|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Parlament - kényszerpályán
|
A szükség nagy úr, törvényt bont. Itt és most: törvényt tesz. Nem feltétlenül igazságot tesz az országgyűlés hétfőn kezdődő ülészaka, de a dolgát tennie kell. Akár most, akár később int búcsút a mai parlament, elmondhatja: eleget tett egy olyan missziónak, amilyet eredetileg nem is vállalt. A demokratikus átmenet sarkalatos törvényeinek szentesítése olyan érdeme e sok vihart megért országgyűlésnek, amit elvitatni nem lehet. Sok minden semmissé válhat viszont, ha gazdaságilag összeroppan az ország. Hiába lesz erős vállban a demokrácia, ha térdre roskad a ránehezedő adósságteher alatt. Most olyan költségvetés felett kell vitatkozni, - s ha lehet dönteni - amely áthághatatlan kényszerek között kínál szűkös lehetőségeket. A honatyák természetesen megtehetik, hogy utódaikra hagyják a döntést. Ez azonban csak látszólag nagylelkű ajánlat, hiszen márciusban már valószínűleg nem marad tényleges eldöntenivaló. A Nemzetközi Valutaalap feltételeit még talán lehet jobbá alkudni, de biztosan nem lehet sutba vágni és még biztosabban nem lehet halogatni a választ. Minél később, annál rosszabb - ezt több tucat ország tapasztalta már az IMF-fel való, kétségkívül nem könnyű huzakodásban. Nyilvánvaló persze, hogy a gazdasági túlélés csak az egyik része a nemzeti létparancsnak. A másik fele ugyanilyen fontos: elviselhető mértékűvé kell tenni a lakossági áldozatvállalást, mert ha a nép nem érti, nem tűri, vagy nem így akarja, akkor nem lesz kilábalás. A belátáshoz viszont beláthatóság szükséges. Tisztázni kell, kinek, mennyi és milyen "hosszú" áldozatot kell vállalnia és cserébe mennyit kap, s főleg mikor. E konkretizálás végre nyilvános, végre parlamenti. Nem lenne tartható tehát a "mi és ők" mesterséges szembeállítása, hiszen ma már tényleg igaz: kormány tervez, parlament végez. Kényszerpályán mozog a lakáspolitika vitája is. "Szakmailag" nyilvánvaló, hogy jó megoldás nincs. Csakhogy a lakás sosem szakmai kérdés. Az is baj, ha kizárólag politikai ügyként kezeljük, mert a valós lehetőségek itt is megálljt parancsolnak a puszta jószándéknak. (folyt.)
1989. december 15., péntek 11:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|