![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Történelmi Igazságtétel Bizottság által szervezett ünnepségek a forradalom 34. évfordulóján
"Október 23-án az ,,Újra kedd,, Bizottság - a TIB védnöksége
alatt - talákozót tart a Műegyetem aulájában (12 órától várják a
vendégeket), majd a 14 órakor kezdődő megemlékezés után a résztvevők
együtt vonulnak a Bem szoborhoz. A megemlékezésen részt vesznek:
Mécs Imre, Marián István, Szilágyi Júlia."
SZER, Magyar Híradó:
MDF gondok
"... elmulasztotta feltárni az MDF teljes egészében azt a
katasztrofális örökséget, amelyet átvett a korábbi rendszertől. Nem
egészítette ki annak tudatosításával, hogy az elmúlt évben három
olyan esemény történt, amely egy jól működő közgazdaságot is nehéz
helyzetbe hozna: az olajválság, a KGST piac összeomlása és az
aszály. Ezzel a mulasztással nem zárta ki eleve sokak elképzelésében
azt a lehetőséget, hogy a demokrácia automatikusan és gyorsan a
gazdasági élet fellendülését is jelenti.
Ide tartozik, hogy a kormányzat nem alakított ki egyfajta
párbeszédet a társadalommal, nem találta meg a módját annak, hogy
megértesse vele intézkedései hátterét, értelmét. Az állandó
hivatkozás, a rokonszenvező sajtó hiányára még ha igaz is, inkább a
tehetetlenség jele, mint elfogadható magyarázat.
Szembeötlő, hogy milyen kiegyensúlyozatlan az egyes
minisztériumok vagy azok vezetőinek működése. "
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
MDF gödöllői jelentése
|
![](../img/spacer.gif)
München, 1989. január 12. (SZER, Hölgyválasz) - A Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete testületileg írta alá azt a tudósítást, amely a Hitel című folyóirat első évfolyamának 4. számában jelent meg. Az írás egy választó-gyűlés jeleneteit ecseteli. Az esemény főszereplője egy nevezetes estén eljátszotta élete egyik nagyjelentét. Nőről lévén szó, tapintatból nem az életkor, hanem a mozgalmi múlt aspektusából jellemezzük őt. Ennek alapján hősnőnket tituláljuk 56 évesnek. Fellépése a jelzett napon tán első ízben csapott át tragikumból komikumba, s ha továbbra is a színpadi hasonlatoknál maradunk: semmi sem jellemzi Őt jobban, minthogy a főváros körüli világot jelentő deszkákon 44 éven keresztül ő volt az előtáncos. Ha pedig - lett légyen az bárki, aki nem úgy ugrált, ahogy ő előírta - a legjobb esetben fegyelmit kapott. A primadonna rendkívül érzékeny dobhártyája megrezdült minden ellenhangra. Leginkább az éljent szerette. A füttyögésért meg egyenest bosszút helyezett kilátásba. Mindennaposak voltak a működési engedély-megvonások, a színpadról való leparancsolások, hogy a pellengért, azaz a kádervéleményt ne is említsük. Számára a színpad, mely több mint négy évtizedig foglalkoztatta, a valódi vitorlát jelentette, amelyen kiélhette szereplési vágyát. A rendezők, akik a primadonna körül sürgölődtek, falvaknak, városoknak, sőt az egész vármegyének írták elő a tapsrendet. De a szélkakasok is az ő sóhajtását lestek, hogy mikor, s merre forogjanak. Ha az első szereplő szeme sarkában netán a rosszallás ránca jelent meg, a felügyelő megrótta az egész vonalat. Ha pedig az ajkát összeszorította, ne adj isten, fenyegetően tekintett a nézőközönségre, kifejezett és derült félelem ült az arcokra. Egyébként is folyton szigorú maszkot viselt, és emiatt összecsattantak a bokák. Ennek alapján szerénytelenség nélkül állíthatta magáról - mint a nevezetes felléptekor hivatkozott is rá-,hogy sokat tett a tekintélye. Azon az emlékezetes előadáson azonban megdöbbentően kellett észlelnie, hogy a közönség néha nem csak néz, de kérdez. Éppen a bős-nagymarosi erőmű című tragédiában alakított hódoló szerepet, mikor közbekiáltások hangzottak el, hogy "nocsak", "de hisz", "jaj miért"? Erre ő azzal válaszolt, hogy kilátásba helyezte: ha nem tetszik, holnap este nem lesz villany a reflektorban. Ez a dolog mindenkit áramütésszerűen megrázott. S a vibráló tekintet kereszttüzében egyesekben fel sem vetődött, hogy az a holnap nem egészen a legközelebbi napfelkelte után, de esetleg 2016-ban lesz, mikor az igazgatóság az utolsó groschenig visszafizeti a felvett hitelt Ausztriának. Mikor ez a generáció már sem bős(z), sem hős nem lesz, viszont özönvizet - azt kaphat. A primadonna kiesett a szerepéből annál a kérdésnél is, amely szintén az igazgatóság több mint három évtizedes pazarlására vonatkozott, és azt firtatta, hogy miért kapnak indokolatlanul magas nyugdíjat - sok mással együtt - a színház nagy deficitjét pazarló gazdálkodásukkal elősegítő vezetők? Itt a primadonna tagadta, hogy a színház valóban a tönk szélén állna. Ez már csak azért is elképzelhetetlen, mert ő maga is rengeteget dolgozott és tett. Egyébként is fel fog még lépni a régi part, azaz pártoldalon- Ami korábban nem fordult elő vele: 41 kérdésből 17-re már nem futotta az erejéből. Ekkor ültek fel a színpadra a bokacsattogtató statiszták. Egytől egyig úgy csináltak, ahogy ezt a tanárnőjük tanította. Öten voltak, de lehettek volna akárhányan, mert évtizedekig kópiaszámra ontotta az ilyen, meg olyan hasonmást a színházi kelléktár. (...) a régi színpadból, a színjátékból mindenkinek elege van. Pest megyei hallgatóinknak feltehetően nem kell bemutatni Örsi Éva jegyzetének kiérdemesült közéleti primadonnáját. Miként azon szerencséseknek sem, akik hozzájutottak a rövid idő alatt rendkívül keresetté vált új folyóirat decemberi számához. A többiek kedvéért azonban most kivonatosan ismertetjük a Hitel tudósítását. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|