|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Munkáspárt közleménye
"A Munkáspárt (MSZMP) Központi
Bizottsága október 6-án, szombaton ülést tartott, ahol értékelve a
helyhatósági választások első fordulóját, a párt tagjait és
szimpatizánsait a második fordulón való aktív részvételre szólította
fel.
"
SZER, Világhíradó:
A magyar gazdaság jövője
"A Magyar Nemzet tegnapi száma Matolcsy György államtitkár
programatikus cikkét közölte. Két címmel is: "A szabadság ára" az
egyik, de a cikk lényegét jobban fejezi ki a másik cím:
"Megrázkódtatással, de sokk nélkül".
Eléggé ismert, hogy az Antall-kormányon belül két áramlat küzd
egymásssal: az egyik irány két vezető személyisége: Kádár Béla és
Bod Péter Ákos. Ők óvatos, lassú, megrázkódtatások nélküli
átalakulást akarnak. A másik áramlat élén álló Rabár Ferenc és
Matolcsy György viszont a radikális gazdasági reformot sürgeti.
A tegnapi cikknek az ad jelentőséget, hogy Matolcsy világosan
fejti ki a radikális áramlat programját."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Bihari Mihállyal
|
Interjú Bihari Mihállyal SZER ------------------------ München, 1989. június 4. (Kasza László) Gondolatforgató Bihari Mihályt, az ELTE politikai tudományok tanszékének vezetőjét, a kormány tanácsadói testületének a tagját - úgy gondolom - nem kell bemutatni hallgatóinknak. Nem hiszem, hogy túlzok, ha azt mondom, ő az ország egyik legismertebb vezető értelmiségi személyisége. Ismert nemcsak rádiós és tv-szerepléseiből, nemcsak azért, mert 10 éve a társadalmi-politikai kérdések iránt érdeklődő diákság talán legtöbbet olvasott és nagy érdeklődéssel hallgatott tanára, hanem azért is, mert Bihari Mihály igazi politikai személyiség. Erre emlékeztet az MSZMP-ből való kizárása, majd rehabilitálása, feltűnése a Magyar Demokrata Fórum, majd a Szociáldemokrata Párt vagy az Új Márciusi Front környékén. Vele folytatott beszélgetésem a Gondolatforgató mai témája. Az interjú, amelynek most megindítom a hangszalagját, Budapesten készült Bihari Mihály egyetemi dolgozószobájában. - Nem tudom, professzor úr, hogy értesült-e arról, milyen érdekes összefüggésben tűnt fel az ön neve a közelmúltban Szegeden az MSZMP reformköreinek első országos találkozóján. Az egyik szónok szerint szégyellnie kell magát annak a kommunista mozgalomnak, amely kizárta soraiból József Attila, Nagy Imre, Heller Ágnes, Alekszander Dubcek és Milovan Gyilas elvtársakat, együtt Bihari Mihállyal és három társával. Nos, a lista ugye korántsem teljes, hiszen Franciaországban azt szokták mondani, hogy a kommunista párt tagságánál csak a kizárt tagok névsora a hosszabb. Mégis érdekelne, hogy mit tart ön arról a mozgalomról, amely ilyen egyszerűen csak kizárja saját tagjai sorából talán legjobb, legreprezentánsabb tagjait. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/1. folyt.
|
- Nem értesültem erről a felsorolásról, de meg kell mondjam, imponáló a névsor vagy imponáló emberek és teljesítményű emberek közé soroltak be. Azt hiszem, hogy ezeknek az embereknek, akiket felsoroltak, volt több közös vonásuk, de az egyiket feltétlenül érdemes megemlíteni: szellemi függetlenségüket és a szellemi függetlenség a bolsevik párt működésében az egyik legkevésbé tolerált, legkevésbé elfogadható magatartás és alapállás volt. És sajnos kiderül, hogy ez a toleranciahiány nemcsak a 20-as, nemcsak a 30-as évek, nemcsak a sztálini időszak bolsevik pártjaira, vagy nemcsak a magyar Rákosi-időszak vagy későbbi konszolidációs időszaknak a pártjára jellemző, hanem a 70-es évek végére, sőt a 80-as évek végére is jellemző. - Azért érdekelne, hogy milyen meggondolások alapján lépett be 1971-ben az MSZMP-be egy olyan liberális gondolkodású fiatal egyetemi tanár, mint Bihari Mihály. Igaz ugyan, hogy ez a kor vagy ez az év, ez az esztendő a Kádár-korszak virágkorát jelentette, de ugyanakkor ennek is mennie kellett, ugyanennek a Kádár-korszaknak az 1956 utáni borzalmait és egyáltalán az egész kommunista mozgalom 60-70 éves múltjának szellemi és véres fizikai tisztogatásait is. - Tulajdonképpen én ezután kezdtem el igazán intenzívebben gondolkodni, vizsgálni magát a bolsevizmust, illetve a szocializmusnak a politikai, hatalmi berendezkedését, bár elég sok mindenhez hozzájutottam, olyan írásokhoz, amelyekhez az átlag egyetemi oktató nem jutott hozzá. De azért azt nem felejtjük el, hogy a 70-es évek legelején és közepén például még 1956 története vagy 1944-45, az ország szovjet katonai megszállásának a története teljesen fehér folt volt. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/2. folyt.
|
Most ne egy nyugati emigráns ismeretkörével közelítsünk ehhez, hanem egy magyarországi egyetemi szociológus, politológus oktató vagy kutató szemszögéből. Például én azokat a könyveket, például az Aczél-Mérai könyvét a Nagy Imréről illetve a Tisztító vihart vagy Kovács Imrének a könyvét a Vasfüggöny mögött vagy például Nagy Ferenc emlékiratait vagy Mindszentynek az emlékiratait vagy ehhez hasonló könyveket jóval később olvastam, tehát a 70-es évek második felében és végén. Vagy például ne felejtsük el azt, hogy Magyarországon 30 éven keresztül adtak diplomát úgy jogászoknak, hogy Bibó István nevét nem is ismerték, nem is hallották. - És azután ugye most következtek a 80-as évek közepén, végefelé, így látná legalábbis egy kivülálló Bihari már útkereső próbálkozásai. Még mindig az MSZMP tagja, amikor feltűnik a Magyar Demokrata Fórum környékén, aztán a Szociáldemokrata Pártban, az Új Márciusi Frontban és most a kormány tanácsadója. Nos ezt lehet úgy értékelni, hogy egyfajta útkeresés. Mások viszont csodálkoznak azon, hogy azért nagyon cikkcakkos az út. - Talán azt mondanám, hogy nem én kerestem a helyemet. Tehát én nem házaltam egyetlen egy szervezetnél, sem mozgalomnál sem, hogy részese lehessek vagy részt vehessek benne. Inkább úgy mondanám, hogy ezek a folyamatok találtak meg engem. A Magyar Demokrata Fórum szervezésében valóban kezdettől fogva részt vettem, de a Demokrata Fórum szervezőinek nagy részével 8-10 éves szakmai, baráti, kollegális kapcsolatom volt már 1987 szeptemberét megelőzően. Ekkor párttag voltam s a párttagságom és az ebben való részvételem hogy úgy mondjam nekem nem okozott gondot, az MSZMP-nek okozott gondot, hiszen a kizárásomnál az egyik fő érv ellen az volt, hogy részt vettem a Magyar Demokrata Fórum rendezvényein, sőt a szervezésben, meg hozzászólásokkal, korreferátumokkal stb. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/3. folyt.
|
Ez tehát - mondjuk úgy - a magyar szellemi élet útkeresésének a részeseként keveredtem bele és vettem részt a Demokrata Fórumban, de ugyanígy keveredtem bele a Nyilvánosság Klubnak az egy éven keresztül tiltott és minden módon akadályozott Nyilvánosság Klubnak a megszervezésében vagy az Új Márciusi Frontnak az előkészítésében, ahol egy másfajta szellemi csoportosulás jött össze, de ugyanazokkal a gondolatokról, ugyanazokról a témákról és problémákról gondolkodott; nevezetesen arról, hogy egy nyilvánvalóan válságba jutott országot hogy lehet valamilyen módon ebből a válságból kivezetni. Ez az útkeresés. Ez akkor még iszonyatos kemény, éles konfliktusokon keresztül történt, fenyegetéseken, feljelentéseken stb keresztül, tiltásokon keresztül, végsősoron pedig a pártból való kizárással, tehát tetéződött. Az én gondolataim summázatát a Reform és demokrácia című munkám tartalmazza, amit én 1987 júliusában, augusztusában írtam. Programrész, amelyben felvázolom a demokratikus szocializmusnak az értékrendjét, intézményi struktúráját és azt a reformfolyamatot, ami ehhez vezethet. Ebben a vonatkozásban én semmiben nem változtattam máig a véleményemet, inkább úgy alakult a helyzet, hogy az intézményi struktúra, a szervezeti struktúra mozdult el abba a irányba, amiket én ebben a dolgozatomban, illetve azt követően írtam. Tehát nem én kerestem a helyemet. Lehet, hogy a cikkcakkból arra lehet következtetni, mintha én valahol több helyen megjelentem volna, hogy vajon hol van vevőképes szellemi, politikai közeg ezekre a gondolatokra. Engem kerestek meg, és nagyon erős volt a csábítás a Szociáldemokrata Párt részéről is, amely egy külön kis történet, egy fiaskó az én részemről, olyan fiaskó, amely feltevésem szerint a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak igazán fiaskó. Félreértés ne essék, ha én nem veszek abban részt, akkor abból nem lehet erős, komoly politikai erő vagy politikai szervezet. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/4. folyt.
|
Nem ezért mondom, hanem azért, mert úgy látom, hogy a Magyar Szociáldemokrata Párt máig sem tudta tulajdonképpen önmagát identifikálni, nem találta meg a maga sajátos szellemi, politikai arculatát, és úgy néz ki egyre inkább, hogy egy acsarkodó nosztalgiapárt marad. - Míg eddig Bihari Mihályról, az emberről beszéltünk, hadd kérdezzem most önt, a politológust, a politikai, a társadalmi helyzet elemzőjét. Mindenekelőtt volt pártja, az MSZMP helyzetéről, kilátásairól alakított véleménye érdekelne. Arról a pártról, amely a mai válságos helyzetbe vezette az országot, arról, amelyről Szegeden saját tagjai mondták, hogy halott. - Azt nem hiszem, hogy halott. Mint párt halott abban az értelemben, hogy szerintem az MSZMP nem párt, nem igazi párt, de ma Magyarországon nincs egyetlen igazi párt sem. Szociológiai értelemben működőképes, politizáló párt nincsen. Az MSZMP egy etatizált, egy állomosodott közhatalom, és ezért sem halott, mert rendelkezik ma még - habár nem szabad, hogy illuziója legyen szerintem senkinek - azzal az óriási erőhatalommal és közhatalommal, amivel gyakorlatilag még uralja ezt a rendszert. Már nem képes irányítani, már nem képes fejlődési távot mutatni, vagy fejlődési alternatívát adni ennek az országnak, de még uralja a fennálló állapotokat. Ilyen értelemben az MSZMP pártosodása, politizáló, politikai erővé válása az egyik legfontosabb kérdés. Meggyőződésem, hogy az MSZMP egyetlen pártként vagy állomosodott pártként nem képes politikai párttá válni, csak a szétszakadás, szétválás után. Most nem az óhajaimat fogalmazom meg - ezt szeretném hangsúlyozni -, hanem szociológiailag próbálom megérteni a fejleményekeet és az eseményeket. Tehát úgy gondolom, hogy az MSZMP-n belül oly mértékben eltérő politikai nézetek, platforomok, programok vannak, hogy az egyetlen egy ilyen konglomerátumszerűen összefogott gyüjtőpártban nem oldható meg, nem egységesíthető. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/5. folyt.
|
A párt szétválása ezért az MSZMP-nek, mint etatizált pártnak az egyetlenegy lehetősége arra, hogy valamely része, nem az egész párt, hanem valamely része komoly politizáló erővé váljon Magyarországon. Tehát a pártválság megoldásának eszköze ma az MSZMP esetében a szétválás. Azt tudom jól, hogy szétválás soha nem könnyű dolog. Különösen nem egy uralmon lévő párt esetében, amely a hatalmat még mindig monopolisztikusan, kizárólagosan gyakorolja; különösen nem egy olyan párt esetében, amely 40 éven keresztül kizárólagosan gyakorolta a hatalmat; különösen nem egy bolsevik tipusú párt esetében, amelyben változatlanul megvan az a történelmi tudat és kizárólagossági igény, ami tulajdonképpen ezt a pártot a többi párttól eleve elkülönítette. Nevezetesen az a hit és az a tételezés, hogy egyes egyedül a bolsevik kommunista típusú pártok azok, amelyek a társadalom vezetésére hivatottak. Egy ilyen belső önképpel és küldetéstudattal megáldott vagy megvert párt esetében a pártszakadásnak az elfogadása a párt szétválásának az elfogadása iszonyatos nagy történelmi trauma. Ezt meg kell érteni véleményem szerint. Ez nem a reformerők számára trauma, a reformerők számára az a trauma szerintem, hogy be vannak zárva egy olyan pártba, amelynek már nincsen politikai hitele, amelynek a vezetői nem hitelesek, vagy vezetőinek a túlnyomó többsége nem hiteles, amelynek a szervezete nem teszi lehetővé a normális politizálást, és amelynek az ideológiája egyik napról a másikra Magyarországon gyakorlatilag szétfröccsent. Gyakorlatilag ma már Magyarországon nem is érdemes ideológiai vitát kezdeményezni, mert ingerülten elhárítja magától mindenképpen azt, mi az, hogy szocializmus, mi az, hogy proletárdiktatúra, mi az, hogy társadalmi tulajdon, mi az hogy a párt vezető szerepe, mi az, hogy a párt szövetségi politikája. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/6. folyt.
|
Tehát ezek az ideológiai tételek, amelyek 40 éven keresztül uralták a magyar politikai és társadalomtudományi életet, amelyről dolgozatok, könyvek tucatjai, százai jelentek meg, ez ma döglött ismeretanyaggá vált, és talán 20 év múlva azt sem fogják tudni, hogy ezek miféle kifejezések, legfeljebb a történészek vagy a politikai történészek. Tehát ez a párt elveszítette ideológiáját, gyakorlatilag nincsen programja, ennek a pártnak nincsen reális helyzetképe, társadalmi diagnózisa, és nincsen megszervezett politikai tagsága. Csak egy regisztrált politikai tagsága van, ennek a regisztrált politikai tagságnak egy része próbál most valódi politizáló erőként színre lépni, ezek a reformkörösök alkotják ezt a bázist vagy ezt a tömeget, és megítélésem szerint egyedül ők tehetik vagy az MSZMP-t vagy egy új pártot, az MSZMP-ből kiváló Magyar Szocialista Pártot vagy a Demokratikus Szocializmus Pártját életképes politikai párttá. Legalább ilyen fontos azonban az, hogy az MSZMP, amely tömeges és látványos eroziót él meg, erodálódott a párttagsága teljesen, erodálódott a párt apparátusa, az apparátus nagy része láthatóan identitászavarban van, nem tudja, mivel azonosuljon, nincsen számára elfogadható politikai vezetés, választanak a politikai vezetők között és ráadásul egymást teljesen kizáró nézeteket valló vezetők között kénytelenek választani egy párton belül. Másrészt teljes szerepzavarban van az apparátus, amely hozzászokott ahhoz, hogy a társadalmi élet apró részjelenségeivel is foglalkozik, mert a párt mindenhatóságából és a párt potenciáljából az következik, hogy akár oktatási, akár iskolai problémáról van szó, akár gazdasági kérdésről, vállalatalapításról, vállalatvezetők javadalmazásáról, abba a párt beleszól. Most kiderül, hogy mindezekre nincs szükség. Nemcsak, hogy nincsen szükség, hanem az a jó, mennél inkább távol tartja magát a párt ezektől a társadalmi kérdésektől és folyamatoktól. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/7. folyt.
|
Több mint nyolcezer tagja van csak az MSZMP pártapparátusának. Ennek a nyolcezer embernek a túlnyomó többsége óriási szerepzavar elé került. Nem tudja, mit csináljon, már sokan 10, 20, 25 vagy 30 évet eltöltöttek egy apparátusban, ahol megtanultak bizonyos játékszabályokat, megtanulták a párt agitációs, propaganda és ideológia nyelvezetét. Ezen a nyelven kommunikáltak, ezen a nyelven tudtak jelentéseket, összefoglalókat, beszédeket, programpontokat, intézkedési terveket készíteni. Most kiderül, hogy mindez döglött ismeretanyag. Ma már erre a begyakorolt professzionális készségre nincs szükség, hanem helyette a valóságot kell vizsgálni, és teljesen váratlan helyzetekben eddig be nem gyakorolt módon kell reagálni, részt venni a társadalom politikai életében. S ez az apparátus jelentős részének nem megy, és az apparátus jelentős része frusztrált ennek következtében, védekező pozicióba helyezkedik. A védekezésnek nagyon sok esetben a támadásos módját választja, illetve ha nem választja, azt csak azért nem teszi, mert olyan nagy a külső társadalmi nyomás, hogy nem meri nyíltan vállalni például ettől a folyamattól, a demokratizálódásnak ettől a folyamatától való elhatárolódását. - És pontosan ezen funkcionárius réteg védekezésből eredő támadáskészségének szélsőséges formája lehet egy próbálkozása a visszarendeződésre. Ad ön ennek esélyt? - Én úgy gondolom, hogy van két veszély. Egyrészt egy rendpárti diktatura, másrészt pedig a robbanás, a társadalmi robbanás. Most már nagyobb a társadalmi robbanás veszélye, mint a rendpárti diktatúráé. A rendpárti diktatúra veszélye nem szűnt meg. Azért csökkent a rendpárti diktatura és ezzel a visszarendezés veszélye, mert Magyarországon a folyamatok főleg a tudati szférában, a tömegkommunikációban, a kimondhatóságnak a szintjén olyan mértékben haladtak előre, hogy most már ezt a politzáló réteget, tömeget és ennek a véleményét vagy ismereteit visszaszorítani a palackba már nem lehet. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/8. folyt.
|
Intézményesen is olyan folyamatok indultak meg: a pártosodás, az alternatív ellenzéki pártok megszerveződése, az alternatív mozgalmak megszerveződése, az, hogy az emberekbe kezd felerősödni az az igény, hogy vegyük kézbe saját sorsunk intézését. És nem csak pártok formájában történhet meg. Tehát ez az igény már olyan mértékű, és bizonyos intézményeknek a kifejlődése annyira előrehaladt, hogy most már teljes visszarendeződés szerintem Magyarországon elképzelhetetlen. A kísérlete, a visszarendezés kísérlete elképzelhető, csak nem lenne sikeres. Ha megtörténne, megpróbálná, megkísérelné valamilyen konzervatív politikai erő, hogy egy rendpárti diktatúrával valamilyen, nem egy sztálinista típusú rendszert, hanem egy lényegileg egy javított Kádár-rendszert állítson vissza, ezzel olyan ellenállást váltana ki a társadalomban, amely ellenállás elsöpörné ezt. Azért hangsúlyozom mégegyszer, inkább annak a veszélye van meg, hogy megkísérlik ezt a rendpárti diktatúrát, de annak már nem adok igazán sanszot, hogy eredményes is lenne egy rendpárti diktatúra. Végül a nemzetközi politikai helyzet az, ami megítélésem szerint szinte elképzelhetetlenné teszi mondjuk egy 1968. augusztus 21-ikéhez vagy 1981. december 13-ikához hasonló visszarendeződést Magyarországon. - Visszarendeződés tehát nem, hanem egyfajta - ha jól veszem ki a szavaiból - szocialista, szociáldemokrata kibontakozás. Viszont ez azt jelentheti egyben, hogy az elmúlt 40 esztendő tévedés volt. - Tulajdonképpen az a szovjet-ázsiai állam despotizmus, én szándékosan így nevezem mert ez nem egyszerűen egy diktatura volt, hanem a társadalom totális kiszolgáltatottságának állapota, amikor legfrissebb szovjet történész jelentések szerint is 28 millió emberre teszik a sztálinizmusnak az áldozatait, áldozatainak a számát. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/9. folyt.
|
Ez az ázsiai szovjet tipusú államdespotizmus, ez a modell, amit oktrojáltak Magyarországra 1947-48-ban, ez akkor is életképtelen volt. Tehát nem arról van szó, amit sokan mondanak, hogy Magyarországon olyan szocializmus felépítése kezdődött el 1947-48-ban, amely vállalható volt és jó volt, csak sajnos Rákosiék, meg a köré szerveződött moszkoviták ezt tönkretették. Ez a társadalmi-politikai berendezkedés kezdettől fogva életképtelen volt. Ha még visszább megyek a marxi szocializmus elképzeléséhez, akkor a marxi elméleti szocializmus gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Az állam elhalása, a jog elhalása, a piac megszüntetése stb. mind teoria. Teoretikusan is rossz, gyakorlatilag megvalósíthatatlan, de a sztálinizmus nem egyszerűen egy torz vagy megvalósíthatatlan marxi társadalmat, hanem egy ázsiai állam despotizmusba ültetett, eltorzult marxi teoriát épít, illetve alakít ki gyakorlatilag, és ezt a totálisan eltorzult, történelmileg zsákutcás modellt kényszerítik Magyarországra. Én nem vitatom el azok hitét, és elismerem a becsületes indítattásukat és a jószándékukat akik úgy indultak neki 45 után a szocializmus építésének Magyarországon, hogy valami felemelőt, valami nagyszerűt, valami igazán emberhez méltót tudnak megvalósítani. Sajnos annál nagyobb a bűne annak a politikai vezetésnek, amelyik ezt a tiszta és őszinte hitet gyakorlatilag politikai bűnözésre használta fel. - Végül pedig próbáljunk előre pillantani. Ugye többpártrendszerű választások lesznek? A kérdés az, hogy mikor, milyen felállással. - Ma már úgy gondolom, hogy nincs értelme előrehozni a választásokat. Most már a politikai pártoknak a megfelelő felkészülési időt és a felkészülés során, keretében a politikai párttá válást és megerősödést biztosítani kell. Ezt a sanszot meg kell adni az MSZMP utódpártjainak is. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/10. folyt.
|
Szerintem legalább két vagy három párt van az MSZMP-ben. Azért fontos, hogy megadják a politikai pártoknak ezt a megerősödést, hogy reális politikai programmal lépjenek fel, hogy versenyképes politikusokat, több száz politikust tudjanak jelölni a parlamenti választásokon és több tízezret a helyhatósági választásokon, s hogy ne a kritika, tehát negatív alapállás integrálja ezeket a pártokat, hanem pozitív program köré csoportosuljanak, és hogy a pártoknak a tagoltsága, a megoszlása, a valóságos magyar politikai tagoltságot és megoszlást reprezentálja, mutassa meg. Ehhez pedig felkészülési időre van szükség. Ezért én úgy gondolom, hogy jövő nyárnál előbb nincs értelme politikai választásokat tartani, mert ha egyszer többpártrendszert mond valaki, akkor erős többpárendszert mondjon. A többpártrendszer ereje szerintem abban van, hogyha az adekváltan, híven tükrözi a társadalom politikai tagoltságát, nem pedig egy párt erős, vagy két erős párt van, a többi pedig maximum a nyomást gyakoroló párt szerepét tudja betölteni. Az, hogy ma Magyarországon milyen politikai tagoltság van, szerintem senki nem tudja megmondani. Sem tudományosan nem lehet ezt megmondani, sem szociológiailag nem lehet megmondani. Teljesen bizonytalan helyzet van, és az én véleményem az, hogy a jövő évi választásokon az egyes pártok sansza hónapról hónapra változik. Tehát ez az egy év még a pártosodás, a párttá válás időszaka kell hogy legyen, és utána van értelme csak választásokat tartani. Az MSZMP-ből ha kiválik egy erős szocialista párt, amelyik nem marxista párt, nem kommunista párt, de baloldali szocialista párt lesz, és demokratikus pártként identifikálja magát, akkor ez a párt nagy valószínűséggel a relatív többséget, egy 25-35 százalék körüli relatív többséget megszerezhet. Ha nem válik ki, akkor az MSZMP eróziója következtében valószínű, hogy az MSZMP 10-15 százaléknál többet nem fog szerezni. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari MIhállyal - 2/11. folyt.
|
A többi párt közül én a legnagyobb esélyt három pártnak adom. Az egyik a Magyar Demokrata Fórum vagy annak pártosodott formája, a másik a Szabad Demokraták Szövetsége, amely intellektuálisan szerintem a legfelkészültebb, de tipikusan értelmiségi, tehát nem tömegpárt, a harmadik a Szociáldemokrata Párt lehet, amennyiben képes lesz valamilyen módon valamilyen szellemi vezérkart kialakítani és önmagát identifikálni. Úgy gondolom, hogy addig azonban, amíg a választások megtörténnek, és a választások után új politikai helyzet alakul ki, a legfontosabb feladat két reformcentrum kialakítása lenne az országban a stabilizáció érdekében. Az egyik egy politikai centrum lenne, a már demokratikus szocializmus, tehát a baloldali elkötelezettségű politikai erőket hangsúlyozom mégegyszer, hogy több politikai erőt nem pártformában, hanem valamilyen politikai mozgalomban egyesítenek. Ez adhatná meg az átmeneti időszaknak a politikai tartalmát. A másik centrum, amely az átmeneti időszakot stabilizálhatná, egy kormányzati reformcentrum lehetne; egy hatékony és működőképes kormányzati struktúra kialakítására van szükség, amely a pártpolitikai harcoktól némileg függetlenül képes stabiliizálni és irányítani az országot. Ezt a kormányzati reformcentrumot nem pártpolitikai alapon kellene megszervezni, hanem szakértői alapon. - Köszönöm a beszélgetést Bihari Mihálynak, az ELTE politikai tanszékvezető tanárának. +++
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|