|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
felc. Vitairat a jövőről főc. Szociálpolitikai reformterv
|
Hajléktalanság és munkanélküliség, a társadalmi beilleszkedés súlyos zavarai, a lakosság egyre romló egészségi állapota, soha nem tapasztalt népesedési gondok jelzik, hogy Magyarországon megrendült a létbiztonság s ezen belül a szociális biztonság. Ezt újrateremteni a szociálpolitika legfőbb feladata. De hogyan? A Szociálpolitika Távlati Fejlesztési Bizottsága az elmúlt hónapban vitairatot tett közzé "Útkeresés és szociális biztonság" címmel. A szakértői csoport két lehetséges fejlesztési módozatot dolgozott ki. Az egyik a jelenlegi prioritásokból és preferenciarendszerből indul ki, feltételezve, hogy a szociálpolitika alapvető feladatait továbbra is nagy ellátási rendszerek keretei között kell megoldani. Ezeken belül különös jelentőségű a nyugdíj és a gyermekes családok támogatása, az infláció miatt lehetséges - és nem általános körű - kompenzálás, a gyermeknevelési költségek nagyobb részének átvállalása, illetve annak ismételt kijelentése, hogy a szociálpolitikai tennivalók ellátása továbbra is alapvetően az állami egészségügyi hálózat és a tanácsi szociális gondozás feladata. Tehát nem változik semmi? Változhat Még a jelenlegi rendszeren belül is. A társadalombiztosítás gyakorlatilag már levált az állami költségvetésről. Továbbá: a gadaságpolitia - annyi hezitálás után - végre elfogadta a munkanélküliség tényét, ami a létező munkanélküli segély alapfeltétele. Remélhetően a családi pótlék rendszere is tovább változik, s az is tudnivaló, hogy a szakemberek a családi jövedelemadó-rendszer bevezetésének lehetőségét latolgatják. További lépés lehet bizonyos fogyasztói ártámogatások közvetlen pénzbeni juttatásokká való átalakítása. (Megjegyzendő: ez ügyben is sokáig ódzkodott a gazdasági vezetés, mondván, mi a garancia arra, hogy e sajátságos kompenzációt a rászorultak valóban rendeltetésszerűen használják majd fel?) Nagyjából ennyi a - főleg pénzügyi módszereket érintő - első alternatíva. (folyt.)
1989. április 6., csütörtök 11:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vitairat a jövőről 2.
|
Akárhogy nézzük, ez az alternatíva csakis zsákutcába vezet; a sokasodó és egyre nyomasztóbb szociális feszültségeket aligha enyhítheti. Akkor nézzük a második lehetőséget, ami ugyan kockázatosabb, de talán eredményesebb megoldásnak látszik. Kockázatosabb, mert rendszerszemlélete - az eddig megszokotthoz képest - egészen más, s talán eredményesebb, mert alkalmazásával a kritikus helyzetek remélhetően kezelhetőbbek. Az elképzelés a hagyományosnál lényegesen szűkebb preferencákat és prioritásokat jelöl meg. Kevésbé koncentrál a nyugdíjakra és a gyereknevelésre, és sokkal inkább a pályakezdő, a családalapító fiatalok életkezdésének és a gyermeknevelés feltételeinek javítására; a foglalkoztatási struktúraváltásra és a munkanélküliség szociális kezelésére; mindazok támogatására, akik önmagukról már képtelenek gondoskodni; és végül arra helyezi a hangsúlyt, hogy a sokszorosan is hátrányos helyzetűek életkörülményei tovább már ne rosszabbodjanak, illetve e megdöbbentően népes társadalmi csoport hátránya a lehetőség szerint mérséklődjék. alc. Nyugdíj, lakás, munkahely Látható, hogy egyfajta szociális védelemről lenne szó. Ennek érdekében e második koncepció - az elsőhöz képest - a kövekező lényeges változtatásokkal számol. Először: mihamarabb végrehajtandó a nyugdíjrendszer átfogó reformja. Esetleg úgy, hogy a jelenlegihez képest valamivel alacsonyabb lenne az induló nyugdíj, s a rendszer általános jellemzőjeként bevezetnék a rugalmas nyugdíjkorhatárt. A lényeg, hogy a nyugdíjreform a jelenlegi kusza rendszerhez képest öt év alatt 2-5 százalékos forrásfelszabaduláshoz vezessen. Másodszor: a lakásépítési hitelek kamatainak és a lakbéreknek olyan jellegű és mértékű változtatása, amely önmagában is fedezetet nyújtana az első lakáshoz való hozzájutás jelentős állami támogatásához. Harmadszor: munkahelyteremtő program indítandó és nem csak a munkanélküli segély lehetséges - egyébként a következő öt évben szerény becslések szerint is 10 milliárd forintnyi - megtakarítása miatt, de a munkanélküliség pszichikai következményeinek megelőzése miatt is. Negyedszer: az egészségügyi és a szociális gondozás állami feladatainak egy része átcsoportosítandó a Vöröskereszthez, az egyházakhoz, a különböző egyesületekhez, alapítványokhoz. (folyt.)
1989. április 6., csütörtök 11:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vitairat a jövőről 3.
|
(Ha a jelenlegi ilyen jellegű állami feladatoknak csak egy tizedét adnák át, s a tennivalókat vállaló csoportosulásokat az állam - a mai teljes fenntartással szemben - mondjuk költségeik 50 százalékával támogatná, akkor ez a megoldás a következő öt évben 4-5 milliárdos megtakarításhoz vezetne ) Ezek az intézkedések öt év múltán a két alternatíva költségigénye között, reálértékben körülbelül öt százaléknyi különbséget eredményeznek, és ez nagyon nagy pénz. Az összeg felét elvinné az ifjúság lakáshoz juttatásának finanszírozása. A munkanélküli segélyből magspórolt pénzből a foglalkoztatási programokat lehetne finanszírozni. A nyugdíjrendszerben felszabaduló összeg bizonyos hányada - ésszerűbben felhasználva - visszakerülne a rendszerbe, részben pedig a családi-pótlék rendszer fejlesztését szolgálná. A nem túl nagy összegű maradékkal pedig máris jelentősen támogathatók a humán szolgáltatásokra szakosodó gondozói hálózatok, a hátrányos helyzetben élők körülményeit könnyítő speciális programok, amelyek megteremtése és finanszírozása egyébként is a második alternatíva jellegzetes törekvése. alc. Politikai bátorság és szaktudás Ez a koncepció azért is kockázatos, mert feltételezi a gazdasági folyamatok - s e folyamatokat vezérlő szabályozás - gyökeres megváltoztatását. Máskülönben miért is építene az egyébként logikus alapelvre, hogy tudniillik a gazdaság és a szociálpolitika között nincs merev választóvonal. Vagyis a szociálpolitika eredményessége - és egyáltalán működőképessége - nem önmagában, hanem szélesebb értelemben vett társadalmi-gazdasági feltételrendszerben bontakozhat ki. És kockázatos e koncepció azért is, mert - az iménti feltétel hiányában - semmi eredményt nem garantálhat, viszont megvalósításának legelső aprócska lépései is esetleg társadalmi méretű áldozatokkal járhatnak. Megfontolandó, hogy míg az első variáció - a maga szüntelen és kényszerű kompenzációs jellegével - egyértelműen inflációgerjesztő hatású, addig a második koncepció inflációs hatása lényegesen kisebb és a társadalom nagy többsége számára már csak azért is elfogadhatóbbnak látszik. Látszana... Ha a gazdaságpolitika és a mindenkori gazdaságirányítás, a szociálpolitika és az ehhez kapcsolódó gyakorlat végre képes lenne a nagy rendszerekben való gondolkodásra, az ehhez igazodó rendszerszemléletű szervezőmunkára és a mindebből szükségképpen következő praktikus cselekvésre. (folyt.)
1989. április 6., csütörtök 11:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vitairat a jövőről 4.
|
Mindez nemcsak politikai bátorság és elhatározás kérdése, hanem - és talán mindenekelőtt - a profi szaktudás függvénye is. De hol vannak nálunk a profi szociálpolitikusok?... És még inkább: hol vannak nálunk azok a gyakorlati szakemberek, akik képesek lennének - bármiféle elvi koncepció ismeretében is - megoldani a szociálpolitika gyakorlati megújítását, megannyi végzetes tévedésének és hibájának gyökeres korrekcióját? Ez a roppant munka ugyanis aligha bízható azokra az adminisztratív segédmunkásokra, akik manapság a tanácsoknál, a vállalatoknál, s a különböző hivatalokban, intézményekben, minden szakképzettség és a legcsekélyebb empátia-készség nélkül, általában rutinszerűen intézik, vagy nem intézik a hozzájuk fordulók - társadalmi méretekben már elviselhetetlenül - súlyos gondokat okozó szociális problémáit. (MTI-Press)
1989. április 6., csütörtök 11:25
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|