Rendszerváltás és az MTI

	A hajléktalanok
--------------- München, 1990. október 6. (SZER, Világhíradó) - Hajnal László Gábort hallják: A fejlett nyugati országok javarészében egyáltalán nem szégyen a csövezés. A szabadságjogok részének tekintik, hogy öregek és fiatalok - persze csak a nagykorúak férfiak és nők - tereken, alúljárókban tétlenkedjenek. Még van is ennek valamiféle romantikája, jó alkalom a békésen sétálgató polgároknak az olcsó könyörületre. Ha kedvük tartja apró pénzért leróhatják heti alamizsnájukat. Hosszasan fejtegethetnénk a perifériára szorultság miértjeit, kiegészítve adatok tucatjával, hogy a jóléti államokban, ahol igen erős és sűrűre szőtt az annyit emlegetett szociális háló, bizony a komoly segítség dacára is akadnak jócskán hajléktalanok, önkényes lakásfoglalók. De mindezek még a legigénytelenebb és csak a szenzációkat hajszoló bulvársajtó termékekben sem jelentenek meglovagolható témát és nem a jóllakottak közömbössége miatt, az otthontalanság, szegénység, tárgyilagos feltérképezése nem tartozik a tabuk közé. A nyomor csak az évtizedeken át szocialistának nevezett kommunisták irányította országokban volt az amiről nem beszélnek, nincs is gyakorlata. Főleg ezzel magyarázható, hogy napjainkban szívfacsaró riportokban sajnáltatják a fedél nélkül tengődőket, dühödten támadják a könyörtelen, szenvtelen hivatalnokokat, mert utcára rakják a lakásfoglalókat. Egy cseppnyit elgondolkodtató a tollforgatók némelyikének magatartása, hiszen tetten érhető a felemás szándék, nevezetesen a demokratikusan választott és alig pár hónapja hatalmon lévő kormányt teszik felelőssé a majd másfél emberöltőnyi idő alatt felhatalmozódott bajokért, hogy a többi között nem adnak rögtön és feltétel nélkül mindenkinek tágas komfortos otthont. Arról persze elfeledkeznek, hogy ilyen sehol a világon nincs, s főleg nem jótékonykodnak az egyének áldozatvállalása nélkül. Például Münchenben a nagycsaládosoknál tekintettel vannak a gyermekekre, de a lumpen munkakerülő apát, anyát törvényes keretek között kényszeríthetik valamiféle tennivalók végzésére. (folyt.) 1990. október 6., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A hajléktalanok - 1. folyt.
Hazánkban viszont felemás a helyzet és bár kétségtelen, hogy jelentős javulás a közel jövőben sem várható, a hozzáállással rengeteget lehet jobbitani a létező gondokon. A felgyorsult infláció ugyan tovább szélesíti a szegények és a középrétegüek és jómódúak között húzódó szakadékot. A megélhetési gondokkal küszködők tábora rohamosan gyarapodik és ezzel arányos a proletárírígység terebélyesedése. Ám az egyenlőtlenséget pártcélokra felhasználandó szociális demagógiával nem lehet megszüntetni. A tények bármily lehangolóak is a létezőt ábrázolják. Például azt, hogy csak Budapesten közel nyolcvanezer lakásigénylést tartanak nyilván, de a kérvények 90 százaléka úgymond objektív okok miatt teljesíthetetlen. Ahol nincs, ott fölösleges keresni. Ám a földönfutóvá letteket a közvélemény többsége nem pártfogolja, sőt a hajléktalanokkal törődőket ha ismertebb személyiségek néha még népszerűség hajhászással is vádolják és ez az a pont, amit demarkációs vonalnak tekinthetünk, a szemléletet, hogy a másikért érzett felelősség mennyire fontos, mert a ma nekem, holnap neked lehetősége elméletileg azt diktálná, nem belerugni kell az elesettekbe. De a magyarországi tömegtájékoztatási eszközökben nyilvánosságot kapó helyzetjelentések épp a pálca törögetések miatt döbbenetesek. A szemlélet eleve és döntően javíthat vagy pont fordítva, végletekig ronthat az önhibájukon kívül margón túlra sodródottak kiszolgáltatottságán. A munkásszállásokról kirakottak, az elváltak, a nevelőotthonok felnőtté lett állami gondozottjai, az albérletet fizetni képtelenek, a hajszába belerokkantak, a helyüket kereső tébláboló fiatalok nem elfogult misszionáriusi pátyolgatásra várnak, csupán törődést, némi rokonszenvet óhajtanak. A talajmenti fagyok közeledtével elodázhatatlan feladat a megoldásokon töprengeni, mert napjainkban nem csak az említettek ezreiből rekrutálódnak a szerencsétlen sorsúak, a Kelet-Európa országaiból hozzánk menekültek köztük sokgyermekes családok szorulnak pályaudvarokra, alúljárókba. (folyt.) 1990. október 6., szombat
Vissza »

	- A hajléktalanok - 2. folyt.
Az önzetlen és remélhetőleg kiszélesedő társadalmi összefogás kevés. Ezt a kormány is felismerte és létrehozta a szociális válságkezelő programok irodáját. De mire ez szeptember végén megnyílt a népjóléti minisztérium 30 millió forintnyi segélyezésre szánt összege elfogyott. Új pénzekre, tágabb keretre van szükség. Honnan? Minek a rovására? Ezt kell a kormánynak, fővárosnak, mielőbb eldöntenie. +++ 1990. október 6., szombat
Vissza »