|
|
|
|
Mámorító éjszaka Berlinben (1.rész)
|
1990. október 3. szerda (MTI-Panoráma) - A tavaly november
kilencedikihez - a fal megnyitását követő órákhoz - fogható, újjongó
hangulatú éjszakán ünnepelte a német állami egység helyreállítását
az egyesült Németország régi-új fővárosa, Berlin. Legalább
egymillióan vettek részt a késő délután kezdődött utcai ünnepélyeken
és a Reichstagnal rendezett hivatalos ceremónián, s az aggodalmakkal
ellentétben nem történt súlyosabb rendzavarás.
Az események tanujának több mint másfél órás közelharc árán sikerült eljutnia az Alexanderplatztól a Brandenburgi kapuhoz. Az 50 méter széles Unter den Linden sugárúton, amelyet már kora reggel lezártak a járműforgalom elől, szinte gombostűt sem lehetett leejteni a hömpölygő tömegben. A köztársasági palota előtti hatalmas téren szalonzenekar húzta a táncolni vágyóknak, a pszichedelikus zöld és lila megvilágításban tündöklő berlini Dom mellett kemény rockzene szólt. Lépten-nyomon büfék, imbiszbódék, csapszékek, hurkaárusok: a németek ezúttal sem tagadták meg önmagukat. A ,,würst,, még a sör nélkül egyszerűen elképzelhetetlen bármilyen happening - hét még egy ilyen, százévente ha egyszer adódó, nemzeti összeborulás.
A zömében fiatal ünneplők derekasan fogyasztanak: patakban folyik a sör, a pezsgő, a forraltbor (az idő kissé csipős, derült, teliholdas éjszaka van). Sokakon alkalmi trikó feszül, nemzeti szinekkel, az egységes Németország térképével ékesítve - potom 30 márkáért vesztegették élelmes árusok az Alexanderplatzon. Mások egyszerűen fekete-piros-sárga zászlóba bugyolálták felsőtestüket, egy túláradó érzületű honpolgár még a kutyáját - természetesen német juhász - is nemzeti zászlóval tekerte körül...
A magyar nagykövetségtől már csak szívós közelharc, helyenként kíméletlen könyökmunka árán lehet előrejutni. Fényárban úszik a Brandenburgi kapu, amely ezen az éjszakán is mágnesként vonzza a németeket. Az évtizedes megosztottság jelképe alatt ünnepelni a visszanyert nemzeti egység első perceit - tízezrek számára ez jelenti a csúcspontot. Mások - köztük a tudósító is - tovább araszolnak a nem ritkuló embertömegben a Reichstag felé, hogy szem- és fültanui legyenek a történelmi pillanatoknak. (folyt.)
1990. október 3., szerda 14:28
|
Vissza »
|
|
Mámorító éjszaka Berlinben (2.rész)
|
Az épület előtti hatalmas, füves térségen - Platz der Republik - legalább 300 ezer fő szorong. Az élelmesebbek a fákra felkapaszkodva, páholyból szemlélik, amint fiatal sportolók a Reichstag előtti 17 méter magas árbóchoz viszik a hatalmas nemzeti lobogót. 23 óra 58 perckor megszólal a híres freiheitsglocke, a schönebergi városháza harangja, majd pontosan éjfélkor felkúszik az árbocra a 60 négyzetméteres fekete-piros-sárga zászló. A szövetségi elnök szózatát elnyomja a százezrek torkából feltörő ujjongás, a petárdák és pezsgősdugók durrogása. A német himnuszt, a híres deutschlandlied-et kórusban éneklik a Reichstag lépcsőjén álló politikusok és a téren egybegyült százezrek. Az idősebbek közül többen könnyeiket törlik - egy évvel ezelőtt aligha remélték, hogy megérik ezt az eseményt.
A himnuszt követő tüzijáték leple alatt a tudósító megpróbál elébevágni a várható tömeges hazaindulásnak, ám így is nehezen jut ki a térről. Lépten-nyomon pezsgősüvegek, sörösdobozok, üvegcserepek hevernek a sötétben, átlagosan húsz másodpercenként robban a közelben egy ,,knallfrosch,, (durranó rakéta), illetve süvít föl az égbe 120 decibeles hangerővel egy petárda. Még jó, hogy a rendőrfőkapitány nem engedélyezte a durrogtatást - mi lett volna ezen az éjszakan, ha nagylelkübbnek bizonyul?
A visszaút már valamivel kevesebb könyöklést ígényel. A Brandenburgi kaputól nem messze, az egykori hotel Adlon helyén az árnyékban egyértelmű testtartással álldogáló férfiak fordítanak hátat a tömegnek. A sör, bor, pezsgő megtette a hatását, s az alkalmi zöld házikók befogadóképessége véges. A járdaszegély mentén ezrével hevernek az üres palackok, sörösdobozok. Hajnali két órakor már ritkul az embertömeg az Unter den Linndenen, bár az ünneplők egy része eltökélten mulat tovább - elvégre szerdán hivatalos ünnenap van, nem kell munkába menni. Kivéve, persze, a köztisztasági hivatal embereit - rájuk jócskán vár munka. De hát ez legyen a legnagyobb gond, amit a német egység jelent Berlinnek, Európának, a világnak... +++
Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma
1990. október 3., szerda 14:31
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|