|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A politikai foglyok és az ,56-osok közleménye
"A világtalálkozóról előzetesen annyit, hogy a fővédnökasszonya Nagy
Erzsébet, mártír-miniszterelnökünk leánya, fővédnökei Göncz Árpád
köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Für Lajos
honvédelmi miniszter."
Amerika Hangja, Reggeli híradó:
Növekedhet-e ugrásszerűen az USA keleti kereskedelme?
"Normális kereskedelmi kapcsolatok
létesültek máris Magyarországgal, Lengyelországgal és
Jugoszláviával. Állandó növekedés várható tehát, de semmiesetre sem
drámai növekedés. Miért?
Mert ezeknek az államoknak a saját gazdasági életük áll
leginkább az útjukban. Roppant nehezükre esik olyan minőségi árut
készíteni, amely versenyképesnek bizonyulhat, tehát az Egyesült
Államok is megvásárolhatná."
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése: melyik oldalra áll Irán?
|
1990. szeptember 28. péntek (MTI-Panoráma) - Ha az Öböl
menti válság eddigi szakaszában lehet nyertesről beszélni, akkor
csak egyetlen ország jöhet szóba: Irán. Teheránt Bagdad hozta
rendkivül kedvező helyzetbe. Szerepe egyik pillanatról a másikra
hihetetlenül felértékelődött, amikor Szaddám Huszein egy váratlan
diplomáciai húzással békejobbot nyújtott addigi ősellenségének.
Az iraki vezető Irán megnyerése érdekében azonnal lemondott mindarról, amiért nyolc évig hihetetlen véres háborút folytatott szomszédjával. Önmagában már ez is Teherán jelentős győzelmét hozta, de az igazi nyereséget más jelenti, az, hogy Irán a nemzetközi közösség kitaszított páriájából fontos potenciális szövetséges lett.
Ebben a helyzetben egyszerre reálisak lettek azok az iráni vágyak, hogy Teherán regionális nagyhatalom legyen. Bár az utóbbi időben mind többször hangzik el, hogy katonai erőszak alkalmazása nélkül Irakot nem lehet távozásra kényszeríteni Kuvaitból, a fegyveres összecsapást a legtöbben szeretnék elkerülni. Bagdad ellen egyetlen eszköz látszik hatékonynak, a teljes embargó, s ennek megvalósításához Irán elengedhetetlen. Másrészt az a gondolat is kezd mind konkrétabb formát ölteni, hogy az Öböl térségének legnagyobb országát be kell majd vonni bármilyen hosszú távú biztonsági rendszerbe.
Az arab-iráni biztonsági rend ötletét - nyugati diplomaták szerint - Moszkva és London egyaránt támogatja. Ezt látszik igazolni az, hogy Nagy-Britannia félretette minden eddigi fenntartását és bejelentette, hogy rendezi diplomáciai kapcsolatait Iránnal. Az iráni vezetés nagyon ügyesen igyekszik megnyerésének árát mind magasabbra emelni. Többször is elitélte Irakot az agresszió miatt, s állandóan hangsúlyozza, hogy végrehajtja az ENSZ Irak ellenes határozatait. Ugyanakkor szabályosan ,,szent háborút,, hirdetett az Öbölben felsorakozott nemzetközi erő gerincét alkotó amerikaiak ellen, s nem győz figyelmeztetni arra, hogy a válságot a térség országainak kell megoldaniuk, külső beavatkozás nélkül.
Éppen az iráni magatartásnak erre a kettőségére utalt Mihail Moiszejev tábornok, a szovjet fegyveres erők vezérkari fönöke a The Washington Post című lapnak adott nyilatkozatában, amikor arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy ha most katonai konfliktus robbanna ki az Öbölben, akkor Irán Irak mellé állna, s ez a világháború veszélyét idézné fel. Ez a moszkvai jelzés egyértelmű, csakúgy mint az a másik, hogy a Szovjetunió a napokban korszerű Mig-29-es vadásszgépeket adott el Teheránnak.++++
Gózon István, MTI-Panoráma
1990. szeptember 28., péntek 13:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|