|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Munkáspárt közleménye
"A Munkáspárt (MSZMP) Központi
Bizottsága október 6-án, szombaton ülést tartott, ahol értékelve a
helyhatósági választások első fordulóját, a párt tagjait és
szimpatizánsait a második fordulón való aktív részvételre szólította
fel.
"
SZER, Világhíradó:
A magyar gazdaság jövője
"A Magyar Nemzet tegnapi száma Matolcsy György államtitkár
programatikus cikkét közölte. Két címmel is: "A szabadság ára" az
egyik, de a cikk lényegét jobban fejezi ki a másik cím:
"Megrázkódtatással, de sokk nélkül".
Eléggé ismert, hogy az Antall-kormányon belül két áramlat küzd
egymásssal: az egyik irány két vezető személyisége: Kádár Béla és
Bod Péter Ákos. Ők óvatos, lassú, megrázkódtatások nélküli
átalakulást akarnak. A másik áramlat élén álló Rabár Ferenc és
Matolcsy György viszont a radikális gazdasági reformot sürgeti.
A tegnapi cikknek az ad jelentőséget, hogy Matolcsy világosan
fejti ki a radikális áramlat programját."
|
|
|
|
|
|
|
Diáktüntetések
|
--------------
München, 1990. október 7. (SZER, Zene - Szó) - Egy érdekes jelenségről számolunk be: a diáktüntetések kapcsán tulajdonképpen másról sem volt szó, mint a kulturális kormányzat és a diákság közötti nézeteltérésről. Így alig van fogalmunk például arról, hogy az egyetemi oktatók, tanárok, professzorok miként vélekedtek a diákság követeléseiről. Ezt a lyukat szeretnének most betömni, mégpedig úgy, hogy közzétesszük a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorának, dr. Somogyi Endrének a hallgatók követeléseit támogató nyilatkozatát:
"Az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatói önkormányzatának állásfoglalásaival egyetértek, azt támogatom. A magyar felsőoktatási intézmények hallgatóinak anyagi helyzete egyre elviselhetetlenebb, kivívott önkormányzati jogaikat veszély fenyegeti. Ilyen helyzetben nehezen tudják teljesíteni azt a feladatot, amelyre vállalkoztak: becsületesen tanulni, korszerű ismereteket szerezni, felkészülni az új rendszer és az új társadalom igényeinek megfelelő értelmiségi szerepre. Dr. Somogyi Endre, rektor".
Eddig tehát a rövid nyilatkozat. Tudomásunk szerint egyetlen hazai rektor sem tett ilyen értelmű nyilatkozatot.
Egy interjút készítettünk dr. Somogyi Endrével, szintén a diáktüntetések kapcsán. Az interjút budapesti külső munkatársunk, Tar Péter készítette:
- Ezen azt utcai demonstráción felolvasták az Ön levelét, mint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorának állásfoglalását, melyben szolidaritásáról, legalábbis elvi támogatásáról biztosította a diákokat, nemcsak saját egyeteméről tüntetőket, hanem jóformán mind a 10 ezer Budapesten és mind a 30 ezer vidéken tüntető egyetemi diákot. Hogyan jutott erre az elhatározásra, egyáltalán hogyhogy önt is foglalkoztatta a diákok szociális helyzete és a diákok forradalma - ha így mondhatom? (folyt.)
1990. október 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Diáktüntetések - 1. folyt.
|
- Mint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorának, természetesen kötelességem is a diákok tanulmányi, szociális problémáival foglalkozni. Előrebocsátom, hogy az egyetemünkön az egyetemi vezetés és a diákönkormányzat kapcsolata nagyon kiegyensúlyozott. Közösen beszélünk meg különböző problémákat, mely részben az oktatást, részben a diákönkormányzat dolgait, tevékenységét illeti.
Ezzel a bizonyos ösztöndíjpolitikai kérdéssel kapcsolatban is élénk beszélegetés alakult ki a diákönkormányzat vezetőivel és én úgy látom, hogy a kívánságaik jogosak. Rendkívül nehéz ma a diákok helyzete, még akkor is, hogyha elég tekintélyes ösztöndíjat, szociális támogatást kapnak a múlthoz képest. Engem úgy tájékoztatott a diákönkormányzat, hogy ez a jelenlegi ösztöndíj-rendelet számukra hátrányos. El is mondották, hogy miért és ezért gondoltam azt, hogy támogatom az elképzeléseik megvalósítását.
Mindjárt azt is hozzá kell tennem, hogy a diákönkormányzattal egyetértésben világosan legszögeztük, hogy a kormány rendkívül nehéz helyzetben van, az anyagi lehetőségei korlátozottak, és a mi diákönkormányzatunk nem is úgy ment erre a demonstrációra, hogy most és itt és azonnal a kormánytól egy jelentős ösztöndíj emelést kérjen, vagy kényszerítsen ki, hanem ahogy megbeszéltük, egy megfelelően előkészített tárgyalás után csináljanak egy olyan ütemtervet, amely egy-két-három év alatt is, de rendezni fogja a diákság szociális támogatás ösztöndíjrendszer mikéntjét a kor követelményeinek megfelelően. Ebben állapodtunk meg. Nem volt itt valamiféle radikális türelmetlenség, nagyon higgadt politikus állásfoglalása volt a diákönkormányzatnak - én ezzel értettem egyet. (folyt.)
1990. október 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Diáktüntetések - 2. folyt.
|
Azóta a napilapokban is megjelent egy olyan állásfoglalás, hogy a diákok tanulmányi idő alatti menedzselését a családnak kell felvállalni. Nekem is az a véleményem, hogy a családnak is sokat kell tenni, de sajnos ma a családok nincsenek olyan helyzetben - különösen ott, ahol két-három gyerek is van és egy közepes jövedelmű családról lévén szó -, hogy nagyon sokat tud támogatást adni az egyetemista gyerekének, különösen akkor, ha nem is egyetemista, hanem két, vagy mind a három egyetemista, de mondhatnám nyugodtan, hogy a középiskolás gyerek számára is. Tehát valóban igaz, hogy a családnak is részt kell vállalnia, véleményem szerint azonban a kormányzatnak fel kell vállalnia azt, hogy a diákok számára anyagilag kiegyensúlyozott tanulmányi lehetőséget biztosítson.
Ez volt az egyik kérdés, amelyről a diákönkormányzattal megállapdotunk és amelyet én azt hiszem, hogy a diákönkormányzatunk képviselt.
A másik kérdés, amely nagyon élénken foglalkoztatta a diákönkormányzatot, ez az egyetemi intézményekben, tanácsokban való képviselet kérdése. Itt tulajdonképpen az volt a kívánság, hogy egyharmados képviselet legyen és a Művelődésügyi Minisztériumnak ezzel ellentétes álláspontja volt.
Véleményem szerint nem alapvetően az a kérdés, hogy a diákönkormányzat hány százalékban van képviselve a tanácsokban, az egyetemi vezetői intézményekben - bár ez sem elhanyagolható, formai dolog -, de sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy az egyetemi vezetés és a diákönkormányzat tárgyaljon egymással és értsen szót azokban a fontos kérdésekben, amelyekben az egyetem életének jelentősége van. (folyt.)
1990. október 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Diáktüntetések - 3. folyt.
|
Vannak olyan kérdések - és ezt is közösen tárgyaljuk meg -, amelyekben a diákönkormányzatnak több mint egyharmada tekintetében volna beleszólása, illetőleg döntési joga. Például az ösztöndíjak elosztása, bizonyos tanulmányi kérdések, a tanulmányi reform kezelése és vannak olyan kérdések, amelyekbe véleményem szerint nem kell beleszólni a diákönkormányzatnak. Ilyen például mondjuk egy tanszékvezetői kinevezés. Mi ezekben a kérdésekben elég világos álláspontot foglaltunk el közösen és meg is állapodtunk. Ezért is gondoltam tehát azt, hogy ha nálunk, itt az egyetemen egy kiegyensúlyozott helyzet van és a fontos kérdésekben kompromisszumok alapján egyet tudunk érteni, akkor nyilvánvaló támogatnunk kell azt a jogos követelést, hogyha nem is most azonnal - hangsúlyozom nem azonnal a kormány rendkívül nehéz helyzetére tekintettel -, de döntsenek abban, hogy hogyan kívánják megoldani a diákszociális kérdéseket.
Meg kell mondjam, hogy nem ennek a kormányzatnak a gondja, első gondja és valamiféle új feladata a diákszociális probléma. Véleményem szerint sajnos az elmúlt rendszerben sem oldották meg ezeket a kérdéseket, ezt hurcoljuk magunkkal, mert nem találták fontosnak, hogy az egyetemi ifjúság anyagi, szakmai ellátottsága minden korszerű igényt kielégítsen. És ez a kultúrpolitikánknak a múltban is és a jelenben is egyik fő tartozása lesz. Úgy gondolom, hogyha ez a rendszer a saját értelmiségét akarja kinevelni, akkor az iskola alapfokán kell elkezdeni ezeket a lépéseket és az egyetemen kell befejeznie. Mert ez az egyetemi ifjúság fogja tulajdonképpen ezt a rendszert tovább vinni.
Példaképpen hadd említsem meg: a kultúrpolitikánknak egyik állandó, mondhatnám örökzöld kérdése a tanulmányi reform. Én is nagyon sok tanulmányi reformot éltem már át, egyik sem váltotta meg a világot. De a mi jelenlegi és állandóan folyamatban lévő reformunkban például a diákönkormányzat rendkívül sokat segített. Higgadt, felelősségteljes vállalásával és megkönnyítette az egyetem helyzetét. (folyt.)
1990. október 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|