|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP állásfoglalása az Alkotmánybíróság döntéséről
"... szükségesnek látjuk, hogy az Alkotmánybíróság
soron kívül vizsgálja meg az elmúlt évtizedek során alkalmazott
föld- és egyéb tulajdonszerzési jogcímek alkotmányosságát. Az FKgP kijelenti, hogy koalíciós partnereivel összhangban
továbbra is feladatának tekinti az elmúlt évtizedek kárvallottjainak
erkölcsi és anyagi kártalalnítását, a tulajdonjog összességére
kiterjedő reprivatizációs programjának megvalósítását."
SZER, Magyar híradó:
Interjú Antall Józseffel
" A Kisgazdapárt is tisztában van azzal, hogy a kormánykoalícióban
elfogalt helye mit jelent, és a Kisgazdapártnak a miniszterei éppen
úgy megszavazták a kompromisszumos földtörvénytervezetet, mint azt
az állásfoglalást, hogy az Alkotmánybíróság véleményét kikérjük, és
ők is tisztában vannak azzal, hogy ez mit jelent.
Senki nem keresett meg azzal, hogy a Kisgazdapárt ki kívánna
válni a koalícióból, nem is hiszem. Elvileg természetesen
lehetséges, hogy egy politikai párt úgy dönt, ha a programját nem
tudja megvalósítani, akkor kilép a kormánykoalícióból, de ez nem
segítene a Független Kisgazdapárton. "
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése: melyik oldalra áll Irán?
|
1990. szeptember 28. péntek (MTI-Panoráma) - Ha az Öböl
menti válság eddigi szakaszában lehet nyertesről beszélni, akkor
csak egyetlen ország jöhet szóba: Irán. Teheránt Bagdad hozta
rendkivül kedvező helyzetbe. Szerepe egyik pillanatról a másikra
hihetetlenül felértékelődött, amikor Szaddám Huszein egy váratlan
diplomáciai húzással békejobbot nyújtott addigi ősellenségének.
Az iraki vezető Irán megnyerése érdekében azonnal lemondott mindarról, amiért nyolc évig hihetetlen véres háborút folytatott szomszédjával. Önmagában már ez is Teherán jelentős győzelmét hozta, de az igazi nyereséget más jelenti, az, hogy Irán a nemzetközi közösség kitaszított páriájából fontos potenciális szövetséges lett.
Ebben a helyzetben egyszerre reálisak lettek azok az iráni vágyak, hogy Teherán regionális nagyhatalom legyen. Bár az utóbbi időben mind többször hangzik el, hogy katonai erőszak alkalmazása nélkül Irakot nem lehet távozásra kényszeríteni Kuvaitból, a fegyveres összecsapást a legtöbben szeretnék elkerülni. Bagdad ellen egyetlen eszköz látszik hatékonynak, a teljes embargó, s ennek megvalósításához Irán elengedhetetlen. Másrészt az a gondolat is kezd mind konkrétabb formát ölteni, hogy az Öböl térségének legnagyobb országát be kell majd vonni bármilyen hosszú távú biztonsági rendszerbe.
Az arab-iráni biztonsági rend ötletét - nyugati diplomaták szerint - Moszkva és London egyaránt támogatja. Ezt látszik igazolni az, hogy Nagy-Britannia félretette minden eddigi fenntartását és bejelentette, hogy rendezi diplomáciai kapcsolatait Iránnal. Az iráni vezetés nagyon ügyesen igyekszik megnyerésének árát mind magasabbra emelni. Többször is elitélte Irakot az agresszió miatt, s állandóan hangsúlyozza, hogy végrehajtja az ENSZ Irak ellenes határozatait. Ugyanakkor szabályosan ,,szent háborút,, hirdetett az Öbölben felsorakozott nemzetközi erő gerincét alkotó amerikaiak ellen, s nem győz figyelmeztetni arra, hogy a válságot a térség országainak kell megoldaniuk, külső beavatkozás nélkül.
Éppen az iráni magatartásnak erre a kettőségére utalt Mihail Moiszejev tábornok, a szovjet fegyveres erők vezérkari fönöke a The Washington Post című lapnak adott nyilatkozatában, amikor arra a veszélyre figyelmeztetett, hogy ha most katonai konfliktus robbanna ki az Öbölben, akkor Irán Irak mellé állna, s ez a világháború veszélyét idézné fel. Ez a moszkvai jelzés egyértelmű, csakúgy mint az a másik, hogy a Szovjetunió a napokban korszerű Mig-29-es vadásszgépeket adott el Teheránnak.++++
Gózon István, MTI-Panoráma
1990. szeptember 28., péntek 13:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|