Rendszerváltás és az MTI

	Kohl, az össznémet kancellár (1.rész)
1990. október 4. csütörtök (MTI-Panoráma) - A háború utáni időszak mind a hat nyugatnémet kancellárja a német egység melletti hűségnyilatkozattal kezdte hivatali idejét, de csak egynek, Helmut Kohlnak adatott meg, hogy a berlini Reichstag szónoki pultja mellől bejelentse: a történelmi feladat bevégeztetett. Kohl kancellárságának nyolcadik évében álom vált valósággá, olyan álom, amiben egy évvel ezelőtt még senki, de senki sem hitt. Kohl sem tartozott a hívők közé. Egy évvel ezelőtt még újraválasztásáért is aggódnia kellett, s pártján belül is trónkövetelők jelentek meg a porondon. A 60 éves rajnai politikus azonban jó érzékkel ismerte fel, hogy az 1989-90-es év a németek számára sorsszerű, olyan történelmi esély, amilyen minden évszázadban csak egyszer adódik. A fordulat Kohlnál decemberben Drezdában következett be, amikor Kelet-Németországban, a Frauenkirche romjai előtt először nézett szembe szövetségi zászlót lengető és a Deutschland-Liedet éneklő tömeggel .. Könnyek csillogtak a szemekben, mindeki kezet akart fogni a kancellárral. A történelmi esély felcsillant. Kohl megragadta ezt az esélyt. S már nem is engedte el soha többé. Kétségkívül szerencséje is volt, s támaszkodhatott a nagy elődök aprómunkájára: bizalmi tőkét a szövetségi köztársaságnak Konrad Adenauer a nyu gati szöve tségen belül, Willy Brandt Keleten kovácsolt. S volt egy Mihail Gorbacsov is, aki felismerte, hogy Európa két felének közelítését, egy új világcivilizációs rend kialakítását a németekkel, a német megosztottság megszüntetésével kell kezdeni. A felismerés megérlelődését meggyorsította, hogy Keleten egyre nagyobb elkeseredést szült a gazdasági-jóléti szakadék szüntelen növekedese a kontinens két fele között, bizonyos szabadságjogok hiánya, vagy korlátozottsága. 1989 nyarán és őszén keletnémetek százezrei ,,szavaztak a lábukkal,,, ,,mi megyünk a márkához, ha az nem jön hozzánk,,, kiáltották, az NDK-t a teljes elvérzés fenyegette. (folyt) 1990. október 4., csütörtök 13:21
Vissza »

	Kohl, az össznémet kancellár (2.rész)
Kohlt szerencse érte: a szovjet engedékenység, mi több bátorítás, a bizalmat vesztett keletnémet vezetés bukása a dolgok ad abszurdum vitelére sarkallta. De az 1989-90-es év számára szerencsés csillagállásától függetlenül, Kohlra általában is jellemzőnek tartják, hogy sokáig tud várni, kivárni,, s a kedvező pillanatban képes lecsapni. Politikai érzéket, hihetetlen szívósságát senki sem vitatja el, s azt sem vonja senki kétségbe, hogy hihetetlen önbizalommal rendelkezik. A magabiztossággal azonban nem mindig párosult nagypolitikusi formátum. Hamar felkerültek az irónikus-becsmérlő jelzők Kohl neve mellé, azt követően, hogy 1976-ban Bonnban is bemutatkozott politikusként. Nevezték a ,,nemzet bohócának,,, ,,a kisvilágok specialistájának,,, ,,kongó ürességnek,,, ,,esélylesőnek,,. Megfelelő üleppel bíró, ámde szellemi, komoly szellemi képességeknek híján levő provinciális politikusnak.. fejformája alapján - s nem túl szellemesen - ,,körtének,,. Kohl nyelvi bakijaiból, szerencsétlen fogalmazásaiból a könyvkiadók köteteket állítottak össze. ,,A döntő az, ami a végén kijön,,, jelentette ki egyszer a közepes hatótávolságú rakétákról folytatott vitában. 1990-ben minden feledésbe merült - a stílusvirágok, a botrányok, vagy a botrányok eltusolására irányuló igyekezete. A történelmi feladathoz Kohl az ember, a politikus is fokozatosan felnőtt. Szakszerű lett, jelzőit gondosabban válogatja meg, s hajlik már az öniróniára. A gazdasági nagyhatalom szövetségi köztársaságot úgy vezeti, mint egy családi vállalkozást. Minden reggel röviddel nyolc előtt rendeli magához szandálban és kardigánban klánjának, tagjait, munkatársának legszűkebb körét. (folyt) 1990. október 4., csütörtök 13:22
Vissza »

	Kohl, az össznémet kancellár (3.rész)
Feledésbe merült, hogy nem is olyan régen még Kohl Göbbels-hez hasonlította Gorbacsovot; 1990 nyarán a Kaukázusban Kohl - hála agytrösztjének - már az SZKP történetéből tartott kiselőadást. Végleges zöld jelzést is Sztavropolban kapott a végzettségét tekintve történész kancellár: a szovjetek beleegyeztek az elképzelhetetlenbe, abba, hogy a régi-új Németország akár a NATO tagja is lehet. ,,Csillag született,,, írta The New York Times a híres Barbara Streisand-film címét kölcsönözve, a francia sajtó az évszázad legnagyobb francia politikusához hasonlította és Charles de Kohl-lá keresztelte át az oggersheimi politikust. Hazaérkezése a Szovjetunióból diadalmenettel ért fel: a repülőtéren kormányának tagjai sorfalát álltak. Utóljára ez Konrad Adenauerrel történt meg, amikor 1955-ben Moszkvában sikerült elérnie, hogy az utolsó német hadifogoly is hazatérjen Szibériából. A hatalmas termetű Helmut Kohl karrierje csúcsán áll, nem tudni, hogy állócsillaggá válik-e, vagy innen már óhatatlanul is lefelé fog vezetni az út. A történelem palástjába azonban idejébe vonult be a második országegyesítő német kancellár. Ő azt mondja, azzal is elégedett lenne, ha a történelemkönyvekben valamelyik lábjegyzetben kapna helyet. Otto von Bismarck vérrel és vassal egyesítette a múlt század végén a német tartományokat, kisállamokat, Helmut Kohl békében és Németország minden szomszédjával egyetértésben hajtotta végre a történelmi feladatot. A világhatalmi álmokat elhessegeti, Németország nem akar ugyan egy lenni a többi nemzet között, de e pillanatban legalábbis fölébük sem akar kerekedni.+++ Sarkadi Kovács Ferenc (Bonn/Berlin) Mti-Panoráma 1990. október 4., csütörtök 13:24
Vissza »