 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Munkáspárt közleménye
"A Munkáspárt (MSZMP) Központi
Bizottsága október 6-án, szombaton ülést tartott, ahol értékelve a
helyhatósági választások első fordulóját, a párt tagjait és
szimpatizánsait a második fordulón való aktív részvételre szólította
fel.
"
SZER, Világhíradó:
A magyar gazdaság jövője
"A Magyar Nemzet tegnapi száma Matolcsy György államtitkár
programatikus cikkét közölte. Két címmel is: "A szabadság ára" az
egyik, de a cikk lényegét jobban fejezi ki a másik cím:
"Megrázkódtatással, de sokk nélkül".
Eléggé ismert, hogy az Antall-kormányon belül két áramlat küzd
egymásssal: az egyik irány két vezető személyisége: Kádár Béla és
Bod Péter Ákos. Ők óvatos, lassú, megrázkódtatások nélküli
átalakulást akarnak. A másik áramlat élén álló Rabár Ferenc és
Matolcsy György viszont a radikális gazdasági reformot sürgeti.
A tegnapi cikknek az ad jelentőséget, hogy Matolcsy világosan
fejti ki a radikális áramlat programját."
|
|
|
|
|
|
 |
Interjú Keresztes K. Sándorral
|
-----------------------------
Vatikán, 1990. szeptember 17. (Vatikáni Rádió, Esti krónika) -
Hallgassák meg azt az interjút, amelyet pater Szabó Ferenc készített
Keresztes Sándor, szentszéki magyar nagykövettel.
Keresztes K. Sándor jogi szakember, tanácsaival az Új Ember és a
Szent István Társulat működését és a magyar egyházpolitikát
szolgálta, miközben az elmúlt nehéz négy évtized során üldöztetve és
félreállítva a nyilasok és a kommunisták által egyaránt, nagy
családja megélhetését is biztosítania kellett.
A híres, Rákosi-féle fordulat éve előtt a Barankovics-párt és
negyven év után, az 1989-es fordulat után a Kereszténydemokrata
Néppárt képviselőjeként a magyar demokratikus kibontakozást
szolgálta. Vatikáni nagyköveti kinevezése után megmaradt a
Kereszténydemokrata Néppárt tiszteletbeli elnökének.
- Nagykövet úr, köszönjük a megtisztelő lehetőséget, hogy néhány
kérdést tehetünk fel diplomáciai pályája megkezdésekor. Az Új Ember
július 1-jei számában olvastuk curriculum vitae-jét, mozgalmas
élettörténetét. Erdély szülötte, Pázmány szavai szerint: édes,
nevelő hazájának sorsát mindig szívén viselte. A legújabb időkig
igyekezett segíteni nemzetközi szinten is az erdélyi magyarságon.
Első kérdésem az lenne: hogyan látja a pluralista, többpártú magyar
politika demokratikus kibontakozását? Vajon nincs meg annak a
veszélye, hogy - amolyan olasz mintára - párttitokrácia alakul ki,
vagyis a pártok hatalmi versengése árt a közjónak?
- A választások után kialakult politikai helyzet bizonyos
zűrzavart tükröz. Azt hiszem, aki a parlamenti életünket figyelemmel
kísérte, az ezt jogosan megállapíthatta. De azt hiszem, ez nem más,
mint a kezdeti, a szüléssel kapcsolatos kérdések, és ahhoz, hogy 40
évi diktatúra után, ahol egy formális parlament működött,
kialakuljon egy parlamenti kultúra, egy magatartáskultúra, ami a
demokráciához szükséges. Ehhez idő kell. (folyt.)
1990. szeptember 17., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Keresztes Sándorral - 1. folyt.
|
Természetesen, a parlamentben az ilyen egyéni, és személyekhez
kapcsolódó tulajdonságok mellett a magatartást meghatározza a pártok
léte és a pártok álláspontja. Két nagy csoport alakult ki: a
kormányzó pártok csoportja, amelynek - mint közismert - egyik tagja
a Kereszténydemokrata Néppárt is; van egy ellenzéki csoport, amely
számban elég nagy, de nem egységes szintén, hiszen döntő része
liberális vonalat, éspedig egy radikális liberális vonalat képvisel,
közte a régi MSZP, amely modern szocialista párttá kívánna válni,
valamint a Fidesz, a fiatal demokraták csoportja.
Én azt hiszem, míg a kormányzó pártokra sommásan azt lehet
mondani, hogy egy nemzeti keresztény irányt képviselnek, és ezt
szeretnék valahogy érvényre juttatni a közéletben, különösen az
önkormányzati választásokon, amely a hónap végén zajlik majd le.
Eddig ugyanígy nagyon erős világnézeti párt jellege van az
ellenzékben az SZDSZ-nek, a szabaddemokraták csoportjának, amelyik
egy liberális felfogást képvisel.
- De ott is vannak keresztények, nem?
- Hiszen minden pártban vannak keresztények.
- Már úgy értem, hogy a keresztény világnézetet vallók.
- Én azt mondtam még az első választás előtt: elfogadom azt,
hogy minden pártban vannak keresztények és demokraták, de ezek még
nem kereszténydemokraták.
- Értem. (folyt.)
1990. szeptember 17., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Keresztes Sándorral - 2. folyt.
|
- A kereszténydemokrácia az egy zárt koncepciót, eszmerendszert
jelent mint párt. A többi pártban a veszély az, hogy az ott lévő
keresztények nem meghatározók a párt álláspontjának a
kialakításában.
- Ez világos válasz. Vajon az egyház és az állam viszonya most
már valóban rendeződik, olyan értelemben, hogy mindkettő - megőrizve
jogos autonómiáját és függetlenségét, amint a zsinat kívánja - az
evangelizálásnak szabad tere nyílik, a keresztény szellem szabadon
érvényesülhet a közéletben is a hitvalló világiak révén? Nincs meg
annak a veszélye, hogy éppen bizonyos liberális, szekularizált,
minden transzcendenciát kizáró vagy tagadó irány a magánszférába
szorítja vissza a hitet és a vallást? A veszély valószínűleg megvan.
- Nagyon megvan, és nagyon fennáll ez a veszély sajnálatosan. Én
ennek a jeleit még a választások előtti kerekasztal-tárgyalásokon
láttam. Tudniillik nemcsak a marxizmusnak van egyházellenes éle, de
a liberalizmusnak, is, hiszen a múlt század végén és a század elején
egyházunk már átélte a liberalizmus negatív hatásait.
- És most méginkább talán radikalizált.
- Most a demokratikus átalakulás, amely a demokrácia
játékszabályai szerint nagyobb szabadságot biztosít mindenki
számára. Természetesen ezt a mindenkit úgy kell érteni, hogy akinek
egyrészt nagyobb szervezettsége van, nagyobb tőkeereje van, és ezzel
meg tudja a sajtót szerezni, ezzel tudja a közvéleményt irányítani,
ha úgy tetszik manipulálni -, míg - mondjuk - a keresztényvonal
ilyen szempontból szerény eszközökkel rendelkezik csupán, hiszen
most indul. Az egyháznak magának is újjá kell önmagát építeni, főleg
a szerzetesrendeknek. (folyt.)
1990. szeptember 17., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Keresztes Sándorral - 3. folyt.
|
Ehhez mondjuk az elvi lehetőség fönnáll most, hogy az egyház
elkezdje a működését szélesebb körben és jelentkezzék hatásában a
közéletben is. Ehhez idő kell, és a feltételei még nem állnak
rendelkezésére, sem ingatlanokban, sem anyagiakban, úgyhogy félő,
hogy bizonyos liberális elveknek a hirdetése tulajdonképpen megint
azt szeretné elérni, hogy az egyház szoruljon vissza a templomba, ne
vegyen részt a közélet irányításában.
Például én a hitoktatási kérdés körüli nagy zajt is valami
ilyesmiként ítélem el, hiszen az emberek nagy része természetesebben
kívánja azt, hogy jussanak hozzá az iskolában is a gyerekek a
hittantanításhoz, és szerintem nagyon ravasz célkitűzés annak a
hirdetése, hogy egyháztörténetet akarnak a hittan helyett adni.
Ezzel tulajdonképpen a gyerekekben relativizálják az egyház
működését, mert már eleve beleszuggerálnak egy olyan tudatot, hogy
ennek a hatására már a templomi hitoktatás - vagy bárhol történik -
a gyerekek fejében úgy jelenik meg, hogy ez csak egyik az általunk
már ismert sok közül, egy felfogás. Tehát mondjuk az egyháznak, a
hitoktatásnak azt a célját, amely utat kíván a kegyelemnek
készíteni, ismeretanyagot akar adni ahhoz, hogy aztán a kegyelem,
amely végsőfokon a magatartásunkat meghatározza és hívővé tesz
bennünket, annak a befogadását ezzel neutralizálják.
Azután ugyanilyen nem demokratikus meznek tartom csupán például
azt a követelést, hogy a vallás magánügy, tehát semmiféle állami
nyilvántartásban ne szerepeljen a vallások megemlítése. (folyt.)
1990. szeptember 17., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Keresztes Sándorral - 4. folyt.
|
Lehetetlen, hogy egy állam ne tudja azt például egy népszavazás
következménye után, hogy körülbelül hány ember vallásos, melyik
egyházhoz tartozik, vagy ki vallja magát esetleg felekezeten
kívülinek, hiszen az a közfeladat, amit az egyház betölt, az
állampolgárok adópénzéből jön, tehát nem lehet azt mondani, hogy
egyformán legyen szétosztva a legkülönbözőbb egyházak között, mert
hiszen az adó a nagyobb létszámmal jelentkező egyházaktól jön.
Tehát ilyen kérdésekben nagyon át kellene gondolni az
egyházaknak a maguk szerepét, és én azt hiszem, hogy a politikának
is, a keresztény politikának is ezeket a próbálkozásokat vissza kell
utasítani.
- Végül azt kérdezném: nagykövet úr miként látja nyílt,
felelősségteljes megbizatását, miben látja Magyarország és a
Szentszék diplomáciai kapcsolatának legfontosabb mozzanatát, az újra
felvett kapcsolatot és az ön közvetítő szerepét?
- Vannak távlati és vannak közelebbi elgondolásaim. A közelebbi
elgondolások: annak az elősegítése, hogy a még megoldandó
feladatokat, amelyek igenis még léteznek az állam és az egyház
között, hiszen céloztam is már erre, bizonyos feltételek az egyház
munkájának a megteremtésében, itt is segítsek. Egy év múlva a
Szentatya látogatása esedékes országunkban, ami egy óriási
megtiszteltetés a magyar nép számára, és nagy feladat az
előkészítés, ebben is szeretnék közreműködni. (folyt.)
1990. szeptember 17., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Keresztes Sándorral - 5. folyt.
|
Távolabbi elgondolásom is: felhasználni ezt a megbizatásomat
olyan dialógus folytatására, amely talán az egyházaknak döntő
feladata kell, hogy legyen a jövőben. Meggyőződésem, hogy a XX.
század vége és a XXI. század eleje egészen új lehetőséget kínál az
egyház számára. Nevezetesen azt, hogy az etikai és erkölcsi kérdések
mind nagyobb súlyt fognak kapni a nemzetközi és az egyes országok
közéletének a rendezésében, s ennek a hangsúlyváltozását kellene
megtenni Közép-Európában, amely Nyugat-Európában már megtörtént.
Hogy az itt élő, különböző népekhez tartozó keresztényekben kerüljön
a keresztény gondolkozás előtérbe - a régi, begyökerezett
nacionalista felfogásokkal szemben. +++
1990. szeptember 17., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|