|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
A kormány gazdasági programjáról
" A kedden nyilvánosságra hozott kormányprogram egyik
jellegzetessége az ellentmondásosság és a tisztázatlanság. A
termőföldről kimondja a program, hogy - az Alkotmánybíróság
döntésétől függően - vissza lehet állítani az 1947-es
tulajdonviszonyokat. Egy másik mondat viszont azt szögezi le, hogy
mindenekelőtt a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó falusi
réteget kell földhöz juttatni. Ellentétes, egymást kizáró állítások
és állásfoglalások. Nem tudtak megegyezni, és mindkettőt betették a
szövegbe.
Más, fontos kérdésekben is ilyen ellentmondásokkal találkozunk.
Az örökölt helyzetet azzal jellemzi a program, hogy a kormány üres
kamrákat és fedezetlen csekkeket kapott, és az ország erőforrásai
kimerültek. Később azonban azt írják, hogy jelentős tőkeállomány
halmozódott fel.
A miniszterek nyilatkozataiból jó néhány hete tudjuk, hogy a
legfontosabb gazdasági kérdésekben a kormányban két áramlat van: egy
etatista és egy liberális.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Kádár Béla a
dirigizmus híve. Viszont a gazdaság gyors liberalizálását akarja
Rabár Ferenc pénzügyminiszter.
A két álláspont egymás mellett van a szövegben, feloldás nélkül.
"
|
|
|
|
|
|
|
Olaszország - mit akar a fekete párduc? (1.rész)
|
Róma, 1990. szeptember 30. vasárnap (MTI-Panoráma) -
Elszabadult fekete párduc tartotta riadalomban az elmúlt télen Róma
környékét. Hol eltünt, hol felbukkant, hiába vadásztak rá. Az
ugyancsak télen kirobbant diáklázadás és egyetemfoglaló mozgalom ezt
a fekete párducot választotta - ki tudja, miért - jelképének. A
diákok tiltakozását a készülő egyetemi reform váltotta ki. A reform,
amely Antonio Ruberti, a tudományos kutatás minisztere nevéhez
fűződik, messzemenő önkormányzatot biztosít a mintegy hetven olasz
egyetemnek, s az állandó pénzhiány orvoslására megnyitni kívánja az
állami intézmények kapuit a vállalatok előtt: ha érdekeltek
valamilyen kutatási programban, esetleg szakemberképzésben, ezentúl
hozzájárulhatnak az egyetem fenntartásához.
A diákoknak nem tetszett a reform és hónapokra megbénult a munka minden karon. Lázas gyűlések követték egymást, diákok költöztek a rektori irodákba és telefaxon üzenték meg a többi egyetemnek követeléseiket és pontjaikat. A nagy happening végül eredménytelen maradt és lecsillapult: a mozgalom képtelennek bizonyult egységesen támogatott alternatívát állítani a Ruberti-tervvel szemben, amely most a parlamentben halad szépen a maga útján.
Az önkormányzatot illetően a fő kifogás az volt, hogy a terv nem juttat kellő képviseletet és beleszólást a diákok képviselőinek az egyetemek irányításába. Ruberti azonban azt mondta: ezen lehet segíteni, a törvénytervezet módosítható. A vállalatok megjelenését pedig a diákok azért kifogásolták, mert ez az ,,oktatás szabadságát,, veszélyezteti, üzleti-pénzügyi szempontoknak rendeli alá az egyetemi ,,tiszta tudományt,,, és nem más, mint az állam visszavonulása, lemondása. A diákmozgalom a demokratikus, mindenkinek hozzáférhető, egyenlő feltételeket kínáló egyetemi képzés ideálját vallotta, ami az állam egyik fő feladata és felelőssége - hangoztatták. Bár nem egységesen, mert pontosan ebben a kérdésben oszlottak meg végül leginkább a vélemények, és vált lehetetlenné az egységes platform országosan. A ,,fekete párduc,, így visszakullogott ketrecébe. (folyt.)
1990. szeptember 30., vasárnap 13:50
|
Vissza »
|
|
Olaszország - mit akar a fekete párduc? (2.rész)
|
Idén rekordszámú, 860 ezer hallgató iratkozott be a karokra Közülük 300 ezer az elsőéves. Az érettségi vizsgát tettek 70 százaléka ma egyetemre megy Olaszországban. A többség inkább csak megfelelő munkalehetőség híján és nem elhivatottságból, a beiratkozás ugyanis nyitott. Addig járnak azután, amíg nem találnak valami megfelelőnek tűnő munkát. Az első év végén már óriási a lemorzsolódás, s végül tíz elindult hallgatóból három szerez diplomát.
Létszámkeret jelenleg egyedül az állami egyetemek orvosi fakultásain van, s itt valami felvételi vizsga-félét is le kell tenni. Úgyszintén a magánegyetemeken, amelyeken igen szigorúak a követelmények, és eleve rostálja a jelentkezőket a magas tandíj és egyéb költség is. Az állami egyetem ingyenes, bár a beiratkozáshoz illetékek és más díjak formájában fizetni kell bizonyos (változó) összegeket. Legolcsóbb a beiratkozás a cataniai egyetemre (280 ezer líra), míg az Európa legrégibb egyetemének számító Bolognában az orvosi karra jutáshoz már 675 ezer líra szükséges. Ugyanakkor a milánói Bocconi (az ,,olasz Harvard,,) vagy a római Luiss (közgazdasági, jogi és politikatudományi) magánegyetem évi 2-7 millió líra tandíjat kér hallgatóitól a család jövedelmétől függően.
Miből él az olasz átlagegyetemista, akinek az alkotmány és a törvények elvben biztosítják a tanulás jogát? A tárca és az egyes egyetemek költségvetési juttatása terhére - igen korlátozott számban - ösztöndíjak igényelhetők. Ez a római tudományegyetemen jelenleg évi 700 ezer líra. A pályázatokat még júliusban lehetett benyújtani rá és 1.176 hallgató részesülhet belőle, (a beiratkozottak száma 200 ezer körüli). Az összeg legfeljebb egyhavi megélhetéshez elég.
A többiek dolgoznak, alkalmi munkákból tartják fenn magukat, vagy a család vállalja eltartásukat. A könyvekhez hozzájuthatnak a könyvtárakban, ha beférnek, s ugyanez a helyzet az előadótermekkel: sokszor már hajnalban helyet kell foglalni, ha valaki mindenáron meg akar hallgatni egy-egy népszerűbb előadót. Az egyetlen tényleg demokratikusan hozzáférhető egyetemi szolgáltatás talán a menza. 1500 líráért mindenki étkezhet, miközben egy olcsóbb vendéglői ebéd 20 ezer líránál kezdődik manapság. A legszerencsésebbek azok, akiknek sikerült valamilyen vállalati ösztöndíjat kapniuk. És azok is, akik kollégiumi szállást kaphattak, (30 ezer ilyen van az országban). A szobabérlet az egyetlen megoldás azoknak, akik idegen városba mennek egyetemre, bár elvben létezik térítés is a családi jövedelemtől és a tanulmányi eredménytől függően. +++
Magyar Péter (Róma), MTI-Panoráma
1990. szeptember 30., vasárnap 13:55
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|