|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Közlemény további MTV-pályázatokról
"Pályázati témák, műsortípusok: Filmmagazin, környezetvédelmi
magazin, gyeremek és diák műsorok, nyugdíjasok karácsony délutánja,
testkultúrával, egészségneveléssel foglalkozó műsor. (Határidő
október 30.)
Zenei magazin, irodalmi magazin, munkásakadémia, napi gazdasági
hírműsor, ismeretterjesztő történelmi sorozat, vállalkozók
magazinja, művészeti magazin, színházi magazin, az én televízióm,
ifjúsági és diák híradó. (Határidő november 15.)
Folytatásos filmregény, tudományos ismeretterjesztő műsorok, Pro
Almamáter, drog és prevenció. (Határidő november 30.)
"
Amerika Hangja, Esti műsor:
Antall József nyilatkozata
" Antall beszélt a korrupcióról, az inflációról, a
munkanélküliségről. Sőt még arról is, hogy a külföldi beruházók
gyorsan rájönnek a magyar valóságra, nem érdemes tehát rózsásabb
képet festeni.
A magyar gazdasági helyzet egyáltalán nem felemelő, de - mondta
Antall József - szemben bizonyos környező országokkal, Magyarország
nem áll a polgárháború szélén. Ezért a külföldi beruházók mégiscsak
jó helyen kereskednek nálunk, ugyanis Magyarországon nincsenek
nemzetiségi problémák és nacionalista jellegű villongások.
"
|
|
|
|
|
|
|
Fejti György a magyar helyzetről
|
(Jotisky László) London, 1989. április 8. (BBC, Panoráma) - Jotisky László interjúját közvetítjük Fejti Györggyel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával. Munkatársunk első kérdése: veszélyezteti-e az újonnan kialakult helyzet a párt vezető szerepét? - Ilyen veszélyt nem látok. Magyarországon egy érdekes folyamat veszi kezdetét: a társadalom politikailag tagoltabbá válik, az MSZMP versenyhelyzetbe kerül. Úgy látom azonban, hogy a politika porondjára lépő erők egyelőre nem képeznek kormányzati alternatívát. Na most, hogy hosszú távon Magyarországon a politikai struktúra hogyan fog alakulni - ezt nehéz lenne megjósolni. Én nagyon remélem - és mint az MSZMP tagja keményen dolgozni fogok érte - hogy ebben a versenyhelyzetben az MSZMP^meghatározó szerepre tegyen szert. Nekem nincsenek arra vonatkozóan becsléseim, hogy vajon egy választásban milyen eredményt érhetünk el, de abban biztos vagyok, hogy a legerősebb párt maradhat az MSZMP. Veszélyt abban látnék, hogy ha egy folyamatos és fokozatos átmenet egy a többpártrendszeres politikai struktúrába valamilyen belpolitikai zavar, vagy válság hatására megtorpanna. (...) kifejezetten kinyilvánította, hogy konstruktív szerepet kíván betölteni, adott esetben konstruktív ellenzéki szerepet. Más szervezet pedig azt nyilvánította ki, hogy valamilyen közös platform alapján kész koalíciós jellegű kapcsolatokra az MSZMP-vel. - Amikor konstruktív ellenzéki szerepre gondolunk, akkor úgy értelmezzem-e ezt, hogy az ellenzék mintegy ellenőrzi a politikai folyamatokat olyan értelemben, hogy időnként felemeli szavát: hogy ez úgy érezzük hogy nem helyes, itt szeretnénk beleszólni - és így tovább? - vagy pedig úgy értelmezi a konstruktív ellenzéket, hogy olyan ellenzék, amely idővel, ha politikai gyakorlatra tett szert, akkor egy-egy időszakra átveheti a kormányalakítás szerepét is. - Szerintem Magyarországon ma nincs napirenden. Hogy évtizedek múlva milyen helyzet áll elő, azt megmondani én nem tudom. Ma egy erős polarizáció megy végbe. Sok kisszervezet lépett a politikai porondra, és nagyon ügyel, hogy a saját szuverenitását, a saját identitását ne érje sérelem. - Feltételezem, hogy néhány év múlva ezt a polarizációs folyamatot fel fogja váltani egy integrációs folyamat. Tehát a rokon elképzeléseket, rokon nézeteket képviselő szervezetek közeledni fognak egymáshoz, és esetleg tömörüléseket alkotnak. Tehát nem zárom ki több tíz évnek a távlatában azt, hogy több politikai tömörülés, vagy néhány már komoly politikai tapasztalattal rendelkező tömörülés Magyarországon kialakul. Ez a feltétele annak, hogy adott esetben egy váltógazdálkodás jöjjön létre, mint Nyugat-Európa néhány országában. Hangsúlyoznám, hogy ez ma egyszerűen nincs napirenden, és nem azért nincs napirenden mert az MSZMP nem akarja, hanem mert erre ma Magyarországon a belpolitikai helyzet nem érett. - Vonatkoztatja ezt a meglátását egy esetleges kormánykoalíció lehetőségére is? - Arra látok lehetőséget, már a következő választások kapcsán is, hogy az MSZMP koalícióra lépjen olyan pártokkal, amelyek definiálták magukat, már kialakítottak viszonyt a mai magyar valósággal, és kialakítottak egy elképzelést a jövőről, és hogyha a jövőről kialakított elképzelésekben vannak találkozási pontok - és én olyan prognózist állítok föl, hogy ilyen találkozási pontok lesznek - akkor el tudok képzelni a következő választások előtt is - hangsúlyoznám: előtte - választási együttműködést, és ha a választási együttműködés sikeresnek bizonyul, akkor a választások után elképzelhetőnek tartok egy parlamenti, vagy akár kormányzati koalíciót is. - A közelmúltban a nemzetközi sajtónak is, a nemzetközi sajtó figyelmének is homlokterébe került az, hogy Magyarországon egy bizonyos vita alakult ki, az 56-os események, az 1956 október- novemberi események történelmi értékelése körül. Arra szeretném megkérni: fejtse ki, hogy mi ebben a pillanatban a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségének, Politikai Bizottságának véleménye ezekről az eseményekről? - Annyiban pontosítani szeretném, hogy nem 1956 újraértékelése került napirendre, hanem az elmúlt 40 évről szeretnénk pontosabb, árnyaltabb, mélyebb képet Kapni. Mindenekelőtt azokat a tanulságokat levonjuk, amelyek ahhoz a helyzethez vezettek amit radikálisan meg akarunk haladni. Na most ezen a 40 éven belül nem pontosan csak 1956-al, hanem az 1949-től kezdődő időszaknak, a 49-től 53-ig közötti időszaknak, az 1953-56 közötti időszaknak nagyon fontos szerepe van. - Én mégsem akarom megkerülni az 1956-tal kapcsolatos válaszomat. Azt kell, hogy mondjam Önnek, hogy se a Politikai Bizottságnak, se a Központi Bizottságnak lezárt véleménye ebben a kérdésben nincs. Itten egy folyamatban lévő munkáról van szó. A Központi Bizottság kezdeményezte, hogy kvalifikált szakemberekből, tudósokból, történészekből álló bizottság készítsen elő egy elemzést. Ez az elemzés elkészült. Véleményem szerint egy kicsit idő előtt publikussá vált - és az idő előtti publikusság elég nagy amplitúdójú vitahullámokat gerjesztett. Folyamatában kell az eseményeket szemlélni, és ebben a folyamatban kétségtelenül 1956 után, illetve 1953 és 56 között egy nagyon érdekes politikai mozgás kezdődött meg a pártban, és kialakult a párton belül a kommunista reformereknek, a változtatni akaróknak egy olyan tábora, amelyeknek a szellemiségét ma sok tekintetben vállalni lehet, és kiindulópontul szolgálnak a megfigyeléseikkel. Kétségtelen, hogy 23-át megelőzően felgyülemlett borzasztó sok feszültség. Kétségtelen, hogy 23-án a népfelkelésnek és nép elégedetlenségének, és változtatni akarásának a drasztikus megnyilvánulásaiként kezdőditek el az események. Mint ahogy kétségtelen számomra, hogy október 30-án és november elején durva és megbocsáthatatlan atrocitásokra, programokra került sor. Kommunisták, és eszmeileg hogy úgy mondjam: indifferens, de a rendszer oldalán álló fiatal sorkatonák ellen - tehát olyan atrocitásokra került sor, ami kifejezetten ellenforradalmi veszélyt jelentett. - Amikor Ön azt mondja, hogy a dolgokat nem egyes mozzanataikban, hanem az egész folyamatot vizsgáljuk, akkor feltételezem, hogy ez vonatkoztatható egyes személyek szerepére is. Válaszában említette akkor a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének olyan reformpárti tagjait, akik 1953 és 56 között feltehetőleg bizonyos dolgokban a helyes oldalon álltak. Na most, hogy ha például egy személyt kiragadunk - mondjuk, aki a legprominensebb, és akinek a nevét nemzetközileg ismerik: Nagy Imre személyét -, hol látja Ön azt a pontot, ahol Ön szerint Nagy Imre mint reformpárti kommunista politikus túllépte azt a határt, amely megengedhető a társadalmi rend fenntartásában? - Nagy Imréről is árnyaltabb képet kell festeni, és gondolom ebben a képben benne lesz az, hogy nagyon hűséges tanítványa volt Sztálinnak -, így érkezett haza Magyarországra. Valószínűleg ebben az árnyalt képben benne lesz az is, hogy begyűjtési miniszterként tevékenykedett, és valószínű, hogy az árnyalt értékelésben benne lesz az is, hogy felismerte, hogy a dolgok rossz irányba mennek, és az SZKP XX. kongresszusa után őszintén és helyes irányban keresett változásokat. - Én az ő személyes tragédiájának tartom azt, hogy a borzasztóan felgyorsult események közben - pontosabban azt tartom a személyes tragédiájának, hogy 53-56 közötti cikk-cakk politikában és ingadozásban - nem tudott maga mögé egy aktív politikai bázist összeállítani, felsorakoztatni. Ezt követően pedig az atrocitások kibontakozása idején - bár ez nyilván nem a személyes kvalitásaival függött össze - nem tudta az események atrocitásokba fordulását megakadályozni. Másképpen fogalmazva: kicsúsztak a kezéből, és a körében lévő személyek kezéből az események. Olyan mértékben csúsztak ki a kezéből az események, hogy nem volt hatalmában a saját döntését - mint miniszterelnök - érvényre juttatni, és hát eközben olyan döntésekre, olyan elhatározásokra jutott, amelyek elszigetelték, - itthon is elszigetelték, nemzetközileg is - és elkerülhetetlenné tették a szovjet katonai beavatkozást. Azt tudom tehát mondani még, hogy ahogyan az események egészének, mind Nagy Imre személyének is - nemcsak az ő személyének hanem a környezetében részt vevő markánsabb személyiségek és (...) megítélését kell adni. Ebben az irányba az első lépéseket megtettük már. - Tehát Ön nem úgy látja a lehetőségét vagy szükségét rehabilitációnak - hanem annak látja szükségét, hogy Nagy Imre és környezete tagjainak a szerepét árnyaltabban, és hosszú időn keresztül játszott szerepüket figyelembe véve értékelje' át - mondjuk - a történetírás? - Én úgy gondolom, hogy a két dolog között sorrendiségi összefüggés van. Tehát történelmileg, politikai történetileg kell előbb elvégezni a vizsgálódásokat, és ezt követően kell a szükséges, és - ha új tények merülnek fel, amit én nem tartok kizártnak - hiszen ez a munka most folyik, és ennek a munkának új dimenziói jelennek meg. Nemzetközi dimenziói főleg, és az számomra világos, hogy ebben az időszakban a nemzetközi dimenzió, a nemzetközi determináció rendkívül erős volt. Erről ma sokkal többet tudunk, mint 1956 decemberében, amikor az első értékelést adta az MSZMP az eseményekről. Tehát ezeknek nemzetközi aspektusoknak a tükrében a személyes szerepét is lehet, hogy másképpen kell megítélni, lehet, hogy a személyes felelősséget is másképp kell megítélni. De ehhez az kell, hogy a történészi és politikai kutatómunkákat el kell végezni. Ilyen értelemben a jogi rehabilitáció ma nincs napirenden. Nem tudom Önnek megmondani, hogy napirendre kerül-e? Ezt a történészi és politikai értékítéletet utána kell újra végiggondolni. - Fejti György! - köszönöm szépen! +++
1989. április 8., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|