 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Közlemény további MTV-pályázatokról
"Pályázati témák, műsortípusok: Filmmagazin, környezetvédelmi
magazin, gyeremek és diák műsorok, nyugdíjasok karácsony délutánja,
testkultúrával, egészségneveléssel foglalkozó műsor. (Határidő
október 30.)
Zenei magazin, irodalmi magazin, munkásakadémia, napi gazdasági
hírműsor, ismeretterjesztő történelmi sorozat, vállalkozók
magazinja, művészeti magazin, színházi magazin, az én televízióm,
ifjúsági és diák híradó. (Határidő november 15.)
Folytatásos filmregény, tudományos ismeretterjesztő műsorok, Pro
Almamáter, drog és prevenció. (Határidő november 30.)
"
Amerika Hangja, Esti műsor:
Antall József nyilatkozata
" Antall beszélt a korrupcióról, az inflációról, a
munkanélküliségről. Sőt még arról is, hogy a külföldi beruházók
gyorsan rájönnek a magyar valóságra, nem érdemes tehát rózsásabb
képet festeni.
A magyar gazdasági helyzet egyáltalán nem felemelő, de - mondta
Antall József - szemben bizonyos környező országokkal, Magyarország
nem áll a polgárháború szélén. Ezért a külföldi beruházók mégiscsak
jó helyen kereskednek nálunk, ugyanis Magyarországon nincsenek
nemzetiségi problémák és nacionalista jellegű villongások.
"
|
|
|
|
|
|
 |
A piacgazdaságra való átmenet kulcskérdései
|
-------------------------------------------
München, 1990. október 10. (SZER, Mérlegen) - Hosszú foghúzás.
Megjegyzések két piacgazdasági programhoz.
A piacgazdaságba való átmenet két kulcskérdése a privatizáció és
az infláció. Hogyan vélekedik az ezekkel kapcsolatos tennivalókról a
magyar kormány nemrégiben kiadott és Kornai János tavaly megjelent
gazdasági programja, továbbá mi köze ennek a fogorvosi székben
szerzett tapasztalatokhoz. Ezt vázolja berlini tudósítónk, Sasvári
Attila.
- Az összehasonlítás megkönnyíti a megismerést. A magyar kormány
gazdasági programjának elemzői abban az előnyös helyzetben vannak,
hogy rendelkezésükre áll egy kvázi kormányprogram, amellyel
összevethetik az igazit. Kornai János könyvére gondolok, amely
tavaly jelent meg: "Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében"
címmel.
Könnyű észrevenni, hogy a két elképzelés különböző módon vázolja
a szabad piacgazdasághoz vezető utat. A kormányprogram meghatározott
szempontból és enyhe túlzással Kornai professzor javaslatának
fordítottja. Ugyanakkor nemcsak a cél, de a kiindulópont is hasonló.
Kornai a magánszektor teljes szabadságának híve, és a kormányprogram
is leszögezi, hogy - idézem -: "gazdaságpolitikájának központi
eleme, alapköve a privatizáció, a magántulajdon súlyának erőteljes,
folyamatos növelése és védelme".
A tennivalókat illetően azonban már eltér a két vélemény. Kornai
szerint a magánszektornak adott teljes szabadság és sokoldalú
támogatás mellett az állami tulajdon magánkézbe kerülését nem szabad
mindenáron sürgetni, hirtelen operációkat végrehajtani. Ez csak
hosszantartó szerves folyamat eredménye lehet. (folyt.)
1990. október 10., szerda
|
Vissza »
|
|
- A piacgazdaságba való átmenet kulcskérdései - 1. folyt.
|
Bizonyosan nyomós érvek szólnak ezen álláspont mellett. De a
legsúlyosabb problémának mégis csak az tűnik, hogy a magyar gazdaság
aligha tudja még hosszú évekig, esetleg akár több mint egy évtizedig
is elviselni az állami tulajdon túlsúlyát.
Kornai professzor indulatos röpiratának megírása óta tovább
haladt az állami vállalatok önállósulása, látszatprivatizációja.
Ebből a helyzetből alighanem csak előre lehet menekülni és nem pedig
széles körben visszatérni az általa javasolt szigorú állami
ellenőrzéshez. Éppen az előbbivel kecsegtet a kormányprogram, amikor
3-5 év alatt döntő áttörést ígér a privatizáció ügyében. Miután az
utóbbi hónapokban többek között e műsorban is számos alkalommal
elhangzott, hogy erős magántulajdon, gyors privatizálás nélkül nem
lehetséges szabad piacgazdaság és gazdasági fellendülés,
egyértelműen örvendetes, hogy a kormány ezt tette
gazdaságpolitikájának sarokkövévé.
Ráadásul a privatizáció gondolatát a vállalkozókedv
fellendítésének, a kis- és középvállalatok bázisán létrejövő polgári
réteg megteremtésének szándéka alapozza meg a kormányprogramban.
Ugyancsak megfogalmazódik, hogy ennek érdekében megfelelő
eszközökhöz kell juttatni a vállalkozni kívánó lakosság széles
körét. A kérdés már csak az: hogyan? Erről sajnos nem sokat tudunk
meg a kormányprogramból. Ingyen csak a társadalombiztosítási
intézmények és önkormányzatok juthatnak majd állami tulajdonhoz, de
nem a vállalkozni kívánó egyének. Szó esik ugyan bérletbe adásról
is, de erről, közelebbi deffiníció híján az államszocialista
gazdaságban alkalmazott bérleti rendszer jut eszünkbe, ahol a magas
bérleti díjak rablógazdálkodáshoz vezettek.
Kétséges továbbá, hogy az állami vállalat által szabott bérleti
díj mellett még az a megtakarítás is elfér majd a nyereségben, amely
a kormányprogram elképzelése szerint a későbbiekben lehetővé tenné
az állami tulajdon megvásárlását. (folyt.)
1990. október 10., szerda
|
Vissza »
|
|
- A piacgazdaságba való átmenet kulcskérdései - 2. folyt.
|
De a kormányprogram által döntő áttörésnek nevezett akció
méretei sem tűnnek igazán lenyűgözőnek, amikor a továbbiakban
kiderül, hogy ez a magántulajdon 30-35 százalékos arányát
jelenthetné.
Most pedig lássuk a piacgazdaságba vezető átmenet másik döntő
kérdéséről, az inflációról alkotott nézeteket. Kornai professzor
gyors és radikális inflációellenes fellépést javasol az indulatos
röpiratban, egy körülbelül egy évig tartó, fájdalmas, de
elkerülhetetlen műtét keretében. A műtét főbb lépéseinek ábrázolása
során meggyőzően mutatja be, hogy lehetséges az infláció
megállítása. Erről azóta egyébként gyakorlati bizonyítékot is
szerezhettünk, a magyarnál lényegesen rossszabb helyzetben lévő
lengyel gazdaság példája nyomán.
A kormányprogram óvatosan fogalmaz az inflációról szólva.
Inflációfékező megoldásokról beszél, amelyek még összhangba hozandók
növekedési, foglalkoztatási és fizetési mérleg szempontokkal. Már ez
is sejteti, hogy nem lesz szó az infláció gyors megállításáról. Mint
kiderül, a legfőbb inflációgerjesztő tényezők a bérek, és a
költségvetési kiadások esetében csupán növekedésük csökkentése a
cél.
Összefoglalva a két koncepció fő vonásait: az indulatos röpirat
az állami tulajdon fokozatos lebontásából indul ki, ami a
magánszektor mindennemű támogatása ellenére végeredményben ez utóbbi
részarányának lassú növekedését teszi csak lehetővé. A
kormányprogram viszont elvileg gyors, jóllehet tervezett arányaiban
mégsem igazán meggyőző privatizációt javasol.
Kornai professzor gyors és határozott inflációellenes fellépés
mellett foglal állást, míg a kormányprogram fékezett, de
végeredményben elhúzódó inflációval számol.
Meggondolásra érdemes azonban a következő két összefüggés. Az
infláció határozott megállítása csak akkor lehet tartósan
eredményes, ha erős és hatékonyan gazdálkodó magántulajdonosi
szektor háttere előtt megy végbe. (folyt.)
1990. október 10., szerda
|
Vissza »
|
|
- A piacgazdaságba való átmenet kulcskérdései - 3. folyt.
|
A magánvállalkozók racionális kalkulációjához, hatékony
gazdálkodásához szükség van az infláció megállítására. Ebből a két
gondolatból egy olyan piacgazdasági átmenet rajzolódik ki, amely
egyidejűleg két irányban tör magának utat: az ifláció határozott
megállítása és gyors privatizáció révén.
Ki kételkedne az örökölt helyzet súlyosságában, az ország
eladósodottságában, az erőforrások szűkösségében. A kormány alapvető
dilemmáját azonban talán éppen az e problémára adott általános
válasz jellemzi legjobban. Idézem: "meg kell találni a leggyorsabban
ható és ugyanakkor legkevésbé kockázatos eszközöket".
Lehetséges-e két követelmény egyidejű kielégítése? Gyors
eredmény eléréséhez jelentős kockázatot kell vállalni, ellenkező
esetben viszont a magyar társadalom könnyen úgy járhat, mint a
Kornai professzor által is idézett gróf Széchenyi István
képzeletbeli páciense a Hitelben. A foghúzó akkor kegyetlen, ha
esztelen lágyszívűség miatt lassan és halkan húzdogál, csak kis
vágásokkal végzi hosszas ideig munkáját. +++
1990. október 10., szerda
|
Vissza »
|
|
A jugoszláv hadsereg vezetése
|
-----------------------------
Köln, 1990. október 10. (DLF, Esti műsor) - Az egyik boszniai
lap nyilvánosságra hozta, hogy a Jugoszláv Honvédelmi
Minisztériumban rendszeres találkozókat rendeznek a régi gárda
tagjai számára. A megbeszéléseken a szinte kivétel nélkül nyugdíjas
tábornokok Kavievics vezérezredes vezetésével a belpolitikai
helyzetet elemzik. A honvédelmi miniszter csak ritkán hív meg
politikusokat ezekre a tanácskozásokra. Tudósítónk beszámolója
következik.
- Ma már pusztán csak optikai jelentősége van annak, hogy a
honvédelmi minisztérium épületkomplexuma a külügyminisztériummal és
a szerb kormány épületével áll szemben Belgrádban. A Jugoszláviában
bekövetkezett belpolitikai változások már korántsem biztosítják
számára azokat a privilégiumokat, amelyekkel Tito marsall idején
rendelkezett, aki a válságos helyzetekben szívesebben támaszkodott a
hadseregre, mint a kommunista pártra. Épp ellenkezőleg: a hadsereg
magánutassága, tábornoki karának fenyegetései bírálatot és
ellenreakciókat váltott ki a soknemzetiségű ország nyugati felében.
A tábornoki kar fonák helyzetbe került, amikor a Jugoszláv
Államtanács elnöke elrendelte, hogy vissza kell állítani az ország
teljes védelmi jogait, miután Szlovénia függetlenné nyilvánítása
során a saját területén magának tulajdonította. Soha sem volt titok,
hogy a tábornoki kar centralista szemléletű, és tisztjeinek többsége
szerb származású, így a hadseregben is a Szerbia iránti szimpátia
volt az uralkodó. A meglepő tulajdonképpen az a gyorsaság volt,
ahogyan Kavievics vezérezredes teljesítette az elnöki utasítást.
A jugoszláv hadsereg eddig egységesnek számító vezetése
természetesen így nem kerülhette el a meghasonlást. A két
észak-nyugati részköztársaság követelése ugyanis közvetlenül érinti
a jugoszláv hadsereg vezetését. Szlovénia és Horvátország mint
konföderációs szuverén állam, magának követeli nemzeti hadseregének
parancsnokságát és honvédelmi jogait. Mindezt csak háború esetén
akarja átadni egy szövetséges főparancsnokságnak. (folyt.)
1990. október 10., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|