|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Szovjet Zsidóság Nemzeti Kongresszusának távirata Antall Józsefhez
"...a magyar kormány továbbra
is segíti szovjet zsidók Izraelbe történő kivándorlását
Magyarországon keresztül. Megnyugtató annak megerősítése, hogy
Magyarország régi hagyományával, a menekülteknek való humanitárius
segítségnyújtással összhangban cselekszik."
SZER, Magyar híradó:
Az idegenfórgalom áronyoldalai
"Remélem, hogy
nem sokan találkoztak azzal a határmenti benzinkutassal, aki
semmiféle külön szolgáltatást nem nyújtott, mégis elfelejtette
visszaadni az aprópénzt 60 forintot. Vagy azzal a balatonfüredi
ABC-pénztárossal, aki 50 forinttal többet számított az egyik
külföldi vásárlónak, majd a reklamálás nyomán undorral a pultra
csapta a vevőt illető pénzt. Remélem továbbá, hogy csak véletlen
kisiklás volt, amikor az egyik patinás casinóban néhány alkalmazott,
köztük a krupié, trágár jelzők kíséretében cserélt véleményt a
szerencsét próbáló idegen vendégekről, nem sejtvén, hogy otromba
szövegüket némely külföldre szakadt hazánkfia tökéletesen megértette
és a jövőben biztosan máshová viszi majd elvesztésre szánt
dollárjait és márkáit."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - Kedd (1. rész)
|
1990. június 5., kedd - Az alkotmánymódosítás általános
vitájával kezdődött meg kedden az Országgyűlés egyébként május 24-e
óta tartó ülése. A napirend előtt ismételten elhangzott az igazoltan
távol lévők névsora, és megállapították, hogy az ülésteremben 295
képviselő foglal helyet; majd Oláh Sándor (FKgP) kifogásolta, hogy a
képviselők a hivatalos előterjesztésekkel együtt különböző, a
Parlament munkáját zavaró, s olykor a kormány tekintélyét romboló
reklámokat, köriratokat kapnak. Az elnöklő Szűrös Mátyás a
kifogással egyetértett, majd átadta a szót az alkotmány
módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztőjének, Kónyáné
Kutrucz Katalinnak (MDF).
Az előterjesztő hangoztatta, hogy a jelenlegi törvényjavaslat a nagyobbik része annak a csomagtervnek, amelynek egy részét, a kormányalakításra vonatkozó passzusokat már május 9-én elfogadta a plénum. Több, egymástól jól elhatárolható szakaszokból áll. Ezek közül az első lényegében az alkotmány túlhaladott, vagy egyszerűen pontatlanul megfogalmazott szakaszait változtatja meg. A második rész - ellensúlyozandó a kétharmados szabály szűkítését - bizonyos intézményekről, például az Állami Számvevőszékről részletesebb, ám korántsem új szabályokat tartalmaz. A harmadik fejezete a módosításnak bevezeti a nemzeti és nyelvi kisebbségek jogainak hathatósabb védelme érdekében a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosának intézményét. Kónyáné Kutrucz Katalin hozzáfűzte ehhez, hogy a nemzetiségi jogok országgyűlési képviselete ennek az intézménynek a bevezetésével egyáltalán nem tekinthető elintézettnek. További jelentős módosítás a kétharmados szabály megváltoztatása, valamint a köztársasági elnök és a kormány megválasztásának módját, a kormány megbizatásának megszűnését, a köztársasági elnök, a kormány és a Parlament egymáshoz való viszonyát szabályozó passzusok korszerűsítése. Mint az előterjesztő kiemelte: a cél egy gyenge köztársasági elnöki intézmény, egy viszonylag erős kormány és egy erős Parlament megteremtése, ez a módosítás koncepciójának lényege.
A parlamenti pártfrakciók vezetői illetve a képviselők a kormányprogram vitájához hasonlóan meghatározott sorrendben - SZDSZ, FKgP, MSZP, Fidesz, KDNP, függetlenek, MDF - kaptak szót. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 14:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Kedd (2. rész)
|
A szabaddemokratáknak az alkotmány módosításával kapcsolatos főbb elképzeléseit a frakcióvezető Tölgyessy Péter körvonalazta, s az ő felszólalásának egyes elemeit igyekeztek megerősíteni a vitában a frakció többi tagjai.
Tölgyessy Péter hangsúlyozta, hogy az alkotmánymódosítást alapvetően három indok teszi szükségessé: a hatályos alkotmányban még megbúvó néhány államszocialista kategória elhagyása; egy korábbi, a háromoldalú politikai tárgyalásokon elfogadott alkotmánymódosítási szöveghez való visszatérés; valamint az ország kormányozhatóságának szavatolása. A legfontosabbnak az elnökválasztás kérdésének rendezését minősítette. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: nem az a kérdés ugyanis, hogy a lakosság közvetlenül, vagy a Parlament választ köztársasági elnököt, hanem hogy ennek az országnak ki legyen az első számú felelős vezetője: a miniszterelnök-e avagy a Magyar Köztársaság elnöke. Az SZDSZ frakcióvezetője azzal érvelt, hogy mind a közjogi hagyományok, mind az európai szokások, mind pedig a mai politikai helyzet azt indokolná, hogy a miniszterelnök legyen az első számú felelős politikai vezető. Az országnak olyan berendezkedésre van szüksége, amely parlamentáris, s ahol a végrehajtó hatalom valódi irányítója a Parlamentnek felelős kormányfő - fűzte hozzá. Amennyiben a Parlament ezt az álláspontot elfogadja, akkor az a helyes, ha nem állít fel olyan közjogi tisztséget, amely a miniszterelnökével versengő legitimációval rendelkezik. Ebből kiindulva javasolta: a Magyar Köztársaság elnökét ne közvetlenül válasszák meg, hanem a Parlament adjon számára felhatalmazást a német vagy az olasz alkotmányhoz hasonló módon.
Az alkotmánymódosítás másik alapvető kérdésének nevezte a kétharmados többségű elfogadáshoz kötött törvények számának szűkítését. Megjegyezte: a jelenlegi politikai helyzetet is figyelembe véve olyan szabályokat lenne célszerű elfogadni, amelyek lehetővé teszik, hogy a kormánytöbbséggel rendelkező pártok alapintézményeket ne határozhassanak meg, ám joguk legyen az ország és a végrehajtó hatalom folyamatos működtetéséhez. Úgy vélekedett, hogy a szűkítés nem von el jogokat az ellenzéktől, hanem fölösleges felelősséget vesz le a válláról. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 18:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Kedd (3. rész)
|
Tölgyessy Péter elengedhetetlennek nevezte, hogy a nemzetiségek országgyűlési képviseletének megnyugtató rendezéséhez helyezzék hatályon kívül az előző Parlament márciusi döntését, amely behívással oldaná meg a kisebbségek képviseletét. Helyette a választójogi törvény módosításával, illetve alkotmányos garanciákkal kell biztosítani a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletét - hangoztatta -, ezen kívül pedig már most fel kell állítani a kisebbségi jogok parlamenti biztosának intézményét, illetőleg külön törvényben kell szabályozni a kisebbségvédelmi biztosok megválasztásának módját, illetve feladatkörét.
Az alkotmánymódosítás koncepciójában helyes elképzelésnek minősítette, hogy a bizalmatlansági indítvány a végrehajtó hatalomért felelős kormányfő személyére korlátozódik, s ugyanígy a ,,konstruktív bizalmatlanság,, intézményének bevezetését. Ugyancsak lényeges - mondta -, hogy az alkotmánymódosítás kibővíti az állami számvevőkre vonatkozó szabályozást, illetőleg fontos szabályokat hoz a Magyar Nemzeti Bankról, amit autonóm intézményként kiemel a kormányzatból. Az SZDSZ frakcióvezetője végezetül indítványozta az olyan meghatározhatatlan jogfogalmakra hivatkozó passzusok kigyomlálását, mint például, hogy az ,,állambiztonság, a közerkölcs, a közrend,, alapján korlátozhatók az emberi jogok. A Parlamentnek ezenkívül többségi szavazással döntenie kell az ország történelmi címeréről. Amennyiben az Országgyűlés elfogadja az alkotmány módosítását, a nagypolitikában befejeződik a rendszerváltás, s elindulhatunk az új alkotmánykoncepció kidolgozásának útján - fejezte be több mint húszperces felszólalását Tölgyessy Péter.
Hankó Faragó Miklós több hozzászólásra reagálva visszautasította, hogy az MDF és az SZDSZ megegyezését titkos paktumnak minősítsék. Leszögezte: a megállapodás az alkotmánymódosítás kérdésében senkire nézve nem jelenthet kötelező erőt. A kétharmados törvények körének szűkítését egyebek közt azzal indokolta, hogy ezek nagy része a parlamenti bizalmatlanság szülötte.
Szigethy István egyetértett azzal, hogy az országnak szüksége van új, maradandó alkotmányra. A nemzetiségek parlamenti képviseletével kapcsolatban megjegyezte: nem tartja elegendőnek, hogy az alkotmány csupán az állampolgári jogegyenlőséget deklarálja; a nemzetiségek esetében szerinte szükséges a pozitív diszkrimináció kimondása, azaz, hogy többletjogokat kapjanak. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 18:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - kedd (4. rész)
|
Tamás Gáspár Miklós - miként felszólalása elején jelezte - a köztársasági elnöki intézményről folytatta az előző Parlamentben megkezdett polémiát Király Zoltánnal. Iróniát sem mellőző felszólalásában reflektált a független képviselőnek arra a megjegyzésére, hogy valóban csak kevés európai országban választja meg a Parlament a köztársasági elnököt. Ám ez a két ország (Németország és Olaszország) - hívta fel a figyelmet a szabaddemokrata képviselő - éppen olyan két állam, amely társadalmi és alkotmányos rendjét a diktatúra után határozta meg. Kitért Király Zoltánnak arra a megjegyzésére is, hogy az MDF és az SZDSZ által közvetlenül előterjesztett alkotmánymódosítási csomagnak az elnökválasztásra vonatkozó része magában hordozza az alkotmányos monarchia bizonyos vonásait. Ezzel kapcsolatban kifejtette: az, hogy az alkotmányos monarchiákban a legstabilabb és a legjobban meggyökeresedett a liberális demokratikus rend, arra vezethető vissza, hogy ezekben a monarchiákban az államfői tisztség pusztán szimbolikus, s nem tömegszenvedélyek és politikai indulatok, a népet megosztó pártküzdelmek tárgya. Ezt a szimbolikát igyekszik megvalósítani, keserű pártküzdelmek után, az MDF és az SZDSZ javaslata - hangoztatta Tamás Gáspár Miklós.
A demokratikus szocializmus Nyugaton is elismert célkitűzését Tamás Gáspár Miklós szerint annak ellenére kívánatos kihagyni az alkotmányból, hogy az országban mindenki mással egyenlőnek elismerik el a demokratikus szocializmus híveinek jogait. Ugyanakkor nem lenne célszerű, ha az alkotmányban egy politikai irányzat megnevezése lenne megtalálható.
Hack Péter a vitában elhangzottakat összegezve úgy értékelte, új ,,paktum,, körvonalai bontakozódnak ki abban, hogy a Magyar Köztársaságnak új alkotmányra lesz szüksége, s ezzel a megegyezéssel már valamennyi, a Parlamentben jelen lévő párt egyetért. Ugyanakkor kevés érv hangzott el az alkotmánymódosítás szükségességével szemben. Ezt a képviselő azzal magyarázta, hogy a módosítások gerince azoknak a részeknek a kiiktatására irányul, amelyeket márciusban ,,puccs-szerűen,, illesztett be a leköszönt Országgyűlés a hatályos alaptörvénybe. A köztársasági elnök megválasztásáról szólva Hack Péter azzal érvelt, hogy a közvetlen választás nem egyenlő a demokráciával. Példaként említette meg, hogy közvetlenül választottak meg olyan diktátorokat, mint a paraguayi Stroessner, a chilei Pinochet, a Fülöp-szigeteki Marcos vagy a dél-koreai Cson Tu Hvan. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 19:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Kedd (5. rész)
|
A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója nevében Torgyán József képviselőcsoport-vezető érvelt a beterjesztett alkotmánymódosítás mellett. Hangsúlyozta, el kell dönteni végre, hogy Magyarország milyen fejlődési utat kíván választani: a parlamentáris demokráciáét avagy a prezidenciális rendszerét? Mivel azonban a parlamentáris demokrácia kiépítése már megkezdődött - ennek szerves része a jelenlegi alkotmánymódosítás - ebbe pedig semmiképpen sem illeszthető be a köztársasági elnök közvetlen, nép általi megválasztása. El kell dönteni: ki az ország első számú vezetője, a miniszterelnök-e, vagy a köztársasági elnök. A kérdéshez mindjárt hozzáfűzte: a Parlament egyszer már döntött arról, hogy a felelős miniszterelnöki rendszert támogatja, tehát ennek megfelelően szükséges módosítani az alkotmányt.
A kétharmados szabály módosításával összefüggésben Torgyán József hangoztatta: ez a változtatás szorosan kapcsolódik az ország kormányozhatóságának kérdéséhez, ily módon pedig a felelős miniszterelnöki rendszerhez. A parlamenti demokráciában - mondotta - két fontos elv működik. Az egyik az, hogy a legfőbb hatalmat a Parlamentnek kell megadni, a másik pedig a kormányozhatóság garantálása. Igaz, miután a kormány rendelkezésére áll a szakembergárda, a végeláthatatlan hivatali apparátus, a Minisztertanács akkor is a Parlament fölé nőhet, ha kevesebb jogosítványa van, mint az Országgyűlésnek. Ez a veszély azonban ezt a Parlamentet - tekintve frakcióit, frakcióvezetőit és vitakészségét - vajmi kevéssé fenyegeti - jelentette ki, ismét derültséget keltve a padsorokban.
Végezetül Torgyán József kitért a nemzetiségi jogok országgyűlési biztosának, mint új intézménynek a kérdésére is, kijelentve: ezt az intézményt csak átmeneti megoldásként tudja pártja elfogadni, azzal a kitétellel, hogy mielőbb megszületik az új választójogi törvény. A további módosítások közül kiemelte a konstruktív bizalmatlansági indítványt, hangoztatva, hogy ebben a formájában kizárja mindenfajta visszaélés lehetőségét.
A kisgazdák frakciójából Oláh Sándor azzal kezdte mondandóját, hogy egyetért a törvényjavaslattal, mint kisebbik rosszal. Ugyanis az erős Parlament elvének érvényesítésekor kénytelenek megalkudni azzal, mint kisebb rosszal, hogy ne a nép válasszon közvetlenül köztársasági elnököt. Ugyanakkor veszélyesnek ítélte az ,,alkotmányba való belecsípkedést,, jogalkotói munkaként aposztrofálni. Véleménye szerint ez az egész rendszer koncepciójának és magának a rendszernek a felborításával járhat. (folyt. köv.)
1990. június 5., kedd 19:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Kedd (6. rész)
|
A kormányzópárti véleményekkel ellentétben Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője kételyeit sorolta az alkotmányozási folyamattal és magával az alkotmánymódosítási javaslattal szemben. Mindenekelőtt azt a gondolatát osztotta meg képviselőtársaival, hogy Tölgyessy Pétertől impozáns kormánypárti beszédet hallhattak, s ez a beszéd tovább erősítette benne a gyanút: kétféle koalíció működik máris ebben a Parlamentben. Az egyik egy kvázi kormánypárti koalíció, a másik pedig az MDF és az SZDSZ között jött létre. S - mint mondotta - ez a gondolat azért fogalmazódott meg benne, mert erőltetettnek, időszerűtlennek és ezért kockázatosnak ítéli az alkotmány módosítását szorgalmazó kezdeményezést. Ugyanis éppen a kormányozhatóságot kockáztatják, ha ilyen rögtönzött kezdeményezések és az azokhoz kapcsolódó hajszolt viták közepette kell a Parlamentnek törvényeket alkotnia.
A szocialisták frakcióvezetője a továbbiakban hangoztatta: a törvényjavaslat elfogadása mellett felhozott érvek egyike sem követeli meg az alkotmány ilyen generális átalakítását. Sokkal inkább amellett szólnak ezek az érvek - mondotta -, hogy haladéktalanul és hosszú parlamenti gyötrelemre felkészülve az Országgyűlés fogjon hozzá egy új alkotmány kidolgozásához. Nehezményezte azt is, hogy az alkotmánymódosítást a képviselők egy csoportja kezdeményezte, a kormány pedig ismét kimaradt. Hol van a kormány felelőssége ebben az ügyben, éppen a kormány a sokat hangoztatott kormányozhatóságra hivatkozva nem terheli-e vissza saját felelősségét a Parlamentre? - tette fel kérdéseit, mindjárt folytatva azok sorát. Van-e olyan passzusa, cikkelye, normaszövege a hatályos alkotmánynak, amely az államszocializmusra utalva akár a legcsekélyebb mértékig a visszarendezés kockázatát hordozná magában? Rögtön hozzátette válaszként: vannak még kövületek az alkotmányban, s ezeket valóban célszerű kigyomlálni, de ezek a kövületek nem hatnak, nem érdemelnek figyelmet vagy legalábbis nem akkorát, hogy egy generális módosítás fő indokaként szerepeljenek.
A kétharmados szabályra áttérve kifejtette: éppen az alkotmányerejű törvény kategóriájának eltörlése, a minősített kétharmados többséggel meghozandó törvények körének szűkítése hordozza magában a demokrácia intézményeivel szembeni kételyt. Ezért az erre vonatkozó passzusok módosítását, kölcsönös politikai alkuban, konszenzusra törekedve, nem pedig az alkalmazott módszerrel kellett volna kidolgozni és előterjeszteni. A szocialisták nem tagadják - hangoztatta -, hogy a kétharmados többséggel meghozandó törvények körét valamelyest szűkíteni kell. (folyt. köv.)
1990. június 5., kedd 19:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Kedd (7. rész)
|
Ám ebből a szövevényes, átláthatatlan javaslatból nem lehet kiolvasni, nyomon követni: milyen egyéb, be- és kiszámíthatatlan következményekkel jár az alkotmány módosítása. A szocialisták szerint a törvényjavaslat nagyvonalú, felületes és átgondolatlan.
Visszatérve a kormányozhatóság kérdésére kijelentette: egy demokratikus Parlamentnek és törvényhozásnak a hatalmi ágak megosztása és egyensúlya szempontjából nem lehet célja a jogvisszavétel. Márpedig az, hogy a köztársasági elnököt a Parlament válassza meg - a módosítás szerint -, éppen ezt jelenti. Az, hogy a nép - szuverenitását gyakorolva - közvetlenül választ köztársasági elnököt, semmiképp sem gyengíti sem a kormány hatalmát, sem a Parlament ellenőrző szerepét a végrehajtó hatalom fölött. Végezetül kiemelte: a szocialisták egy új alkotmány kidolgozása mellett foglalnak állást - kockázatosnak tartva az ügy ilyen nagyvonalú kezelését -, addig pedig a szükséges intézkedések megtárgyalását szorgalmazzák.
Gál Zoltán - Kónya Imre szóhasználatával élve - a ,,bájos furcsaságokat sorolta. Így: az előterjesztő száraz szakszerűségre korlátozta mondandóját, míg a legnagyobb ellenzéki párt politikai érvekkel állt elő. Az előterjesztők azt próbálják sugallni: ezt az egész alkotmánymódosítást nem kell komolyan venni, átmeneti jelenség csupán; miközben mindenki a kormányozhatóságot tartotta szem előtt, a kormány ,,előkelő idegenként,, viselkedett. A szocialista párti képviselő az alkotmánymódosítási szándékok között felfedezni vélte azt: a választásokon legtöbb szavazatot szerzett pártnak erős hajlama van a végrehajtó hatalom elsőbbségének érvényesítésére, viszont nincs affinitása egy ,,cizellált,, hatalommegosztási rendszerhez, amely egyébként a demokrácia egyik biztosítéka lenne. Gál Zoltán is kitért a kétpárti paktum kérdésére, kétpárti váltógazdálkodásnak minősítve azt.
Katona Béla arról szólt, hogy demokratikus jogállamban az alkotmányt olyan meghatározó jellegű és hosszú távú alaptörvénynek tekintik, amelyet ritkán és csak nagyon indokolt esetben módosítanak. Kijelentette: a tavaly októberben módosított alkotmányra már nem érvényes a sztálinista jelző. Márcsak azért sem, mert az akkor a mai parlamenti pártok közreműködésével módosult. Ráadásul most szinte teljes egészében ugyanazokat a szakaszokat kívánják megváltoztatni. A képviselő szerint a módosítási javaslatok egy része lényegtelen és egyáltalán nem sürgős, másik része sürgős, de előkészítetlen, míg harmadik része valóban sürgős és megalapozott is. (folyt. köv.)
1990. június 5., kedd 19:19
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Kedd (8. rész)
|
A fontos, de előkészítetlen javaslatok közé sorolta a konstruktív bizalmatlansági indítványt, mondván: egy gyermekcipőben járó demokráciában magában hordozza a parlamentipárti-puccs veszélyét.
A törvényhozás egészéről szólva úgy vélekedett: sokan az ,,Európa leggyorsabb Parlamentje,, címére pályáznak. Egyszer ennek a törekvésnek megálljt kellene parancsolni - hangsúlyozta -, mert egy Parlament sokféle jogáról lemondhat, de arról soha, hogy kellő előkészítés után kiérlelt döntéseket hozzon. Mindezek szellemében javasolta: az Országgyűlés egészében ne engedje részletes vitára a törvényjavaslatot, hanem adja vissza az előterjesztőknek. Ők pedig a kormány bevonásával csak azokat a javaslatokat nyújtsák ismét be, amelyek valóban fontosak és tárgyalásuk sürgős.
Nagy Attila sajnálatosnak tartotta egyebek között, hogy a plénum előtt elhangzott szónak nincs súlya, mert egyelőre még a megértő egymásra figyelés helyett a frakciófegyelem érvényesül. Sőt, egyes képviselők olykor olyan megjegyzéseket tesznek, mintha az őszinteség és a megfontolás bizonyos székekhez kötött privilégium lenne. Személyes hangvételű véleményének kifejtését követően arra az ellentmondásra világított rá: míg nemrégiben az MDF és a Független Kisgazdapárt képviselői azt kérték, hogy a plénum ne hátráltassa hosszas vitákkal a nemzet és az átalakulás szempontjából nélkülözhetetlen törvények megalkotását, addig az előterjesztett 94 kisebb módosító javaslat nem a megkezdett átalakulást folytatja a társadalom érdekei és szabályai szerint, hanem a kormány pozícióját kívánja elsődlegesen biztosítani. Vagyis: a törvényjavaslat kifejezetten a hatalom pozícióinak rendezésével foglalkozik. Ráadásul a minősített kétharmados többség ilyen mértékű beszűkítése azt eredményezi, hogy erős Parlament helyett erős koalíció jön létre, és éppen az ellenzéki pártoknak a kezéből veszi ki azt az eszközt, amellyel alkura, kompromisszumra kényszeríthetik a kormányt vagy a koalíciós pártokat.
Boros László a köztársaságielnök-választásról szólva hangsúlyozta: az MDF alku tárgyává tette azt, amihez nem volt felhatalmazása a néptől, és ilyen felhatalmazást soha, sehol, senkitől sem kért. Ez a módszer a képviselőt kísértetiesen emlékeztette a csak nemrégiben eltörölt, ám négy évtizeden át alkalmazott gyakorlatra. (folyt. köv.)
1990. június 5., kedd 19:23
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Kedd (9. rész)
|
A Fidesz parlamenti képviselői azon a véleményen voltak, hogy bár az MDF és az SZDSZ között létrejött megállapodás ténye üdvözlendő, ám az e kompromisszumot tükröző alkotmánymódosítási tervezet sok tekintetben kívánnivalókat hagy maga után. Mint Fodor Gábor ironikusan megjegyezte: a Fidesz még a választások előtt a nagykoalíció mellett érvelt, s most örömmel látja, hogy ha a kormányban nem is, de a Parlamentben egymásra találtak a szabad és a magyar demokraták. Mindemellett utalt arra: nincs abban semmi meglepő, hogy két párt megegyezést köt, ez még nem feltétlen sérti a parlamentarizmust. Az viszont aggodalomra ad okot, hogy az MDF és az SZDSZ közötti megállapodást titokban, a kisebb pártok informálása nélkül kötötték meg - szögezte le a Fidesz választmányi tagja.
Rátérve az alkotmánymódosítási törvényjavaslatra, Fodor Gábor úgy ítélte: a dokumentumban is tetten érhető az a kapkodás és előkészítetlenség, amely jellemzője volt a kétpárti megállapodásnak is. Immár a konkrétumokról szólva a továbbiakban kifejtette: nem indokolt a kétharmados szavazati arányhoz kötött törvények körének ilyen nagymérvű csökkentése. Ugyanakkor értetlenségét fejezte ki, hogy mi indokolja a világszerte mindenütt ritka jogintézmény, a konstruktív bizalmatlansági indítvány bevezetését. Mint hozzáfűzte: ez a jogintézmény - az előterjesztő szándékával ellentétben - gyengíti a kormány stabilitását.
Ezzel érvelt Orbán Viktor frakcióvezető is, amikor úgy ítélte, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány lehetetlen feladat elé állítaná a parlamenti pártokat, hiszen ez azzal járna, hogy egy aktussal történne a miniszterelnöktől a bizalom megvonása és az új kabinet vezetőjének kinevezése, valamint a kormányprogram elfogadása. Emellett Orbán Viktor rámutatott arra is: félő, hogy a konstruktív bizalmatalansági indítvány beiktatásával nem annyira a szakmai hozzáértés, hanem a politikai lojalitás lenne meghatározó szempont a kormánytagok kiválasztásánál.
Fodor Gábor hiányolta az előterjesztésből azokat az elemeket, amelyek a későbbi alkotmányozást segítenék, s ugyancsak hiányosnak ítélte a hatalommegosztás koncepciójára vonatkozó elképzeléseket.
A vitában a Fidesz parlamenti képviselői több konkrét módosító javaslatot is tettek. Így például - egyetértve azzal, hogy az alapintézmények körére a kétharmados szavazati aránynak kell vonatkoznia - javasolták az alapintézmények körének tágabb értelmezését. Ellenérzésüket fogalmazták meg atekintetben is, hogy az alkotmánymódosítási tervezet szerint a köztársasági elnök mandátuma hosszabb, mint a Parlamenté. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 19:24
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - kedd (10. rész)
|
Füzessy Tibor, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezetője pártja véleményét tolmácsolva elöljáróban leszögezte: tiszteletben tartják a megállapodásokat, így a kereszténydemokrata képviselők többsége a törvényjavaslat előterjesztőivel egyetértésben szavaz majd. Osztotta azt a véleményt, amely szerint az alkotmányerejű törvények túlzottan széles körű alkalmazása akadálya lehet a kormányzásnak. Helyesnek tartotta a négyfokozatú rendszert, amely lehetővé teszi, hogy az egyes törvényeket a jelentőségüknek megfelelően szavazzák meg. Egyetértett azzal is, hogy a nemzetiségek és kisebbségek képviseletét sürgősen szabályozni kell, s úgy vélte, hogy az országgyűlési biztosi intézmény az első lépés a kérdés teljes megoldására.
A frakcióvezető hangoztatta: pártja koalíciós készségét nagy mértékben próbára teszi a köztársasági elnök megválasztási módjának kérdése. Véleményük szerint csak olyan köztársasági elnök tudná valójában reprezentálni a nemzetet, és legjobban biztosítani pluralista hatalmi rendszerünk belső egyensúlyát, akinek ereje nem egy viszonylag ingatag Parlamenten, egy szűk körű megállapodáson, hanem a nép egészének bizalmán alapszik. A párt történelmi hagyományaihoz tartozik egyébként - fűzte hozzá -, hogy mindig a köztársasági elnök közvetlen választása mellett foglalt állást.
A vitában felszólaló kereszténydemokrata képviselők messzemenően egyetértettek az alkotmánymódosításra beterjesztett javaslattal, mindenekelőtt azért, mert - véleményük szerint - csak egy módosított alkotmánnyal lehet a kormányozhatóság feltételeit megteremteni. Volt aki megjegyezte: a jelenlegi körülmények között súlyos többletterhet jelentene az országnak a közvetlen köztársaságielnök-választás lebonyolítása, s újabb politikai megrázkódtatásnak tennék ki a népet. Lukács Tamás másokkal egyetértésben leszögezte: nem szabad az alkotmányozási folyamatot politikai alkuknak, pártszempontoknak alárendelni, ám - tette hozzá - a népakaratra sem lehet minduntalan hivatkozni, mert a végén már senki sem fogja komolyan venni ezt a kategóriát.
A nemzetiségi, kisebbségi jogok képviseletével kapcsolatban többen arra figyelmeztettek, ezt a kérdést nem lehet egyszerű belpolitikai ügyként kezelni, hiszen az ezzel kapcsolatos döntések alapvetően befolyásolhatják külkapcsolatainkat is. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 19:27
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Kedd (11. rész)
|
A kereszténydemokrata képviselők részéről egyetlen kritika érte az MDF által beterjesztett alkotmánymódosító javaslatot. Seszták László elismerte, hogy szükség volt az ezt megelőző MDF-SZDSZ paktumra, de erősen kifogásolhatónak tartotta a megkötés módját, s kérte, hogy a jövőben az ilyesfajta megegyezések ne váljanak parlamenti gyakorlattá. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 19:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Kedd (12. rész)
|
A független képviselők csoportjának álláspontját megbízott előadóként Czoma László foglalta össze. Abból kiindulva, hogy a lehető legkisebbre kell szorítani az alkotmánymódosítások körét, rámutatott: csak azokat a legszükségesebb módosításokat kell végrehajtani, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ország kormányozható legyen az új alkotmány megalkotásáig.
Czoma László - a Fidesz frakció képviselőihez hasonlóan - megengedhetetlennek tartotta, hogy számos fontos törvény elfogadásához elegendő legyen az egyszerű többség. Ezzel kapcsolatosan leszögezte: a tervezett alkotmánymódosítás több helyütt is valósággal semmibe veszi a népképviseletet. Hozzátette: a Parlament nem adhat az előterjesztésben felvázolt mértékű kormányzási szabadságot a koalíciós kabinetnek. Kifejtette azt is, hogy parlamenti csoportjuk véleménye szerint a köztársaság első elnökét mindenképpen közvetlenül a népnek kell megválasztania.
E mellett érvelt az MDF frakciójából csak nemrégiben távozott Király Zoltán is, hangsúlyozva, hogy a monarchiákat leszámítva Európa-szerte többnyire közvetlenül a nép választja meg a köztársasági elnököt. Úgy vélte, hogy az alkotmánymódosításban felvázolt elnökválasztási szisztéma kifejezetten pártpolitikai érdekeket szolgál. Az MDF és az SZDSZ között létrejött megállapodásra utalva abbéli félelmét is megfogalmazta, hogy a kulisszák mögötti pártvezéri alkudozás megbonthatja a demokratikus hatalmi egyensúlyt, s háttérbe szoríthatja a Parlament szerepét.
Végezetül Király Zoltán felvetette, hogy parlamenti képviselőkből és külső alkotmányjogászokból hívjanak életre egy testületet, amelynek feladata lenne az új alkotmány tervezetének kidolgozása. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 19:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Kedd (13. rész)
|
A frakcióvezetők sorában utolsóként Kónya Imre, az MDF képviselőcsoportjának vezetője fejtette ki véleményét az alkotmánymódosításról. Igyekezett eloszlatni a Fidesz és az MSZP képviselőinek aggodalmát, miszerint az alkotmány módosítása kellő kormányzati előkészítés nélkül történik. Úgy vélte, jogosnak tűnhet ez az aggodalom, ám az alkotmánymódosítás előkészítésére olyan szituációban került sor, amikor még nem állt fel a kormány. Figyelembe kellett azonban azt is venni: ahhoz, hogy a Parlament érdemi intézkedéseket hozhasson, a feltételeket is meg kell teremteni. Neves alkotmányjogászokkal is konzultáltak az előterjesztők, s megerősítést kaptak: jól és felelősen jártak el, amikor kezdeményezték az alkotmánymódosítást. Az MDF frakcióvezetője nem állta meg némi csipkelődés nélkül; mint mondotta: tavaly ilyenkor, amikor megkezdődtek a háromoldalú tárgyalások, nem remélte volna, hogy valaha is ennyire egybehangzó véleményre jut egymással Pozsgay Imre és Fodor Gábor.
Az alkotmánymódosítás szerinte mindenképpen szükséges ahhoz, hogy stabil és megfelelő hatékonysággal működő kormány jöhessen létre. Az alkotmány módosításának pedig a másik fontos indoka: olyan államszervezeti modell lérehozása, amely a legnagyobb alkotmányjogi biztosítékot nyújtja a valódi, stabil parlamentáris demokrácia kialakuláshoz. Az MDF véleménye szerint ez az államszervezeti modell - amelynek szerves része a köztársasági elnök Parlament által történő megválasztása - alkalmas erre. Kónya Imre nem zárta ki egyúttal azt, hogy egy szilárd, már kialakult parlamentáris rendszer keretei között másfajta államszervezeti konstrukció is elképzelhető, amelynek része például a köztársasági elnök közvetlen megválasztása.
Tudatában vagyok annak is - mondta az MDF frakcióvezetője -, hogy a vélt vagy valós pártérdekek, illetve egyéni ambíciókon túlmenően emocionális szempontok is indokolják a köztársasági elnök közvetlen megválasztását. A szilárd demokrácia kialakulása azonban olyan elsőrendű követelmény - tette hozzá -, amely mindenképpen háttérbe kell hogy szorítsa az érzelmi szempontokat. Utalt arra is, hogy a javasolt államszervezeti modellben minden olyan kérdésben, amelynél felmerül a köztársasági elnök és a Parlament viszonya, olyan megoldást indítványoztak, amely a Parlament primátusát hivatott elősegíteni. Végül Kónya Imre hangoztatta: az alkotmánymódosítás semmiképpen sem teszi szükségtelenné egy átfogó új alkotmány megalkotását, ez azonban hosszú és felelősségteljes előkészítő munkát igényel. (folyt.köv.)
1990. június 5., kedd 19:34
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Kedd (14. rész)
|
Baka András ugyancsak az MDF képviseletében vitába szállt Király Zoltánnal, és visszautasította azt a vádat, miszerint az MDF időközben változtatott volna a a köztársaság elnök megválasztásával kapcsolatos eredeti álláspontján. Kijelentette, hogy a párt ebben a kérdésben az 1946. évi I. törvény alapjára helyezkedett, amely a Parlament által választott köztársasági elnök intézményét fogadta el. Csak kompromisszumként, egyetlen alkalomra vonatkoztatva tartotta lehetségesnek a közvetlen elnökválasztást, s kizárólag abban az esetben, ha ez az aktus megelőzte volna a szabad választásokat.
A kisebbségi jogok parlamenti biztosának jogintézményével kapcsolatban a képviselő utalt arra, hogy az ombudsman egy adott jogterület törvényessége fölött őrködik, jelen esetben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai fölött, ám ez nem jelenti azt, hogy valamely kisebbséghez kell tartoznia. Elegendő az is, ha jó jogász az illető és ügyesen szervezi a maga miniszteri apparátusát. Baka András leszögezte, hogy a kisebbségek képviseletére, illetve jogaik védelmére javasolt szabályozást mindenképpen átmenetinek kell tekinteni, a végleges megoldás módozatait majd a választási törvényben kell rögzíteni.
Mivel csütörtökön tartja soros ülését a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, az Országgyűlés döntött arról, hogy Antall József miniszterelnök képviselje a megbeszélésen hazánkat.
A képviselők egyetlen ellenszavazat és 19 tartózkodás mellett fogadták el Katona Tamás külügyminisztériumi politikai államtitkár előterjesztésében azt a határozati javaslatot, amely szerint az Országgyűlés a VSZ Politikai Tanácskozó Testületébe a Magyar Köztársaság meghatalmazottjaként a miniszterelnököt jelöli ki.
A plénum ülésén rövid ideig részt vett Rita Süssmuth, az NSZK parlamentjének elnöke és kísérete, valamint Michael Howard brit foglalkoztatási miniszter és kísérete.
Az Országgyűlés keddi ülésnapjának lezárásakor az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette: a Parlament soron következő plenáris ülését június 11-én, hétfőn 10.30 órakor tartja. A képviselők folytatják az alkotmánymódosítási törvényjavaslat általános vitáját, s amennyiben a szükséges bizottsági előkészítés megtörténik, várhatóan napirendre kerül a közkegyelem gyakorlásának törvényjavaslata. Ugyancsak foglalkozni kívánnak Speidl Zoltán (MDF) mentelmi ügyével. Az elnapolt interpellációkat és kérdéseket június 12-én, kedden tárgyalják. (MTI)
1990. június 5., kedd 19:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|