Rendszerváltás és az MTI

	Kik gyászolják Kádárt?
München, 1989. július 14. (SZER, Magyar híradó) - Gadó György budapesti tudósítása arról, hogy kik gyászolják és miért Kádár Jánost: Kilométer hosszan kígyózott a menet ma délelőtt Kádár János ravatalához. Tegnap és ma együttvéve mintegy 12 óra leforgása alatt 50-60 ezren járultak oda. Nem volna bölcs dolog számszerű összehasonlításokat tenni az ellenzék március 9-ikei megmozdulásával vagy a június 16-ikai gyászünnepséggel. Kétségtelen, hogy ez a több tízezres sokaság, mely ma némán vagy halk szóval, jobbára ünnepélyes öltözékben vonult a kommunista pártközpont épülete felé, ugyancsak a magyar társadalom része, és minden bizonnyal további százezrek érzelmeit képviselte. Igen, sokszázezres vagy éppen milliós tábora van ötvenhatnak, és sokszázezres vagy milliókra rúgó tábora a reformnak - ez a kettő nem feltétlenül azonos -, és sokszázezres tábora van íme még mindig Kádár Jánosnak. Hanem az ő tábora nem feltétlenül különül el a reform táborától. Sokszázezernyi tagja van még mindig az MSZMP-nek, ám ez a párttagság nem feltételnül azonos Kádár János kegyelettel felvonuló híveinek. A határvonalakat nem eggyszerű megvonni. Ez az itt felvonult sokaság a maga hite szerint ugyan nem a sztálinista pártállamot akarja támogatni, és egészében véve csakugyan nem a reformtól elzárkózá maradiak támasza. Felvonulása mégis intelem az ellenzéknek. Ha esélyei nincsenek is a kádárizmusnak, politikai tartalékai még vannak. (folyt.) 1989. július 14., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kik gyászolják Kádárt? - 1. folyt.
Itt bandukol el egy 50-60 év közötti asszony, sötét ruhában, a kezében kis csokor virág, a nyakában kereszt. Munkásasszonynak nézem. Láttam ugyanilyen asszonyokat a Nagy Imre-temetésen is. Amott egy köpcös férfi álldogál, a félárbócra bocsátott országzászló előtt, nézi a díszőrség váltását. Bányász-egyenruhát visel. Szemlátomást egymaga van. Ugyan mit gondolhat, mit tud a bányászok válságos helyzetéről és annak összefüggéséről a kádári gazdaságpolitikával? A ma reggeli magyar napilapok közül a Népszabadság és a Magyar Hírlap első oldalon foglalkozik Kádár temetésének előkészületeivel, a Magyar Nemzet azonban csak a harmadik oldal egy részét szánta a témára, és tudósításának hangvétele korántsem érzelmes. Igen, más-más százezreknek kívánnak szólni a központi sajtó orgánumai, mert többféle százezrekből áll a magyar társadalom. Munkamegosztás? Manipuláció? A leginkább talán a tisztázatlanság a pillanat fő hatótényezője. Vonulnak a kegyeletes gyászolók. Most éppen derék mesteremberféléket látok, utánuk meg tisztvislő külsejűek jönnek. Korra is mindenféle akad. Fiatalok, meglett korúak, öregek vegyesen. Jöttek vidékről is sokan. Kit mivel nyert meg magának a néhai pártvezér. Lakással, amit a 15 éves lakásépítési programban építettek? Kocsival, amit géemkázással lehetett megszerezni? A kádári "gulyáskommunizmus" felemás szépségei ennyire hatnak még a válság mai időszakában is? A vonulók nem veszik észre, hogy a volt pártfőtitkár mellett a kádárizmus maga is a ravatalon fekszik. A gondolkodás kuszaságára csak egyetlen jellemző tény: a 168 óra című hetilapnak ugyanaz a száma, amely Kádár bizalmasát, Katona Istvánt szólaltatja meg szívhez szóló hangon főnöke emberi egyszerűségéről, közvetlenül ez alatt az interjú alatt közöl egy írást - szerzője Szénási Sándor -, ebből idézek: (folyt.) 1989. július 14., péntek
Vissza »

	- Kik gyászolják Kádárt? - 2. folyt.
"Az apában csalódott generáció - amely ma már túlságosan felnőtt ahhoz, hogy a tettes után az áldozatban, a másik oldalon, Nagy Imrében keresse a pótpapát - hirtelen rájött, hogy apátlan." Alább így folytatódik az idézet: "Hát ki fogja majd újra természetesnek magyarázni az erkölcs és a történelem kettős értékrendjét? Azt, hogy lehet valaki gyilkos, megalkuvó, kétlelkű és korrupt, ám történelmileg rendkívül hasznos." Bizony, ha sokak szemében kegyeletsértésnek tűnik is, meg kell mondani, éppen ma kell újra megmondani, hogy Moszkva vezető szerepét elejátszani 1956. november 4-ikén nem volt köteleező. És 1958. június 16-ikán sem lett volna kötelező a hitszegő módra végrehajtott politikai gyilkosságokat felvállalni. A ravatalhoz és a temetésre vonuló tízezrek túlnyomó többségét becsületes szándék, emberi tisztesség késztette a kegyeletes aktusra. Ezzel a kegyelettel azonban olyan embernek adóznak, akinek kárhozatos történelmi szerepét sem életének bizonyos mértékig tragikus alkonya, sem puritán életvitele nem feleldtetheti. +++ 1989. július 14., péntek
Vissza »