|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP KB közleményének elemzése
|
Az MSZMP KB közleményének elemzése SZER ---------------------------------- München, 1989. június 1. (Kende Péter) Magyar híradó Ez a közlemény - nyugodtan mondhatjuk - drámai átértékelése annak az álláspontnak, amelyet eddig a magyar kommunisták hivatalosan Nagy Imrével és a Nagy Imre vonallal kapcsolatban elfogadtak. A szöveg Nagy Imrét az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyiségének nevezi, hogy személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált, hogy neve összeforrott a nemzeti önállóság talaján az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal - szó szerint idéztem a szöveg néhány mondatát. Aligha kell mondani, hogy ez 180 fokos szögben tér el azoktól a megállapításoktól, amelyeket például a Nagy Imrét elítélő közlemény tartalmazott 1958. júniusában, vagy a későbbi unos-untalan ismételgetett pártnyilatkozatokkal, vezető emberek Nagy Imrével kapcsolatban tett beszédeivel. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a közlemény nemcsak a 30 éves állásponttal szakít, hanem úgy tűnik, hogy Grósz Károly álláspontjával is, aki teljesen érthetetlen módon még e hét elején is, vagyis e szöveg megfogalmazásával, vagy közzétételével egyidejűleg úgy nyilatkozott, hogy Nagy Imre pártrehabilitációjára nem lát okot. Meglehetősen talányos, hogy hogy nyilatkozhatta ezt annak a pártnak a főtitkára, amely egy ilyen nyilatkozatban voltaképpen teljes elégtételt adott Nagy Imre politikai pályafutásának, arról nem is szólva, hogy ez a nyilatkozat a leghatározottabban követeli azt, hogy a jogi rehabilitáció és a hozzátartozóknak az elégtétel mielőbb történjen meg. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az MSZMP KB közleményének elemzése - 1. folyt.
|
Mint hogyha Grósz Károly nem is ismerte volna a saját pártja által aznap elfogadott nyilatkozatot, ugyanis hogyha egy nyilatkozat azt mondja, hogy Nagy Imre a szocialista reformpolitika szimbóluma, akkor lehetetlenség arról beszélni, hogy a párt rehabilitációja nem időszerű, vagy hogy erre nincsen ok. Ugyanis ez a rehabilitáció bizonyos értelemben ezzel a nyilatkozattal meg is történt. Mindamellett szeretném megjegyzni, hogy miközben el kell ismerni, hogy itt most egy látványos átértékelés történt, egy egészen látványos fordulat a Nagy Imre személyének a megítélésével kapcsolatban, azért ez nem azt jelenti, hogy ami ebben a szövegben olvasható, az történelmileg megfelel a tényeknek, vagy elfogadható. Egy egész sor olyan állítás van benne, amelyet a kortörténet tényei nem támasztanak alá. Így például a szöveg azt állítja, hogy miközben 1956 októberében Nagy Imre az ország megmentéséért küzdött, a sztálinizmus megfékezéséért, a külső beavatkozás elhárításáért, akkor nem kapott megfelelő támogatást sem pártja, sem koalíciós partnerei részéről. Hát ami a pártot illeti, az igaz, hogy a Magyar Dolgozók Pártja akkor a teljes összeomlás állapotában volt és nagyon nagy támogatást már semmihez sem tudott nyújtani, de ami a koalíciós partnereket illeti, ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert Nagy Imre a legmesszebbmenő támogatást kapta Tildy Zoltántól és a Kisgazdapárttól, Bibó Istvántól és a Nemzeti Parasztpárttól, Kéthly Annától és a Szociáldemokrata Párttól. A legkisebb repedés sem volt Nagy Imre álláspontja és a koalíciós partnerek álláspontja között. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az MSZMP KB közleményének elemzése - 2. folyt.
|
Ugyancsak azt mondja ez a nyilatkozat, hogy november 1-e és 4-ike között megváltoztak a külső körülmények és hogy ezt Nagy Imre nem vette észre. Hát az igazság az, hogy nem vehette észre, ugyanis az igaz, hogy a Szovjetunió hirtelen véleményt és magatartást változtatott, de ezt Nagy Imre elől eltitkolta. Nagy Imrével Moszkva nem közölte azt, hogy megváltoztatta az álláspontját, Nagy Imre tehát nem tehető felelőssé azért, hogy Moszkva álláspontjának megváltoztatását nem vette figyelembe, mert őt nem vette figyelembe a moszkvai vezetés. Ugyancsak azt mondja ez a nyilatkozat, hogy kettészakadt a kormány és az MSZMP vezetése. Ez ebben a formában nem felel meg a valóságnak. Először is a kormány vezetése nem szakadt ketté, igaz csak az, hogy Kádár János váratlanul és értesítés nélkül elvonult a színtérről és pár nappal később mint Moszkva embere jelentkezett. De azt, hogy Kádár János kivonult a koalíciós kormányból, nem lehet úgy tekinteni mint az akkori kormánynak a kettészakadását. Végül a legtalányosabb mondat ebben a szövegben Nagy Imre november 4-ike utáni szerepére vonatkozik. Ugyanis a szöveg azt mondja, hogy Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikényszerített kompromisszumokat - szó szerint idézem a szöveget -, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer részleges megjavításával elérhető reformokat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a politikai okokból reá szabott igaztalan halálos ítéletig. Mármost az igazság az, hogy itt, ezzel a korszakkal kapcsolatban kompromisszumról beszélni érthetetlen. Nem lehet kompromisszumnak nevezni az ország fegyveres lerohanását, a törvényes kormány félreállítását, nem lehet kompromisszumnak nevezni azt, hogy az ország intézményei szovjet katonai megszállás alá kerültek. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az MSZMP KB közleményének elemzése - 3. folyt.
|
Az igaz, hogy a szovjet megszállók felszólították Nagy Imrét arra - Kádár Jánoson és másokon keresztül -, hogy ő is szakítson régebbi álláspontjával, és támogassa a szovjet intervenció által előállított új helyzetet. Erre Nagy Imre elvi okokból nem volt hajlandó. Kompromisszumnak nem lehet nevezni azt, ami november 4-ike után történt és még kevésbé lehet arról beszélni, hogy a régi politikai intézményrendszert részlegesen meg akarták javítani, mert hiszen most az MSZMP már néhány hónap óta elismeri, hogy 1956 novemberében az történt, hogy az MSZMP visszatért a régi intézményrendszerhez. Nagy Imre tehát helyesen utasította vissza ezt a fordulatot, amely a legcsekélyebb mértékben sem volt kompromisszum. +++
1989. június 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|