Rendszerváltás és az MTI

	Az infláció a posztkommunista államokban (1.rész)
Washington, 1990. augusztus 13. hétfő (Amerika Hangja/MTI) - A posztkommunista államokban tapasztalható inflációs folyamatokról beszélt az Amerika Hangja rádiadó európai szerkesztőségének munkatársa, Simányi Tibor. Bevezetőjében utalt arra, hogy a Szovjetunió egyre kevesebb nyers olajat szállít volt szövetségeseinek. Hangsúlyozta azt is, hogy 1991. január elsejével a KGST-en belüli elszámolási rendszert átállítják a konvertibilis valutában történő elszámolásra, mégpedig az éppen érvényes világpiaci árszinten. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy a kis posztkommunista országok lényegesen többet kénytelenek fizetni a szovjet olajért, mint eddig. S ennek az a következménye lesz, hogy az úgyis nyargaló infláció még nagyobb mértékben emelkedik majd. Magyarországon az infláció 20 százalék körül van. De ez a 20 százalék gyerekmesének hat, ha összehasonlítjuk a lengyel zloty sorsával az elmúlt években. Ez a pénzegység elérte az 1000 százalékos inflációt is. Akkor a kormány megkísérelte a gazdaság szanálását, s az inflációt sikerült lenyomni a 100 százalék alá. Azonban ennek következtében csökkent a termelékenység, és csökkentek a reálbérek is. A lakosságnak volt ugyan pénze, de nem volt mit vásárolnia a pénzéért. A lengyel példa persze elrettentő példa. Nyugati szakértők - így különösen a bécsi gazdaságkutató intézetek szakértői - egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy a piacgazdálkodásra való átállás alapja az árreform. A kommunista gazdasági rendszer egyik öröksége a teljes árkáosz. Ennek egyik legpregnásabb példája, hogy a kenyér olcsóbb, mint a takarmány -, ezért aztán a kenyeret az állatokkal etetik meg. (folyt.) 1990. augusztus 13., hétfő 09:09
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az infláció a posztkommunista államokban (2.rész)
Az árkáosznak a következménye az is, hogy a teljes árrendszert át kell alakítani. Eddig szubvencionálták a legfontosabb élelmiszereket, a lakbért, a nyilvános közlekedést és más egyebet. Ezeknek az árát meg kell emelni - már csak azért is, hogy leépíthessék az államháztartás deficitjét, ugyanis az államháztartás deficitje egyik motorja az inflációnak. Az árrendszer megreformálásának - mondják a bécsi szakértők - két lehetősége van. Az egyik az, hogy az állam új árakat szab meg. Ez történt nemrégiben Csehszlovákiában: ott az alapélelmiszerek árát megdrágították. A másik mód az, hogy felszabadítják az árakat - azaz lehetővé teszik a szabad árképzést. Csakhogy ez az alapjában véve helyes módszer nem mindig alkalmazható. Nem alkalmazható ott és addig, ahol és amíg nincs szabad verseny az egyes termelők között. Mert amíg a vásárló nem választhat két hasonló termék között, és nem veheti meg azt, amit jobbnak és olcsóbbnak vél -, addig nincs értelme a szabad árképzésnek sem. Addig sincs értelme, amíg az importot nem szabadítják fel - ami a versenyt fellendíti. Ugyanis Magyarországon - mint a többi posztkommunista országban - még mindig vannak monopolista termelők, akik ellenőrzik és így megszabják az árakat. A bécsi gazdaságkutató intézet nézete szerint a volt szövetséges államoknak a jövő évben körülbelül 10 milliárd dollárral többet kell majd fizetniük az importált energiárért mint eddig -, így majd ugyanolyan olajsokkot élnek meg, mint 1973-ben és 1979-ben a Nyugat - amely azonban nem láthatta előre az olajsokkot. +++ 1990. augusztus 13., hétfő 09:10
Vissza » A hírhez kapcsolódik »