|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Közlemény további MTV-pályázatokról
"Pályázati témák, műsortípusok: Filmmagazin, környezetvédelmi
magazin, gyeremek és diák műsorok, nyugdíjasok karácsony délutánja,
testkultúrával, egészségneveléssel foglalkozó műsor. (Határidő
október 30.)
Zenei magazin, irodalmi magazin, munkásakadémia, napi gazdasági
hírműsor, ismeretterjesztő történelmi sorozat, vállalkozók
magazinja, művészeti magazin, színházi magazin, az én televízióm,
ifjúsági és diák híradó. (Határidő november 15.)
Folytatásos filmregény, tudományos ismeretterjesztő műsorok, Pro
Almamáter, drog és prevenció. (Határidő november 30.)
"
Amerika Hangja, Esti műsor:
Antall József nyilatkozata
" Antall beszélt a korrupcióról, az inflációról, a
munkanélküliségről. Sőt még arról is, hogy a külföldi beruházók
gyorsan rájönnek a magyar valóságra, nem érdemes tehát rózsásabb
képet festeni.
A magyar gazdasági helyzet egyáltalán nem felemelő, de - mondta
Antall József - szemben bizonyos környező országokkal, Magyarország
nem áll a polgárháború szélén. Ezért a külföldi beruházók mégiscsak
jó helyen kereskednek nálunk, ugyanis Magyarországon nincsenek
nemzetiségi problémák és nacionalista jellegű villongások.
"
|
|
|
|
|
|
|
- Kitüntetések - 1. folyt.
|
Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Veöres Sándor.
De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az, hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk, azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.
De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja - bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban, hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|