyon
lyukas hajó, mindenhonnan ömlik bele a víz.
- Mi a garancia arra - ha teszem azt, én most egy amerikai
bankigazgató lennék, aki boldogan adna kölcsönt, hiszen ez az üzlet,
ebből él -, hogy Magyarország képes lesz ezt a kölcsönt jól
felhasználni és megfelelőképpen törleszteni? Valóban az új
vezetőség, a mostani új vezetőség garancia erre? (folyt.)
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
A Kapu főszerkesztője - 11/2. folyt.
|
- Én nem vagyok teljes bizalommal az új vezetőség felé. Bár van
bizonyos fokig bizalmam, mert kényszerhelyzetben vannak elsősorban.
Most ugye az új, jól intézkedő közgazdászokat, akik az ellenzék
soraiból lépnének ki, azokat még nem ismerjük. Szerintem egyrészt a
kényszerhelyzet a garancia, másrészt a társadalmi ellenőrzés megnőtt
Magyarországon, mert a demokratizálódás ha lassan is, de nagyon
szépen halad. Tehát nem tudják az orrunk előtt másba fektetni a
pénzt.
A bős-nagymarosi építkezés leállítása már mutatja, hogy a
kormány reálpolitikus, és figyelembe veszi a népakaratot is. Tehát
szem előtt van - így fogalmazok. Ez a garancia. De az az érzésem,
hogy a választások után, tehát egy fél év múlva már azért több
garancia lesz, pontosabban több olyan ember lesz megfelelő gazdasági
poszton, akik garantálják, hogy a kölcsönök, a támogatás jó helyre
fog kerülni.
- Önnek, mint újságírónak mi az érzése, mi a szimata, hogy
alakul majd ez a választás?
- Én pártonkívüli vagyok, sosem voltam párttag, még KISZ-tag
sem. Bizonyos fokig drukkolok az ellenzéknek, mert tudom, hogy
többféle szempontok tudják az országot helyes útra terelni, de a
kommunisták - tehát az MSZMP - nagyon jól kihasználja taktikusan az
előnyét, olyan értelemben, hogy még ismeretlen az ellenzék. Tehát
nekem az az érzésem, hogy az első választásokon az MSZMP még elég
nagy eséllyel győz, de a második választásokat én már nem
garantálnám nekik. (folyt.)
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
|
|
A Kapu főszerkesztője - 11/3. folyt.
|
Grósz Károly feltehetően olyan szerepet tölt be a magyar
történelemben, egy átmeneti ember, nagyon sokat köszönhet neki az
ország, végül is az ő országlása alatt történt meg az áttörés.
Inkább a reformkommunistáknál látni több garanciát, feltehetően
rendpárti funkcióváltozás lesz, legalábbis ezt rebesgetik, meg ezt
lehet érezni a pártvezetésben. Akkor már ugye egy többpártrendszerű
ország egyik pártja lesz a Magyar Szocialista Munkáspárt, hacsak nem
fog szétszakadni fundamentalistákra és reformistákra.
- Térjünk át egy másik témakörre, amiről most azt hiszem
külföldön is, Magyarországon is rengeteg szó esik: Nagy Imre
temetéséről, jobban mondva újratemetéséről, a végtisztesség
megadásáról.
- Vidékről, külföldről nagyon sokan fognak érkezni erre a
temetésre. A Hősök terén fogják felravatalozni Nagy Imrét és
társait. Egy dologra gondolunk és szorítunk, hogy lesz-e a tömegben
egy akkora önfegyelem, mint amikor legutoljára a Románia-ellenes
tüntetésen volt a Hősök terén. Tulajdonképpen erre szorít mindenki
és szerintem még a hatalom is, és arra gondolunk, hogy nehogy
provokáció történjék, mint ahogy az a magyar történelem folyamán
többször megtörtént.
Azzal, hogy Nagy Imrééket emberi tisztességhez méltóan el fogják
temetni, ez jelkép abból a szempontból is, hogy egy korszak, egy
konszolidált terrorkorszak fog lezárulni a magyar történelemben, és
mondhatjuk úgy, hogy talán új fejezet lesz még a magyar szocialista
párt (sic
) történetében is. Mindenki nagyon sokat vár ettől a
temetéstől. Túl a kegyeleti aktuson, ez egy új korszaknak a nyitánya
és egyben lezárása is. (folyt.)
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Kapu főszerkesztője - 11/4. folyt.
|
- Le lehet zárni egy konszolidált terrorkorszakot anélkül, hogy
valaha bárki is kimondta volna fennhangon, hogy kit terhel a
felelősség ezért a konszolidált terrorkorszakért? Be lehet
gyógyítani sebeket?
- Sebeket soha nem lehet meggyógyítani és begyógyítani. Nem
tudjuk elfelejteni, és nem is fogjuk elfelejteni, hogy mi történt az
1950-es években, 1956-ban vagy az 1960-as évek után, ezeket nem
fogjuk soha elfelejteni. Viszont azt is figyelembe kell venni,
hogyha egy leszámolásféle kezdődne, ki tudja, milyen
következményekkel járna.
Nekem az az álláspontom, hogy felejteni úgysem tudunk, de nem is
egy megbékélés, egy ilyen tudomásul vételre van szükség, hogy most
ne essünk egymásnak a múltbeli hibákért. Az viszont más kérdés, hogy
a gazdasági bajokért én voksolok, hogy felelősségre vonást kell
alkalmazni ebben az országban. 16-ikán, a temetés napján az is
jelkép: gyertyák lesznek kitéve az ablakokba, jelezve, hogy
megbékélünk a múltunkkal, annak ellenére, hogy nem felejtünk, mert
ezeket az évtizedeket nem lehet elfelejteni soha.
- Kádár János azt nyilatkozta a Magyarországnak, hogy
világéletében kiváló kommunistának tartotta Nagy Imrét.
- Kádár János bizonyára magát is kiváló kommunistának tartotta.
Itt még nagyon sok titok van 1956 őszéről, és Kádár János az
interjúban szerintem nem őszinte; vagy feledékeny, vagy elhallgat -
bár ehhez szerintem az interjú készítője is hozzájárult. Nagyon sok
tisztázni való van még hátra. Erre például a Kapu című lapomban rá
is fogunk térni, mert egy-két dologról még beszélni kell. (folyt.)
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Kapu főszerkesztője - 11/5. folyt.
|
Nagy Imre azzal, hogy vállalta inkább a halált, mint a
kiegyezést 1956. november 4-ike után, rendkívüli emberi
tulajdonságokról, és hogy úgy fogalmazzak, az ország mellettiségéről
tett tanúbizonyságot.
- Vajon kinek a céljait szolgálja, hogy a temetés előtt ilyen
röviddel hírek kapnak szárnyra, amelyek Nagy Imre befeketítésére és
Kádár tisztára mosására törekszenek?
- Sok-sok érdek fűződik ehhez. Tudomásul kell venni - én azért
is mondtam az interjú elején -, hogy nálunk még lassú a
demokratizálási folyamat. Túl gyorsabban nem is szabad csinálni,
mert tényleg egy vértelen forradalom zajlik most Magyarországon, és
nem akarjuk és félünk az újabb vértől. Védekezik még a baloldal vagy
a fundamentalisták. Meg sokan ugye nagyon félnek a múltbeli
bűneikért, hogy hátha felelősségre vonják őket. Sok mindent
elkövetnek, hogy Nagy Imrét befeketítsék. De nekem az az érzésem,
hogy ez senkinek nem fog sikerülni, mert Nagy Imre a magyar
panteonban a legnagyobb magyar hősök közé fog kerülni.
Én 15 éves voltam 1956-ban, bár átéltem 1956-ot, hogy több
osztálytársamat lelőtték az ávosok, amikor Miskolcon az ÁVH előtt
tüntettünk a diákok kiszabadításáért. 1956. október 26-ikán, tehát
15 éves társaim haltak ott meg az utca kövén, amit szintén nem lehet
elfelejteni.
Itt volt a rendszernek egy nagy húzása, hogy az én generációm,
ami tulajdonképpen egy elvtelen generáció - én így hívom, mert ez a
rendszer tanított ki minket - utána egy olyan elbutítást végzett
történelemtudatunkban, hogy fogalmunk sem volt, mi történt, csak
most, az utóbbi években derült ki sok-sok disznóság, hogy így
fogalmazzak. Tehát ezt lapomban meg is látni, mert ma is kapkodjuk a
fejünket, hogy micsoda atrocitások történnek. (folyt.)
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Kapu főszerkesztője - 11/6. folyt.
|
Egyébként a Nagy Imre-temetésre adjuk ki két különszámunkat, ami
1956-tal foglalkozik. Olyan, eddig nem látott dokumentumok kerülnek
napvilágra, amiről idáig még nemigen tudtak a magyar olvasók.
- Például?
- Hát például a Parlament előtt, hogy ki lőtt, tanúk
jelentkeztek. Közjegyzőnél van titokban tartva a nevük, meg volt
ávósok. Úgy lőttek a Parlamentre a Művelődésügyi Minisztérium
tetejéről vagy más épületről, hogy például a kiskatonákban volt,
hogy pisztolyt nyomtak a fejükhöz, hogy lőjenek a tömegbe, úgy
kényszerítették, mint ahogy szovjet egyenruhába öltöztetett magyar
ávósok is tüzeltek. Például ez a dokumentum, illetve három
egybehangozó vallomás már megvan, ez meg fog jelennni.
Új motívumok kerülnek napvilágra a Köztársaság téri eseményekről
is. Beszéltünk a tankosokkal, megkerestük őket, és kiderült, hogy ők
nem is lőttek. No, vajon ki lőtt? Mert ugye tisztázandó, hogy Mező
Imrét vajon ki lőtte le és hogy.
Ez a lényeg, hogy még nagyon sok mindent nem tudunk 1956-ról.
Kádár János nagyon hallgat. Többet beszélhetne. De van egy olyan
érzésünk - és ez nem bizonyított -, lehet, hogy még ő sem tud túl
sokat 1956-ról, mert nem ő irányította az akkori eseményeket, hanem
a KGB, a szovjet - úgymond - elvtársak.
Miért van szükség akkor iratok beszerzésére a Szovjetunióból,
meg ugye Jugoszláviából?
- És talán Romániából is, ahol Nagy Imre hosszú időt töltött,
mielőtt hazahozták, hogy kivégezzék. (folyt.)
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Kapu főszerkesztője - 11/7. folyt.
|
- Igen. A hírt mi leadtuk sorozatba az internált, (...) fogságba tartott például Szilágyinénak a visszaemlékezései. Őket is egymástól hermetikusan elzárták, nem tudták, hogy mi történik a másikkal.
Mesterien a KGB magas szintjén volt ez mind megszervezve.
- Köszönöm Brády Zoltán a beszélgetést. +++
1989. június 5., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|