|
|
|
|
Belharc a román televízióban
|
----------------------------
München, 1990. október 9. (SZER, Forgószínpad) - Múlt év decemberében a szabadság fennkölt szirtjének számított az a 13 emeletes toronyház, amely Bukarest északi csücskében magasodik. Úgy tűnt: a forradalom győzelme vagy bukása múlik azon, hogy az úgynevezett terroristák ellen meg lehet-e védeni a román televíziót, amelynek ez az épület a központja.
Ugyanez az épület most úgy él az emberek tudatában, mint a köpönyegforgatók, a demokratákká vedlett kommunisták és az új hírszerző szolgálatban megbújt secusok hirdetőoszlopa. Igaz, ez az oszlop korántsem áll olyan szilárdan, mint Ceausescu idején. Repedéseibe mégiscsak éket vert a demokrácia: önálló szabad szakszervezet formájában.
Az 1600 tagú szervezet vezetője, Dimitru Juga (?) beszél az ország helyzetéről:
- Nálunk nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. A régi titkosrendőrséget feltámasztották halottaiból, a neokommunista rendszer pedig Ceausescu módszereivel próbálja elhallgattatni az ellenzéket.
A televízió vezetése engem is ki akar ebrudalni, mert nem akarok együttműködni az ellenzék legyűrésében, s nem értek egyet azzal, hogy a tévét a kormány propagandaeszközeként használják.
Jellemző például ami a júniusi események kapcsán történt. Az igazgatóság egy adott pillanatban elrendelte, hogy szüntessék be az adást. Így akarta felkorbácsolni a kedélyeket, és az egész országban azt az érzetet kelteni, hogy fasiszta hordák rohamozzák a televízió épületét. Csak az a furcsa, hogy decemberben, amikor valóban ropogtak a fegyverek az épület körül, sőt a folyosókon is, akkor nem kellett leállítani az adást. (folyt.)
1990. október 9., kedd
|
Vissza »
|
|
- Belharc a román televízióban - 1. folyt.
|
- Igaz, hogy leállítattam az adást, de csak azért, mert a tüntetők, akik elárasztották a televízió területét, pont úgy néztek ki, mint azok a fasiszták, akik 1941-ben egy hasonló puccskísérlet során megrohamozták a bukaresti rádiót. Sajnálom, hogy elhamarkodottan döntöttem, de túl izgatott voltam, és tudtam hogy valamit tennem kell, hogy megőrizzem a békét az országban.
Ami pedig a cenzúrát és a diktatúrát illeti: ugyan kérem
Mindezt csak kitalálta az a Juga, aki itt úgy működik, mint valaha egy párttitkár. Miközben nagygyűlésekre jár, mi biztosítjuk a fizetését. Én magam a legliberálisabb újságírók közé tartozom. Sohasem kértem a szerkesztőimet arra, hogy mutassák be valamelyik műsort előzetes engedélyezésre. A szakszervezetisek jobban tennék, ha saját dolgaikkal törődnének és nem ütnék az orrukat a politikába
+++
1990. október 9., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|