|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
A kormány gazdasági programjáról
" A kedden nyilvánosságra hozott kormányprogram egyik
jellegzetessége az ellentmondásosság és a tisztázatlanság. A
termőföldről kimondja a program, hogy - az Alkotmánybíróság
döntésétől függően - vissza lehet állítani az 1947-es
tulajdonviszonyokat. Egy másik mondat viszont azt szögezi le, hogy
mindenekelőtt a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó falusi
réteget kell földhöz juttatni. Ellentétes, egymást kizáró állítások
és állásfoglalások. Nem tudtak megegyezni, és mindkettőt betették a
szövegbe.
Más, fontos kérdésekben is ilyen ellentmondásokkal találkozunk.
Az örökölt helyzetet azzal jellemzi a program, hogy a kormány üres
kamrákat és fedezetlen csekkeket kapott, és az ország erőforrásai
kimerültek. Később azonban azt írják, hogy jelentős tőkeállomány
halmozódott fel.
A miniszterek nyilatkozataiból jó néhány hete tudjuk, hogy a
legfontosabb gazdasági kérdésekben a kormányban két áramlat van: egy
etatista és egy liberális.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Kádár Béla a
dirigizmus híve. Viszont a gazdaság gyors liberalizálását akarja
Rabár Ferenc pénzügyminiszter.
A két álláspont egymás mellett van a szövegben, feloldás nélkül.
"
|
|
|
|
|
|
|
BKV-sztrájk
|
-------------
München, 1990. január 27. (SZER, A munka világa) - Amikor a vezérigazgató átesik a ló másik oldalára. A BKV-sztrájk ellentmondásairól hallgassák meg Szilágyi Sándor budapesti jegyzetét:
Kedd hajnalban fegyelmezetten, baj nélkül lezajlott a közlekedési dolgozók kétórás sztrájkja. A BKV elégedett lehet, a fővárosi tanács megszavazta számára a 800 millió forintos plusz támogatást. Akár sikertörténetnek is mondhatnám ezt az akciót, és együtt örvendezhetnék a közvetlen nyertesekkel: a BKV dolgozóival. Nyomós okom van rá, hogy ezt mégsem teszem. Én ugyanis nem örültem ennek a sztrájknak. Nem mintha bármi bosszúságot okozott volna. Hol vagyok én hajnalban? Elvi kifogásaim voltak és vannak. Engedjék meg, hogy előadjam őket.
Először is gyanút keltett bennem, hogy a sztrájk előtti sajtótájékoztatót a BKV vezérigazgatója tartotta. Az meg végképp nem tetszett, hogy a vezérigazgató úr hazudott. Kétszer is rákérdeztem: a vállalatnál működő összes szakszervezet egyetért-e a sztrájkkal. A vezérigazgató úr szemrebbenés nélkül válaszolta: igen, az összes.
Felhívtam telefonon Zajtai Györgyöt, az észak-déli metró független szakszervezetének vezetőjét, aki megerősítette, hogy a független szakszervezet nem támogatja a sztrájkot. Azt is megmondta, hogy miért nem: a bérkövetelésekkel egyetértenek, de azzal nem, hogy a vállalatvezetés újabb és újabb központi támogatással igyekszik enyhíteni a nagyvállalat gondjaim, nem pedig az elavult szerkezet megváltoztatásával. Erről a BKV vezérigazgatónak tudnia kellett, mert előző nap, vasárnap reggel együtt szerepelt Zajtai Györggyel a Nap TV-ben.
Hazudott a vezérigazgató úr akkor is, amikor kérdésemre azt válaszolta: jóllehet a Munkaügyi Bíróság jogtalannak nyilvánította a sztrájkot, ők fellebbeztek a végzés ellen, ám a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A napokban megtudtuk, nem fellebbeztek a Munkaügyi Bíróság döntése ellen. (folyt.)
1990. január 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- BKV sztrájk - 1. folyt.
|
De hagyjuk a csudába a gyerekként füllentgető vezérigazgatót. Végül is ez a sztrájk a szakszervezet ügye, és éppen ez az, ami végképp elkeserített. Az, hogy a szakszervezet ílyen könnyedén nyúl a végső eszközhöz, a sztrájkhoz; semmibe veszi a sztrájktörvény előírásait, mely szerint közüzemről lévén szó, a figyelmeztető sztrájk maximum 15 perces, nem pedig 10 órás lehet, és a sztrájk idején is biztosítani kell az alapellátást, ami a BKV-nál annyit tesz: a menetrendszerinti járatok minusz 15 százalék, nem pedig a teljes leállás.
Az egyik legfontosabb demokratikus vívmányunk a sztrájktörvény, lejáratása, ha épp mi munkavállalók nem tartjuk magunkat az előírásaihoz, a végső eszköz a sztrájk lejáratása is. +++
1990. január 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|