|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF képviselőcsoportjainak közleménye
"A ,,hordó-ügy,, kapcsán a magyar Parlamentet és ezen belül a
kormánypártokat ért rágalomhadjárat szervesen kapcsolódik ahhoz az
általános politikai kampányhoz, amelynek célja az új rendszer és a
kormányzat életképességének kétsébevonása, egyik eredménye pedig az
önkormányzati választásoktól való nagy mértékű távolmaradás. Az anarchia és a felelőtlenség nem egyenlő a demokráciával. Mi
valódi, felelős demokráciát akarunk."
SZER, Magyar híradó:
Hordó-ügy
"A Legfőbb
Ügyészség szakértői vizsgálata megállapította, hogy az Országgyűlés
szeptember 18-iki ülésén nem a "hordót a zsidónak
" bekiabálás
hangzott el, miként az a Kurir című lap állítása alapján
feltételezésként elterjedt, hanem az, hogy "hordót a szónoknak
".
Nem ugyanaz. "
|
|
|
|
|
|
|
Felhívás a magyar társadalomhoz (1. rész)
(OS)
|
1990. október 12., péntek - 1990. október 14-én - a nyilas hatalomátvétel évfordulóját megelőző napon - emlékművet avatunk. ,,,Emlékül azoknak a magyaroknak, akik 1944-45 telén a nyilas rémuralom áldozatául estek.,, Mint az emlékműavatás társadalmi bizottságának tagjai, kötelességünknek érezzük, hogy megosszuk érzéseinket és gondolatainkat az idehaza és a nagyvilágban szétszórtan élő minden magyarral.
A magyar társadalom új élete formálásakor kettős próbatétel előtt áll. Egy szebb és boldogabb jövendő érdekében szilárd alapokat kell teremtenie egy demokratikus közélet és közjogi viszonyok kialakításához, valamint meg kell tisztítania a közgondolkodást a közeli és távolabbi múlt minden gyanús illúziójától, avagy az agyonhallgatás bénító görcseitől.
Jó lélekkel alkotni csak úgy lehet, ha az embernek tiszta a lelkiismerete, s ez vonatkozik társadalmunk egészére, nemcsak az egyénre. Sok százezer zsidó honfitársunk kirekesztése a nemzettestből, kiforgatása minden javaiból, megalázása emberi méltóságában, elhurcolása és megfosztása legdrágább kincsétől, az életétől - mindez szörnyű teherként nehezedik az áldozatok kortársaira, s az utókorra nem különben. Nem a túlélők vagy az áldozatok leszármazottai miatt szükséges a számvetés, hanem önmagunk miatt, hogy megtisztult lélekkel vehessünk részt egy megújuló Magyarország építésében.
Ez a magunkbatekintés és történelmi önvizsgálat formálódó demokráciánkban nemcsak lehetséges, hanem egyenesen nélkülözhetetlen. A 20. század szégyenét töredelmesen be kell vallani. A nemzet önmagának tartozik ezzel, tartozik vele az igazságnak és tartozik az áldozatoknak. Enélkül csak az örök vád és szemrehányás marad egyfelől, a mardosó önvád és rossz közérzet másfelől, amelyek nem engedik, hogy végre megszülessen az oly nagyon és régóta óhajtott egyetértés és összműködés.
Egy ország hajt kegyelettel fejet azok előtt a polgárai előtt, akiket elpusztított az emberi elvakultság, s örökíti meg az áldozatok emlékét, de egyúttal azokét is, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben. A vészkorszakot nemcsak százezrek halála, de az önzetlenül segítők és a saját életüket kockára tevő életmentők jótettei is jellemzik. S ha az áldozatokról nem volt ildomos beszélni, ugyanúgy hallgatni kellett a jótétlelkekről is mind mostanáig. (folyt.köv.)
1990. október 12., péntek 19:02
|
Vissza »
|
|
Felhívás a magyar társadalomhoz (2. rész)
(OS)
|
Most jött el az ideje a számvetésnek, most van itt az ideje annak, hogy kimondjuk az igazságot, amely megtöri a gonosz varázst és meg kell hogy nyissa a gyanakvólag egymást méregető lelkek útját egymás felé. Ez a kései zárótétel és gyászóda egyúttal preludium is, remélhetőelg előjáték egy himnuszhoz, amely dicséri az újrakezdést a demokrácia és a nemzet minden jóravaló gyermekének egymásra találása jegyében.
Nagy, közös nemzeti gyászunk napján bánat, szomorúság, keserűség tölti meg szíveinket, mert egy magából kivetkőzött korszakra, tömegmészárlásokra és áldozatok százezreire emlkezünk. De hogy emlékezünk és immár emlékezhetünk, hogy magunkba szállunk, s erről szabad, tudunk és kell is nyíltan beszélni - az új idők jele. Hadd reméljük, hogy szorongásaink és félelmeink eloszlásával lélekben is szabadokká válunk, és 46 év után ezen a napon fontos lépést teszünk a nemzet megbékélésének irányába.
Budapest, 1990. október 14.
Az emlékműavatás társadalmi bizottsága:
Andrásfalvy Bertalan elnök;
Bánffy György, Bejczy Sándor, Bethlen István, Böröcz István, Czoma László, Csépe Béla, ifj. Fasang Árpád, Fodor Gábor, Hegedűs István, Inotai Ferenc, Kádár Iván, Kováts László, Lazarovits Ernő, Mécs Imre, Pozsgay Imre, Szent-Iványi István, Ugrin Emese, Ungár Klára, Vass Csaba, Vitányi Iván, Zala Tamás, Zsigmond Attila. (OS)
1990. október 12., péntek 19:06
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|