|
|
 |
|
 |
Az AFL-CIO Budapesten
|
---------------------
Washington, 1990. október 5. (Amerika Hangja, Esti híradó) -
Budapesten tartózkodó munkatársunk, Thassi Jenő az AFL-CIO amerikai
szakszervezeti szövetség képviselőjét kérte mikrofon elé.
- Illusztris vendégem Washingtonból Gábor Róbert, az AFL-CIO
tömörülés képviselője Magyarországon. Mivel képviseled az AFL-CIO-t,
és mi járatban vagy itt?
- Egy AFL-CIO-delegációnak vagyok a tagja, amely 17-éig lesz
itt, és felveszi a kapcsolatokat a különböző szakszervezeti
csoportosulásokkal, a demokratikus pártok vezetőivel. Képet akarunk
kapni arról, mi a magyar politikai helyzet ma, hogyan viszonyulnak a
szakszervezetek a pártokhoz, és maga a munkásság mennyiben vesz
részt a közéletben és a jelenleg folyó választásokon.
- Feltételezem, hogy önmagadnak már alkottál képet. Adnál-e
ebből a képből egy kis ízelítőt?
- Úgy látom, hogy a parlamenti választások óta erősen eltolódtak
az erőviszonyok, bár véglegesen kiértékelni a helyzetet majd csak a
14-iki, második forduló után lehet. Nem kétséges azonban a számokat
nézve, hogy a szabaddemokraták, a Fidesz a legerősebb, azután a
Kereszténydemokrata Néppárt is több szavazatot kapott arányszámban,
mint a parlamenti választásokon. A vesztes főleg a Demokrata Fórum
volt és azt hiszem, némileg a kisgazdák is.
Elég szomorú ténynek könyvelem el, hogy a nagyvárosokban a
népnek körülbelül 35-36 százaléka szavazott csak, tehát van egyfajta
érdektelenség mindenféle választás iránt, vagy már elfáradtak, vagy
várakozó álláspontra helyezkednek. Főleg azokban a kerületekben
maradtak otthon a választók, ahol sok a gyári munkás, a dolgozó, a
szegényebb réteg. (folyt.)
1990. október 5., péntek
|
Vissza »
|
|
- Az AFL-CIO Budapesten - 1. folyt.
|
Valószínűleg ennek oka egyfajta elkeseredettség, az infláció, és
hogy nem bíznak meg egyik pártban sem nagyon. Az hiszem, a pártok
nem követtek el eleget ahhoz, hogy a szegényebbek érdekében kevés
rendelkezés született, amely segített volna a munkásokon, kivéve
talán ezt az éppen ma vagy tegnap megjelent, nyugdíjasokkal
kapcsolatos rendelkezést, amely felemeli némileg a nyugdíjakat
(sic
), de még így is nagyon-nagyon nehéz megélni az öregeknek és a
munkásoknak.
- Igaz az a vád, hogy nincs olyan párt, amelyik valóban
képviselné a munkások érdekét, beleértve a szocialistákat is?
- Ez igaz. A szocialisták alatt nem tudom mit értesz, az MSZP-t
vagy pedig a Szociáldemokrata Pártot.
- Mindkettőt értem, mert mindkettő szeretné a munkásokat
képviselni.
- Mondják, de hát az MSZP nemigen képviseli a munásokat, mint
láttuk, szétesőben van, és ezen a választáson sem értek el komoly
eredményeket. A Szociáldemokrata Párt mint történelmi párt majdnem
teljesen megszűnt, és jelen pillanatban inkább az SZDSZ veszi át ezt
a szerepet, amit valamikor a Szociáldemokrata Párt betöltött.
- Mit tudnál mondani az országos hangulatról?
- Egy-két nap alatt nehéz a közhangulatot felmérni. Ha
beszélgetek az utca emberével, a munkásokkal, taxisofőrökkel,
vendéglőipari alkalmazottakkal stb., akkor elég nagy elkeseredést
tapasztalok a nép között, aminek egyik fő oka az infláció és a
félelem a munkanélküliségtől.
- Vajon hibája-e a kormánynak, hogy ilyen hangulat uralkodott el
az országban, vagy pedig túlzott volt a várakozás, és nem volt
megfelelő az információ részükről? (folyt.)
1990. október 5., péntek
|
Vissza »
|
|
- Az AFL-CIO Budapesten - 2. folyt.
|
- Mindkettő fennáll. Túlzott volt a várakozás, valamifajta
csodát is vártak az emberek: ha megszűnik a kommunista kormány, a
kommunista rendszer, akkor már másnaptól kezdve az életszínvonal is
emelkedik, ami persze lehetetlen feladat volt. A kormányt talán
azért hibáztatom, mert nem volt elég őszinte, és nem mondta meg,
hogy ezt lehetetlen 100 napon belül megcsinálni. Meg kell mondani a
népnek, hogy ez egy nehéz 3-5 év lesz, de viszont remélhetőleg
rendbe lehet hozni.
- A kormányt azzal vádolják, hogy nem tartotta be az ígéreteket.
Ez lemérhetetlen ebben a pillanatban. Én tőled szeretnék egy
ígéretet kicsikarni: visszatérve Washingtonba, válaszolsz a New
York-i telefonhívásomra, és a végleges konklúziót levonod egy
telefoninterjú kapcsán.
- Nagyon szívesen. +++
1990. október 5., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|