![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
Pedagógusok Szakszervezete - Nyílt levél Antall József miniszerelnöknek
"Még ebben az évben valamennyi oktatásügyi dolgozó számára
egyszeri adómentes anyagi támogatást biztosítson, amely kompenzálja
a tervezettnél nagyobb mértékű inflációt. Az intézményeknek juttatandó 1991. évi központi és
önkormányzati támogatást úgy határozzák meg, hogy az
oktatási-nevelési intézmények tárgyi, működési feltételei
biztosítottak legyenek, illetve folyamatosan javuljanak."
SZER, Világhíradó:
A hajléktalanok
"Hosszasan fejtegethetnénk a perifériára szorultság
miértjeit, kiegészítve adatok tucatjával, hogy a jóléti államokban,
ahol igen erős és sűrűre szőtt az annyit emlegetett szociális háló,
bizony a komoly segítség dacára is akadnak jócskán hajléktalanok,
önkényes lakásfoglalók. De mindezek még a legigénytelenebb és csak a
szenzációkat hajszoló bulvársajtó termékekben sem jelentenek
meglovagolható témát és nem a jóllakottak közömbössége miatt, az
otthontalanság, szegénység, tárgyilagos feltérképezése nem tartozik
a tabuk közé.
A nyomor csak az évtizedeken át szocialistának nevezett
kommunisták irányította országokban volt az amiről nem beszélnek,
nincs is gyakorlata. Főleg ezzel magyarázható, hogy napjainkban
szívfacsaró riportokban sajnáltatják a fedél nélkül tengődőket,
dühödten támadják a könyörtelen, szenvtelen hivatalnokokat, mert
utcára rakják a lakásfoglalókat.
"
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- A magyar forradalmak - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
A több mint 30 esztendőn át tartott elnyomásban és alkudozásban, hazudozásban elnyálkásodtak a szavak, nem volt hitele sem a szabadságnak, sem a politikának, demokráciának: mindent lejárattak. A Kádár-rendszer végére olyan hamissá vált az élet, hogy semmi nem volt azonos önmagával, minden önmaga ellentétét is jelentette cinikus kancsintások közepette. Így aztán persze, hogy ma sem tudnak hinni az emberek a változásban, nem tudnak bízni a politikában, demokráciában, a többség akaratának érvényesülésében.
A Kádár-rendszer a maga ilyen is, olyan is természetével elvette a kedvet még a szabadságtól is. Az emberek nem tudták értékelni, mert végül nem érezték azt sem, mi voltaképp az elnyomás. Megjuhászodtak, beletörődtek mindenbe.
Hiányzik a forradalom. Hiányzik megtisztító élménye, szelleme. De nemcsak nekünk, hiányzik a magyar forradalom egész Európának. Hol van már az az önzetlen szellem és az a lelkesedés, mely felkarolta az elesett országok ügyét, vállra emelte a hősöket, ünnepelte azokat, akik mertek kiállni a szabadságért, és ezrével, százezrével befogadta az erőszak elől menekülőket?
Nem a kormányok, nem a tehetős államok, a kisemberek adták oda a bevásárlókosarat, a frissen sült kenyeret, pénztárcájukat, hogy segítsenek, nyitották ki lakásuk ajtaját, hogy szállást adjanak a hajléktalan magyaroknak. Hol van ma már ez a szellem? Ki segít a mai menekülteknek? Hiányzik a forradalom; hiányzik 1956 erkölcsi hatása. Hiányzik, pedig mégis a miénk. Más népeknek talán nincs akkora erkölcsi tőkéjük, mint nekünk 1956. (folyt.)
1990. október 23., kedd
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|