Rendszerváltás és az MTI

	Két gazdaszövetség egy csárdában?
--------------------------------- München, 1989. október 29. (SZER, Földközelben) - Két gazdaszövetség egy csárdában? - felolvassuk Szép Zoltán írását: - Régi tartalmak követelik vissza a fogalmat: azt a mindenki által ugyanúgy értett szót, amit az új rend megalázott, kiforgatott. A szemekötősdinek érezhetően kezd vége lenni. A község: község, az önkéntes összefogás: önkéntes összefogás, a kölcsönösség kölcsönösség akar lenni ismét - a szónak igazi értelmében. Ekként muszáj igazivá válnia olyan aktusoknak is, mint a választás, olyan tisztségeknek, mint az elnök, olyan sokat hangoztatott jelszónak, mint a minőség. Őri Sándor kistermelő gazda ezekről a dolgokról maga sem vélekedik másként. Bár megjegyzi: fogalmi, fogalmazási kuszaságokat nap mint nap tapasztal önmagánál is. Pedig figyeli éberen, mikor véti el. Figyeli azt, mikor csúszik vissza a szocialista bikkfanyelv annyira únt és gyűlölt fordulatai közé, mint kerékpáros az árokba. Mert hiszen évtizedeken keresztül az volt a kötelezően beszélt nyelv - ugyanúgy, mint évtizedeken keresztül árokba csúszva-botladozva kellett úgy tenni, mintha az emberek a leghelyesebb úton járnának. Kezdhetjük mindjárt azzal a kifejezéssel, hogy kistermelő. Belegondolt-e már bárki is alaposan ennek a szónak megbélyegző mivoltába, szocialista értékítéletébe, ugyanis a kistermelői lét, gazdaság, talponmaradási képesség minduntalan úgy jelent meg a köztudatban, mint egy éppenséggel csak megtűrt szükséges rossz, mint egy eleve hátrányos megkülönböztetés. Az összehasonlítás eme oldalán tehát ott, hogy kistermelő, hallani lehetett még - igaz már messziről - azt az ordítást, hogy kulák, vagyis azt: osztályellenség, megbízhatatlan, harácsoló, ügyeskedő, élősdi - és így tovább. (folyt.) 1989. október 29., vasárnap
Vissza »

	- Gazdaszövetségek - 1. folyt.
S mi tornyosult a hasonlat ellenkező felén? Természetesen a nagytermelő, a nagyüzem, a korszerű, a nagyszerű, a leggyőzhetetlen, az új, az igazi, az egyetlen, a szocialista vívmány, a dicső. Hogy valaki egyszer is összevetette volna mindezt azzal, amit valóságnak nevezünk? Bizony, erre nem került sor eddig. Pedig mi is az igazság? Olyan, hogy kistermelő - ebben a bizonyos elnyűtt kifejezési formában megjelölve nincs is. Kistermelő úgy lehetséges csupán, mint a kisgazda -, kisgazda pedig sosem jelentett megcsúfolást, elmarasztalást. Kisgazda az, akinek kevesebb földje, kevesebb adója, de jó eszközei, nagy igyekezete van, s megél a maga lábán a maga munkájából. A kistermelő is megélt, mert agyondolgozta magát. Megélt -, de sok öröme nem volt benne. Másodrangú állampolgárnak kellett éreznie saját személyét, családtagjait egyaránt. Hiába termelt egyfőre kivetítve kétszer-háromszor annyi értéket, mint a tsz-dolgozó, hiába művelt meg ugyanakkora földterületet kétszer-háromszor eredményesebben, mint a nagyüzem - ő mégis és változatlanul kistermelő maradt. Pedig ami a befektetett munkát és a munka gyümölcsét illeti: akármelyik nagyüzemmel összevetve ő került volna ki győztesen. Ezért is vált olyan gyorsan általánosan elfogadottá a gazda, mint a kistermelőre sokkal inkább alkalmazható elnevezés. Ezért váltak a gazdák sokkal érzékenyebbé fölismert és elvállalt szerepükre - még akkor is, ha ennek a folyamatnak viszonylag csak az elején vannak. Ezért is nyilatkoznak-tiltakoznak gyakran élesebben, mint fogják majd tenni évek múlva, amikor már remélhetőleg konszolidálódnak a viszonyok, helyükre kerülnek az értékek, s ugyanígy helyüket veszítik a nem oda való dolgok, a nem arra a feladatra alkalmas emberek. (folyt.) 1989. október 29., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Gazdaszövetségek - 5/2. folyt.
Most küzdelem is, mozgalom is zajlik egyszerre. Küzdelem, melyben már a start utáni első percekben átrendeződik és újból átrendeződik az élmezőny. Mozgalom, de ennek természetes belső okai vannak, nem különféle semmittevő funkcionáriusok agyából pattant ki. Mindehhez társult a nyilvánosság, a véleménykimondás bátorságának növekedése, s így nem csoda, ha sokan kisebb-nagyobb sérülést is szenvednek, s kénytelenek félreállni, vagy más küzdőpályára lépni. Feladni - azt viszont nem szabad. Győzzőn ezentúl mindig a jobb minőség, a precízebb munka, a becsület, melyen nem esett folt. Emlékszem Őri Sándor szavaira: mi nem azért kritizáljuk, mint az Országos Gazdaszövetség tagjai a Magyar Gazdaszövetséget - mondta Őri -, mert ezzel szeretnénk föléjükkerekedni. Mi azért hangoztatjuk azokat a bírálatokat - amiket jól ismernek a gazdatársak -, mert nem tartjuk jónak sok esetben azt, és ahogyan a magát Magyar Gazdaszövetségnek nevező csoportosulás egyes vezetői eljárnak - vélte Őri Sándor, s hozzáfűzte: kifogásoljuk, hogy kevés közöttük az igazi gazda, hogy meggondolatlanul mozgosítanak olyan lépésekre, amelyek csak hangulatot keltenek, de előnyére nem válnak senkinek. Mi, mint az Országos Gazdaszövetség tagjai és aktivistái igazi gazdákat szeretnénk látni azon az oldalon is, ahol jövőbeni versenytársaink állnak. Szeretnénk őket olyan hibáktól megóvni, amilyen hibák megfontoltabb vezetés mellett viszonylag könnyen elkerülhetők lennének, s miért ne hozzuk nyilvánosságra saját nézeteinket akár velük szemben is. (folyt.) 1989. október 29., vasárnap
Vissza »

	- Gazdaszövetségek - 3. folyt.
Összegezve tehát: igaz a két szervezet közötti nézetkülönbség ténye, de nem igaz, hogy az egyik a másik megszüntetésére törekedne. Célszerűbb emiatt mind a két gazdaszövetségnek álláspontját még közérthetőbben kifejteni, s annak utána - lehetőségek szerint közösen - a rossz elképzeléseket elejteni. A termelésben, az értékesítésben, a tagok biztonságának fokozásában pedig úgyis magától fog menni a megmérettetés - egyébre nincs szükség, ha maga az állam valóban demokratikusan működik, s amiben talán bízhatunk végre, és építhetünk rá. Következő alkalommal beszámolunk a másik érdekképviseleti szervezet: a Magyar Gazdaszövetség álláspontjáról. +++ 1989. október 29., vasárnap
Vissza »