 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Történelmi Igazságtétel Bizottság által szervezett ünnepségek a forradalom 34. évfordulóján
"Október 23-án az ,,Újra kedd,, Bizottság - a TIB védnöksége
alatt - talákozót tart a Műegyetem aulájában (12 órától várják a
vendégeket), majd a 14 órakor kezdődő megemlékezés után a résztvevők
együtt vonulnak a Bem szoborhoz. A megemlékezésen részt vesznek:
Mécs Imre, Marián István, Szilágyi Júlia."
SZER, Magyar Híradó:
MDF gondok
"... elmulasztotta feltárni az MDF teljes egészében azt a
katasztrofális örökséget, amelyet átvett a korábbi rendszertől. Nem
egészítette ki annak tudatosításával, hogy az elmúlt évben három
olyan esemény történt, amely egy jól működő közgazdaságot is nehéz
helyzetbe hozna: az olajválság, a KGST piac összeomlása és az
aszály. Ezzel a mulasztással nem zárta ki eleve sokak elképzelésében
azt a lehetőséget, hogy a demokrácia automatikusan és gyorsan a
gazdasági élet fellendülését is jelenti.
Ide tartozik, hogy a kormányzat nem alakított ki egyfajta
párbeszédet a társadalommal, nem találta meg a módját annak, hogy
megértesse vele intézkedései hátterét, értelmét. Az állandó
hivatkozás, a rokonszenvező sajtó hiányára még ha igaz is, inkább a
tehetetlenség jele, mint elfogadható magyarázat.
Szembeötlő, hogy milyen kiegyensúlyozatlan az egyes
minisztériumok vagy azok vezetőinek működése. "
|
|
|
|
|
|
 |
Erdélyi menekültek - Szófiában (2. rész)
|
A munkát - s még a megpróbáltatást is - vállalják. Mindannyian
tisztában vannak vele, hogy az élet Magyarországon nagyon nehéz.
Olvasták az Esti Hírlapban annak az erdélyi házaspárnak a bukaresti
Előré-ből átvett ,,bűnvádló,, beszámolóját, akik visszatértek
Romániába; sírtak a televíziós Panorámának a falurombolásról és a
menekültekről szóló összeállításain (vidón láthatták), s nem bántak
meg semmit.
Az igaz, hogy kissé naivan képzelték el a dolgokat. Azt hitték,
hogy néhány nappal vagy héttel a menekülés után már Magyarországon
lesznek. Nem menekülttáborban és nem Budapesten: rokonaik valóban
valamennyiüknek vannak ott, és van, akit már évek óta hívnak, munkát
és lakást ajánlva. Akkor teljesen kétségbeestek, amikor Bukarest azt
ajánlotta: térjenek haza, semmi bántódásuk nem esik, legfeljebb
pénzbüntetést szabjak ki rájuk s a hivatalos formaságok elintézése
után áttelepülhetnek Magyarországra.
- Hiszen bűnözőknek minősülünk a törvények szerint - mondták. -
Ha átlépnénk a határt, onnan többé nem szabadulnánk. - A
Securitaténak meglennének az eszközei hozzá, hogy sajátkezűleg írjuk
le: meggondoltuk magunkat, már nem akarunk Magyarországra települni.
Milyen garanciák segítenének akkor rajtunk?
- Ha feltesszük is - ami egyébként teljes képtelenség -, hogy
csak pénzbírságot szabnak ki ránk, mennyi lenne az? Mennyi idő alatt
tudnánk előteremteni? Öt év kellene hozzá? Vagy tíz? És a
,,formaságok,, elintézéséhez? Látszik, hogy maguknak fogalmuk sincs
arról, mi is van Romániában...
A bukaresti ajánlat okozta sokkon rég túlvannak. Talán
egykedvűek, de nem rosszkedvűek; hasznossá tudják tenni magukat,
türelemmel várják sorsuk megoldását. De akkor néhány napig nagyon
elkeserítette őket a kilátás, hogy esetleg vissza kell menniük
Romániába. - Hát nem vette még észre a világ, hogy ott nem
teljesítenek semmilyen ígéretet?
- Az éhségsztrájk, az öngyilkosság
gondolatával foglalkoztak.
De ez már a múlté. A magyaroknak hálásak, hogy befogadták őket.
Ha nem teszik, az ugyanazt jelentette volna, mintha most erőszakkal
visszatoloncolnák őket.
A román tengerparton nyaralók számára szervezett egynapos várnai
kirándulás idején szöktek meg csoportjuktól, hogy az első vonattaal
Szófiába menjenek.(folyt.)
1989. január 26., csütörtök 20:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|