|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szovjet Zsidóság Nemzeti Kongresszusának távirata Antall Józsefhez
"...a magyar kormány továbbra
is segíti szovjet zsidók Izraelbe történő kivándorlását
Magyarországon keresztül. Megnyugtató annak megerősítése, hogy
Magyarország régi hagyományával, a menekülteknek való humanitárius
segítségnyújtással összhangban cselekszik."
SZER, Magyar híradó:
Az idegenfórgalom áronyoldalai
"Remélem, hogy
nem sokan találkoztak azzal a határmenti benzinkutassal, aki
semmiféle külön szolgáltatást nem nyújtott, mégis elfelejtette
visszaadni az aprópénzt 60 forintot. Vagy azzal a balatonfüredi
ABC-pénztárossal, aki 50 forinttal többet számított az egyik
külföldi vásárlónak, majd a reklamálás nyomán undorral a pultra
csapta a vevőt illető pénzt. Remélem továbbá, hogy csak véletlen
kisiklás volt, amikor az egyik patinás casinóban néhány alkalmazott,
köztük a krupié, trágár jelzők kíséretében cserélt véleményt a
szerencsét próbáló idegen vendégekről, nem sejtvén, hogy otromba
szövegüket némely külföldre szakadt hazánkfia tökéletesen megértette
és a jövőben biztosan máshová viszi majd elvesztésre szánt
dollárjait és márkáit."
|
|
|
|
|
|
|
Újra megjelenik az Igazság
|
--------------------------
München, 1990. június 22. (SZER, Magyar híradó) - Ismét megjelenik az Igazság, a híres ötvenhatos lap, amelyet Obersovszky Gyula és Gál József még november 4-ike után is kiadott. A megújult lapról Várkonyi Balázs számol be:
- Az embernek, mikor már végképp úgy érzi, elég a sebek szaggatásából, elég a nemzeti tragédiák és traumák megidézéséből, a halottak elsiratásából, a régmúlt, jelen idejűvé kényszerítéséből - mikor tehát úgy érzi: elég ebből, mert éppen jelenidejű esélyeinket rontja a fájdalom dajkálása -, akkor kézbe kell venni egy lapot: az Igazság címűt, hogy megértse, ebben nincs elég, ebben nincs sok, egyszerűen meg kell tanulnunk emlékeinket őrizni úgy, hogy ernyedtté mégse legyünk ezáltal; meg kell tanulnunk összebékíteni magunkban a szomorú múltat, a nem tudom milyen jövővel.
De most jelen van. És anakronizmusnak tűnik tán, hogy még mindig ötvenhat, még mindig a továbbélő halottak, tragédiáink késztetnek figyelemre és emlékezésre. Mégis: az Igazság című lap újraindulásának előhírnökét, az 1956-ot idéző, úgynevezett előszámot olvasva nem nehéz belátni: joga van az emlékezésre és a bennünket emlékezésre kényszerítésre azoknak, akik megélték nemzeti forradalmunkat, akik igazságba öltöztették a szót, hogy tudósítson akkori dolgokról - nemcsak az akkoriaknak.
Bár elvérzett a forradalom, amikor a lap még megjelent már jajkiáltás vette át benne a korábbi forradalmi napok krónikás szerepét, már azt üvöltötte csak, hogy veszélyben a haza, és már azt kérdezte csak: meddig, meddig bírják a végső után is kitartók? - aztán már nem kérdezett semmit, már jajkiáltás sem volt. Végül semmi sem volt, csak szétveretés, felszámolás, börtön, száműzés és vér -, de erről már nem tudósított lap hitelesen. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|