Rendszerváltás és az MTI

	Tőkés László nyilatkozata - Ceausescu meghalt, de szelleme tovább él - Marosvásárhely tanulságai (1. rész) (OS)
1990. április 1., vasárnap - Folyó év március 21-én az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának szóvivője nyilatkozott az erdélyi, illetve marosvásárhelyi atrocitások ügyében. Az USA álláspontja, pozitív tartalma ellenére, alapvető tájékozatlanságról tanúskodik. Kétoldalú, kölcsönös erőszakos cselekményekről beszél, és mint ilyeneket ítéli el azokat, továbbá támogatásáról biztosítja Iliescu elnököt és a román kormányt a megbékélés és a közrend helyreállítása érdekében tett erőfeszítéseiért. Sajnálatos módon, ez esetben a romániai rendszernek újból sikerül félrevezetnie az USA jóhiszemű illetékeseit, azt a benyomást keltve, mintha a románok és a magyarok egyaránt felelősek volnának a Marosvásárhelyen történtekért. A valóság azonban az, hogy a jogaikért békésen és demokratikus eszközökkel harcoló magyarokat, felbújtatott román csőcselék támadta meg Marosvásárhelyen (Tirgu Mures) és Szatmáron (Satu Mare), vandál pusztítást végezve nemcsak a magyarság egyes intézményeinél (RMDSZ székháza, Református Egyházi Hivatal), hanem a magyar polgárok otthonaiban is. A terrortámadások során - hivatalos közlés szerint három (valójában ennél több) ember meghalt, több mint háromszázan megsebesültek. A Ceausescu-korszakra emlékeztet a román kormány, a Nemzeti Parasztpárt, a Vatra Romaneasca egyesület és a mass media félretájékoztató gyakorlata, mely azt akarja elhitetni, hogy a magyar kisebbség, másfelől pedig Magyarország kormánya és Romániába látogató polgárai felelősek a kirobbant erőszakos cselekményekért. A decemberi felkelés idején ugyanígy érvelt Ceausescu is, aki egyébként mindvégig a nemzeti megosztásra alapozta kifinomult hintapolitikáját, és a magyar kisebbséget az ország ,,zsidóiként,, játszotta ki a románsággal szemben. Pogromszerű események mentek végbe Marosvásárhelyen, melyeknek elkövetői kizárólag a vasgárdista és a ceausiszta szellemben feluszított románok, áldozatai pedig egyértelműen a kiszolgáltatott és megfélemlített magyarok, akik legfeljebb önvédelemből folyamodtak erőszakhoz. A kormány, a hadsereg és a rendőrség viszont nemhogy a rendet és a megbékélést szolgálta volna, de tétovasággal, távolmaradásával és az események hamis beállítása által elősegítette a helyzet elmérgesedését, s csupán a drámai összecsapások után, megkésve intézkedett. Az ügy kivizsgálása szintén kétes értékűnek ígérkezik, miután a kormány már eleve a magyarokban jelölte meg a felelősöket, s tartózkodik a jobboldali román erők elítélésétől, szabad utat engedve az egész országban (sajtóban, televízióban, tüntetéseken) kibontakozó egyoldalú magyarellenes kampánynak. (folyt. köv.) 1990. április 1., vasárnap 15:15
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »