 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Grósz-interjú (6. rész)
|
- Bocsásson meg, de mintha emlékeimben úgy derengene, hogy még
Görgey szerepéről ma is folyik valami vita a
történelemtudományokban...
- Biztos, hogy nem vagyunk birtokában mindenféle ismeretnek,
aminek pedig jó lenne, ha a birtokában lennénk, de talán előbbre
tartanánk akkor, hogy ha korábban sikerült volna tisztázó vitákat
létrehozni. Olyan tisztázó vitákat, mint amilyen - fölteszem - ez a
mostani Központi Bizottsági ülés is volt. Hiszen az Ön szavaiból is
arra következtetek, hogy a Központi Bizottság, mint testület nem
vonta meg Pozsgay Imrétől a bizalmat, miközben el tudom képzelni,
hogy vannak, akik nyilván másként látják ugyanezt a dolgot. És ettől
nem történik semmi, ez a világ legtermészetesebb dolga - ma már.
Tegnap - most, amikor tegnapot mondok, egy történelmi múltról
beszélek - tegnap nem így volt. Azért ezt ne felejtsük el.
- Nem felejtjük el, de nekünk nem a tegnapra kell a napi
politikában figyelnünk, hanem a mára, és még inkább a holnapra.
Szerintem az a stílus lesz korszerű, az a felfogás lesz életképes,
amelyet ma vallunk és kezdünk tanulni. Nincs olyan téma - ezt
elmondtam előadói beszédemben is -, amelyet ne lenne jogunk, vagy
kötelességünk újból végiggondolni, hogy ha a fejlődés ezt követeli
meg. Vannak olyan kérdések, amelyekkel a politikának ma már nem kell
foglalkoznia, nem aktuálisak. 1956 aktuális, ezzel tehát foglalkozni
kell. De mi azt a bizottságot, amelyet az elmúlt évben kiküldtünk,
azzal bíztuk meg, hogy a négy évtizedet tekintse át. A négy
évtizedből 1956 csak egy esemény. Nagyon jelentős, de csak egy
esemény. Hadd tegyem még hozzá: szerintem az utolsó 15 évről igen
rövid időn belül nagyobb viták lesznek a pártban, mint 1956-ról.
- Ezt mi szívesen elhisszük, azt kell kell mondanom ehhez, de
hát 1956-tal az a gond, sokminden egyéb mellett, hogy ha ez a
történelmi kutatás tárgya, nem volna-e valóban - az én megítélésem
szerint - katasztrófa, hogy ha ennek a megítélésnek a mikéntje
fölött 1989-ben megoszlana a nemzet, két pártra - és most itt
tudatosan nem a pártra célzok -, két táborra szakadna?
- Az ilyen kérdések fölötti vita tartósan a közélet része lesz,
és ez nem is baj. Ha az embereket ez foglalkoztatja, ha ez érdekli,
ha véleményük van róla, mondják meg, kérdezzenek, vitatkozzanak.
Miért ilyen érzékeny ez a probléma? Mert a feltáró munka, de főleg a
napi közéleti politizálásunk nem elég árnyalt. Sok ember, aki
például akkor az ellenforradalmi megnyilvánulások láttán azok
felszámolásáért fogott fegyvert, most úgy érzi, hogy szégyelnie kell
magát, mert rosszul döntött. (folyt.köv.)
1989. február 12., vasárnap 16:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|