|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP állásfoglalása az Alkotmánybíróság döntéséről
"... szükségesnek látjuk, hogy az Alkotmánybíróság
soron kívül vizsgálja meg az elmúlt évtizedek során alkalmazott
föld- és egyéb tulajdonszerzési jogcímek alkotmányosságát. Az FKgP kijelenti, hogy koalíciós partnereivel összhangban
továbbra is feladatának tekinti az elmúlt évtizedek kárvallottjainak
erkölcsi és anyagi kártalalnítását, a tulajdonjog összességére
kiterjedő reprivatizációs programjának megvalósítását."
SZER, Magyar híradó:
Interjú Antall Józseffel
" A Kisgazdapárt is tisztában van azzal, hogy a kormánykoalícióban
elfogalt helye mit jelent, és a Kisgazdapártnak a miniszterei éppen
úgy megszavazták a kompromisszumos földtörvénytervezetet, mint azt
az állásfoglalást, hogy az Alkotmánybíróság véleményét kikérjük, és
ők is tisztában vannak azzal, hogy ez mit jelent.
Senki nem keresett meg azzal, hogy a Kisgazdapárt ki kívánna
válni a koalícióból, nem is hiszem. Elvileg természetesen
lehetséges, hogy egy politikai párt úgy dönt, ha a programját nem
tudja megvalósítani, akkor kilép a kormánykoalícióból, de ez nem
segítene a Független Kisgazdapárton. "
|
|
|
|
|
|
|
Mi marad - mi lesz Kelet-Németországban? (2.rész)
|
Ebben az egyenlőtlen fúzióban elvéreznek olyan jól bevált keletnémet intézmények is, mint a SERO néven ismert hulladék-recycling hálózat. A Greenpeace, sőt a bonni környezetvédelmi minisztérium által is példamutatónak nevezett műanyag-, papír-, üveg- és fémhulladék- hasznosító rendszer évente 4 milliárd márka értékű másodlagos nyersanyaghoz juttatta a népgazdaságot - alig százmillió márka szubvenció árán, amit ellensúlyozott az, hogy a környezet mentesült több százezer tonna hulladék tárolásától, elégetésétől. A költségvetési táomgatás júliusi megszünte óta, a cég csődbejutott, s ezzel összeomlott egy évtizedeken át bevált begyűjtési és újrahasznosítási rendszer.
Ennek következményeit, a környezetet terhelő hulladékmennyiség ugrásszerű növekedését ma még nem érzékelik a keletnémetek - legföljebb a korábbinál gyorsabban megtelő kukák miatt bosszankodnak. Az azonban már a húsukba vág, hogy a piacgazdaság bevezetése és az egységes német piac kialakulása nyomán a keleti tartományok valóságos prédáivá váltak a nyugatnémet kereskedelmi hálózatoknak, konszerneknek. Ezeknek boltjaiban szinte kizárólag nyugati termékek kaphatók, ráadásul többnyire drágábban, mint például Nyugat-Berlinben. A keletnémet áruk bojkottja összeomlással fenyegeti az itteni mezőgazdaságot - a kormány máris százmilliókat ígér a termőföldjüket parlagon hagyó TSZ-eknek, gazdálkodóknak. A hivatalos statisztika augusztus végén 360 000 munkanélkülit tartott nyílván, ami 4.1 százaléka a keresőképes lakosságnak. Ha azonban hozzádjuk ehhez a rövítitett munkaidőben ,,dolgozgató,, - valójában a munkahelyére legtöbbször be sem járó - 1,5 milliót, akkor a keletnémet gazdaság recessziója már csaknem kétmillió embert érint - a családtagokról nem is beszélve...
Egyelőre várat magára a tavasszal hangzatosan beígért gazdasági föllendülés. A január óta az NDK-ba áramlott mintegy 600 millió márka tőke elsősorban a kereskedelembe, a vendéglátóiparba, a szolgaltatásokba, utazási irodákba, reklámügynökségekbe invesztálódott. Csupán elenyésző hányada jutott a termelő ágazatokba. Ezt az állapotot ostorozta az SPD egyesülési kongresszusán Oskar Lafontaine alelnök, amikor rámutatott: tarthatatlan helyzet, hogy miközben a nyugatnémet gazdaság virágzik, áruházi és kereskedelmi hálózatai 300-1000 százalékos forgalomnövekedést könyvelhetnek el (nagyrészt a keletnémet keresletnek köszönhetően), addig a keleti tartományokban padlón hever az ipar és a mezőgazdaság, hónapról hónapra meredeken emelkedik a munkanélküliek száma. (folyt.)
1990. október 4., csütörtök 10:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|