Rendszerváltás és az MTI

	Kibékülés viharos külsőségek közepette 1. rész
1989. május 19. (MTI-Panoráma) - A történelem vágott grimaszt a héten Pekingben. Az utcákra kirajzó tízezrek egy szovjet politikust éltettek, annak a Szovjetuniónak a vezetőjét, amelyet Kína az elmúlt évtizedekben riválisának tartott. A legjobb forgatókönyvet is a történelem képes írni. Eredetileg más volt ez a szcenárió: ünnepélyes fogadtatás, hosszan tartó kézfogások, a kibékülés nyugodt méltatása, a nyolcvanas években váltó kínai külpolitika erőfeszítéseinek megkoronázása egy Wagner operához méltó díszletek között. Ezzel szemben Gorbacsovot a repülőtéren, s nem a városközpontban üdvözölték ceremóniával, a hátsó ajtón csempészték be a kínai parlament épületébe, sajtóértekezletének helyszínét az utolsó pillanatban megváltoztatták, s a fotósok is elestek egy hálás témától: Gorbacsov nem járhatott a császári palotában. A kínai-szovjet kibékülésre ennek ellenére ráütötték a pecsétet, de olyan körülmények között, amelyeket a pekingi vendéglátók álmukban sem képzeltek el. A pillanat, Teng Hsziao-ping életművének megkoronozása egyben a kiátkozás pillanatává vált. A Mennyei Béke Kapujának terén annak a politikusnak a távozását követelték, akit öt évvel korábban ugyanezen a téren, a Népköztársaság kikiáltásának 35. évfordulóján még a mennyekbe menesztettek. Kínában ismét véget ért egy korszak. Tíz évig tartott az az idő, amikor úgy tünt, hogy a kínaiak beérik a gazdasági fellendülés, a gazdasági reformok gyümölcseivel, s nem igen törődnek azzal, hogy a politikai és a társadalmi struktúra lényegében változatlan. Külfölön az volt a benyomás, hogy Teng pontosan ismeri országát, s tudja mire van népének éppen szüksége. E szükségletrendszerből a politikai reformokat kizárhatónak, vagy legalábbis adagolhatónak tartotta. A vendég sikerlistáján éppen politikai reformkezdeményezések szerepelnek, a gazdaság a legelemibb szinten is stagnál. Látogatása egybeesett azzal, amikor Pekingben és más városokban, a politikai változtatás szükségességét korábban liberálisan kezelő Hu Jao-pang halálát követően, elemi erővel tört fel ,,a nem csak kenyérrel él az ember,, igénye. Az értelmiségiek, a városlakók, a bérből és fizetésből élők körében, ott ahol az infláció, a munkanélküliség a legkeményebben sújtja az embereket. Mert hiába beszélt Li Peng miniszterelnök Gorbacsov elutazásának napján ,,országos káoszról,, a több mint 800 milliós falusi Kína hallgatott. Nehéz volt eldönteni, hogy a pekingi monstre politikai koncerten a bel- vagy a külpolitika játszotta a főszólamot. Hol az egyik erősödött fel, hol a másik, hol pedig kórus kisérte polifóniába olvadt egybe a kettő. A kinai dirigensek igyekeztek kézben tartani az előadást. (folyt) 1989. május 19., péntek 12:15
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kibékülés viharos külsőségek közepette 2. rész
A külpolitikai főszólamból egyértelmű volt, hogy a találkozó kiérdemli a jó előre oda itélt ,,történelmi,, jelzőt. Harminc év szünet után találkozott egymással a két ország pártfőtitkára, behegedtnek nyilvánították a behegedt sebeket, új alapokon állva helyreállították a pártkapcsolatokat. A régmultról kevés szó esett, az is sietősen, a tekintetek a jövőre irányultak, a két óriás civilizált együttlétezésének és együttműködésének remélhetően nyugodt évtizedeire. A reálpolitika szintjén mérleget vonva a kínaiak könyvelhették el a nagyobb nyereséget - teljesült például az a kívánságuk, hogy a Szovjetunió vonuljon ki Afganisztánból -, amiből az értelmetlen külpolitikai vállalkozásokat ,,leadni,, kívánó Moszkva nem csinált presztizsügyet. Kambodzsa kérdésében maradtak nézeteltérések, de mindenképpen előremutató, hogy mindkét fél politikai rendezést kíván. A Kína északi határai mentén állomásozó szovjet haderő lebontását - egy további kínai kívánságot - illetően Gorbacsov Pekingben kezdeményezést tett. Mint mondotta, a kínaiakkal kialakítandó feltételek mellett - értsd: nem egyoldalúan - a Szovjetunió kész visszavonni a határról összes katonai egységét és fegyverét, hogy csupán ,,a határ rutinszerű felügyeletét ellátó erők,, maradjanak ott. Moszkva hajlandó 120 ezer katona, valamint 436 közép- és rövidebb hatótávolságu rakéta visszavonására, mi több 16 hadihajó átvezénylésére is. Kínai válasz minderre nem érkezett, a pekingi vezetők kórházakba és a térre siettek, hogy lebeszéljék az éhségsztrájkolókat akciójuk folytatásáról. A moszkvai vendég jött, látott, győzött - a kínai vezetőknek megmaradt a kényes belpolitikai probléma, amelyet, úgy tűnik, nem lehet csupán tüneti kezeléssel - a felvonulók ideig-óráig tartó lecsillapításával - megoldani. Ez a feladat már nem Teng Hsziao-pingre vár. S bizonyos az is, hogy Teng helyét a kínai történelemben - ugyanúgy, mint Kádár Jánosét Magyarországon - nem tűnékeny indulatok jelölik majd ki. Nem azok, akik üvegeket törtek össze a Tienanmenen, mintegy cserépszavazással itéletet mondva a hajlott korú vezetőről. (A ,,Hsziao-ping,, ,,kis üveget,, is jelenthet.) A tüntetők transzparensen tették fel a kérdést: ,,A Szovjetuniónak van Gorbacsovja, de Kínának kije van?,,. A politikai szakirodalom már ismer ,,kínai Hruscsovot,, (Liu Sao-csi), ,,kinai Szaharovot,, (Fang Li-cse), de ,,kínai Gorbacsovot,, még nem. Ő vajon ki lesz? +++ Sarkadi Kovács Ferenc MTI-Panoráma 1989. május 19., péntek 12:18
Vissza » A hírhez kapcsolódik »