|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Világhíradó:
A helyhatósági választások második fordulója
"Azt hiszem, ezekben a percekben senki sem merne jósolni, mert
ugyan az első forduló érvénytelen eredménye a liberális ellenzék
sikerét hozta, ám nem biztos, hogy ma ugyanazok mentek el, mint két
héttel ezelőtt szavazni. Így a meglepetések napját élhetjük át
Magyarországon. Mert hogy egy-egy körzetből, ahol 8-10 jelölt is
volt, az illető hiába kullogott a sor végén, nem lépett vissza, így
ha nagy a családja, rokonsága, ismeretségi köre, akár első, azaz
nyerő is lehet a két héttel ezelőtti választásokkor.
Ma 159 polgármestert, a nagyobb városokban 1710 egyéni
képviselőt választottak, ugyanakkor 149 listán dől el, hogy melyik
párthoz vonzódnak jobban az emberek. Persze ez már eldőlt az első
fordulóban, amelyet kár szépíteni: a független jelöltekkel szemben a
pártok csúfos vereségét hozza."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Jeszenszky Gézával - 2. folyt.
|
Hadd tegyek hozzá még egy szempontot: függetlenül attól, hogy Magyarországon természetesen az ellenzéknek az a célja, hogy a kormányt bírálja és ennek bizonyára szerepe van abban, hogy a társadalomban van egyfajta pesszimizmus, vagy kétely a jövővel kapcsolatban. De van nekünk egy nemzeti sajátosságunk is, hogy mi szeretünk panaszkodni. De ez a panaszkodás nem azt jelenti, hogy teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a helyzetünk olyan rossz, hanem szeretnénk az ellenkezőjét hallani: a bíztatást. Ez a hangulat, amit a külfölről jövő megfigyelő érzékel, az nem azt jelenti, hogy Magyaroroszágon az emberek valóban reménytelenek lennének, hanem bíztatást szertnének hallani, hogy miért van okuk a reménykedésre.
- Hogyan látja miniszter úr a saját hivatalából az okot a reményre?
- Könnyű dolgom van, hogyha itt arról beszélnék, hogy a külföld rokonszenve és bizonyos politikai tényezők rokonszenve mit jelent. Ez nem csupán érzelmeket jelent, nem csupán politikai támogatást, hanem ennek gazdasági következményei is vannak.
Hozzá lehetne tenni még azt is, hogy történelmi esélyünk van nem csupán az Európához való csatlakozásra, ami már megindult az Európa Tanácsba való felvétellel, hanem a szomszédainkkal való viszony újjárendezésére. Itt vannak időnként cinikus hangok, vagy kétkedő hangok, hogy ez a viszony nem lesz-e rosszabb a múltnál. Egyrészt mondhatnám azt, hogy a múltban a két háború között, vagy akár a kommunista rendszer idején is, amikor Magyarország időben szinte elszigelten mintegy nyitottabb ország volt az ortodox kommunista tömbön belül, tehát hogy ez a viszony a múltban meglehetősen rossz volt. Tehát ilyen szempontból is könnyű javítani. De én azt hiszem, hogy itt sokkal többről van szó. Az európai eszme jegyében, az európai elveket valló országok és gondolom, hogy ide kell, hogy tartozzon az összes szomszéd ország is, ezek az országok valóban rendezhetik régi ellentéteiket, túlhaladhatják ezeket, mint ahogy ez megtörtént Európa nyugati felében. Ez különösen szép, de nehéz lesz, mert ezt a változást, ennek a viszonynak rendezését előmozdítani ebben a részben, ez egy valóban történelmi feladat.(folyt.)
1990. október 10., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|