|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP és a Nagy Imre-ügy
|
Az MSZMP és a Nagy Imre-ügy BBC --------------------------- London, 1989. május 23. Panoráma Horn Gyula magyar külügyminiszter szerint Nagy Imre az 1956-os forradalom miniszterelnöke és a vele együtt kivégzettek egy kirakatper áldozatai voltak. A forradalom mártírjainak földi maradványait - 31 évvel kivégzésüket követően - június 16-ikán hantolják majd el, de amint Pártos Gábor, a BBC kommentátora hírmagyarázatában rámutat, 1956 eseményeinek újraértékelése az MSZMP vezetőségében a reformisták és ellenfeleik között zajló politikai harc részét képezi: - Tovább követeli politikai áldozatait a magyar forradalom. Két héttel ezelőtt Kádár János, akit 1956 novemberében a szovjet csapatok juttattak hatalomra, elvesztette az MSZMP élén betöltött tiszteletbeli pártelnöki funkcióját. A 77 éves Kádár nyugalomba vonulását egészségi okokkal magyarázták, de e magyarázat ellenére kétségtelen, hogy Kádár súlyos tehernek bizonyult az MSZMP számára. Annál is inkább igaz ez, hiszen végső soron őt terheli a felelősség az 1956-os forradalmat követő véres megtorlásért. E megtorlás legnevesebb áldozatai - Nagy Imre és társai -, akiket titkos tárgyaláson ítéltek el, és kivégzésük után jeltelen sírokban hantoltak el, júniusban végre méltó temetési szertartásban részesülnek. De nemcsak Kádár az egyedüli politikai áldozata az 1956-os forradalom lecsapódásának. Berecz János, aki az 1980-as években a párt főideológusa volt, a múlt hónapban elvesztette politikai bizottsági tagságát. Berecz volt a szerzője annak a munkának, amelyet egészen a közelmúltig az 1956-os forradalom alapvető hivatalos történelmi feldolgozásának tartottak. (folyt.)
1989. május 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az MSZMP és a Nagy Imre-ügy - 1. folyt.
|
A magyar kommunista vezetők, akik most egyre szélesebb támogatók körére kívánnak szert tenni - tekintettel a több párt részvételével tartandó választásokra -, mindenképpen el kívánják határolni magukat az elmúlt 40 év kommunista uralma alatt elkövetett hibáktól és bűnöktől. A közelmúlt történelmének újraértékelését a párt egyik vezető reformer politikusa, Pozsgay Imre irányítása alatt máris megkezdték. Az újraértékelés első eredménye az a történészekből álló albizottság által készített jelentés volt, melyet három hónappal ezelőtt adtak ki. Mint ismeretes, a jelentés 1956 korábban ellenforradalomnak nevezett eseményeit népfelkelésként értékelte újjá. Emellett a történészek pozitívan értékelték Nagy Imre 1953-tól 1955-ig terjedő első miniszterelnöki működését is, melynek során Nagy megkezdte a magyarországi sztálinizmus legkirívóbb túlkapásainak felszámolását. Ennek ellenére nem történt kísérlet arra, hogy elemezzék Nagy Imre 1956-os szerepét. A tény azonban, hogy három hét múlva sor kerül Nagy Imre hamvainak méltó elföldelésére, komoly nyomást gyakorol a kommunista vezetőkre, hogy végre felülvizsgálják azt a hosszú idő óta tartott hivatalos álláspontot, miszerint Magyarország néhai miniszterelnöke áruló volt. Nagy Imre és általa képviselt álláspont teljes rehabilitálása azonban komoly problémát jelent az amúgy is rendkívül megosztott kommunista vezetőség számára. Grósz Károly pártvezető és a hozzá hasonló centristák ugyanis attól tartanak, amennyiben feladják a pártnak Nagy Imrével és az 1956-os eseményekkel kapcsolatban fenntartott korábbi álláspontját, akkor ezzel aláássák az MSZMP uralmának törvényességét. (folyt.)
1989. május 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az MSZMP és a Nagy Imre-ügy - 2. folyt.
|
A radikális reformerek azonban nem osztják Grósz dilemmáját. Ők azt szeretnék, ha teljes szakítás történne a múlttal, és ez részét képezi azon törekvésüknek, hogy a bolsevik mintára épülő monolítikus MSZMP-t nyugati típusú demokratikus párttá alakítsák át. Ezt azonban nem lehet elérni a múlt feldolgozása nélkül, beleértve ebbe 1956 tragédiájának újraértékelését is. Éppen ezért a reformerek most mindent megtesznek ennek érdekében. Több mint 100 kommunista reformkör a hét végén tartott ülésén úgy határozott: tagjaik képviseltetni fogják magukat Nagy Imre temetésén. Tegnap pedig Horn Gyula az ország újonnan kinevezett, reformpártinak tartott külügyminisztere ugyancsak csatlakozott e vélemény híveihez, amikor Nagy Imrét és társait olyan kirakatper áldozatainak nevezte, akiknek meg kell adni az igazságot. Függetlenül attól, vajon a közeljövőben igazságot szolgáltatnak-e Nagy Imrének, vagy sem, Grósz Károly helyzete súlyosnak tűnik, hiszen ha korábbi kijelentései ellenére most beleegyezik Nagy Imre rehabilitálásába, akkor azt a benyomást kelti majd, mint aki csupán népszerűsége érdekében cselekszik így. - Könnyen meglehet tehát, hogy Grósz Károly lesz az 1956-os forradalom utolsó, talán a legutolsó politikai áldozata - véli Pártos Gábor. +++
1989. május 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|