|
|
 |
|
 |
Az MSZDP Szakszervezeti Frakicójának állásfoglalása a
bányászsztrájkról (1. rész)
(OS)
|
1990. október 4., csütörtök - A bányászsztrájk lehetősége azért
vetődhetett fel, mert a bányászok legalapvetőbb jogai nap mint nap
sérelmet szenvednek. Akciójukban a megbocsáthatatlan kormányzati,
gazdasági és politikai hibák elleni tiltakozás is testet ölt.
Miközben tömeges az elszegényedés, s ismét közelítünk a hárommillió
szegény országa felé, a kormány és több politikai párt
jóvátehetetlen hibákat követ el az ország kárára. Az állami és
pártkommünikék ismerik a megújulás-megújhodás általános jelszavait,
de a lakosság ezidáig csak a zavarral, és a zavarosban halászó
nagyhangúsággal találkozott, vagy ami ennéll is rosszabb: új
ideológiával és indokkal, de ismét nagyarányú áremelésekkel.
A kormánypolitika alapkoncepciója a világpiaci értékrend
megteremtése itthon is. Szabad piacot kíván létrehozni, mégis
folytatja az előző kormányzat hibás politikáját: a világpiaci árnál
30 százalékkal alacsonyabban határozták meg a szén termelői árát. Az
állam monopol helyzetének erőszakos kihasználása, a nemzetgazdaság
becsapása hogy ugyanakkor 30 százalékkal többe kerül az a szén, amit
rendszeresen importálnak. A szakszervezeti frakció kérdése: hogyan
lehet elvenni azt a jogot egy ilyen több tízezres közösségtől, mint
amilyen az áldozatos és alulfizetett bányászoké, hogy a világpiac
értékítéleténél mérettessenek meg, angliai és spanyol, olasz és
német, lengyel és orosz társaikhoz hasonlóan? A bányászat és a
bányászok alapvető gazdasági érdekei nem ellentétesek az ország
lakosságáéval. A kormányzatnak éppen az a feladata, hogy
gazdaságilag, politikailag és emberileg belesimítsa ezeket az
érdekeket a nagy közösségébe. A tűzoltásnak az a fajtája, hogy
mindig az éppen lángralobbanó ponthoz kap a kormány, semmire nem
vezet, a parazsat, a tűzfészket el nem oltja, nem nyugtatja meg.
Nemcsak a bányászok, hanem az ország egész lakossága egyre inkább
azt a téves következtetést fogja levonni, hogy a csődöt, amely felé
még mindig nagy sebességgel száguldunk, nem a pártállam, hanem a
többpárti pártállam okozza. S ezzel a demokrácia fejlődése elé az
eddiginél is nagyobb akadályt állítanak: a teljes kiábrándultságot.
Nem nehéz megtalálni az összefüggést a rendszerváltásnak vagy
rendszerváltozásnak nevezett, de eddig szinte csak
nyomorfilozófiának mondható gondolkodás és aközött, amit (másoké
mellett) a bányászok munkabérének értékvesztése, a különböző
pótlékok értéken aluli bruttósítása, az elbocsátás mint állandósult
veszély, az újrakezdés reménytelensége, az államilag meghatározott
nyomott (szén)árak következtében törvényszerűen ,,gazdaságtalan,,
kitermelés, valamint a munkavállalók (úgy tűnik állandósuló)
jogfosztottsága is jelent. (folyt.köv.)
1990. október 4., csütörtök 19:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|