 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
 |
Interparlamentális Unió
|
(Tamás Gáspár Miklós)
München, 1989. február 22. (SZER, Magyar híradó) - Nagy port kavart
Barcs Sándor pár héttel ezelőtti közéleti szereplése. A Rajk-per
egykori népi álnoka, bocsánat, ülnöke igyekszik magát is áldozatnak
feltüntetni, ami azért helyenként legalábbis problematikus, ahogyan
Fábri Péter az "ÉS" hasábjain ezt leleplezte.
Barcs Sándor 1947 óta országgyűlési képviselő. Azt nyilatkozta:
amíg csak lehet, szolgálja országát. Ezzel a szolgálattal
foglalkozik munkatársunk:
- Tegnap az Interparlamentális Unió budapesti ülésével kapcsolatban
bejelentette, hogy a magyar tagozat, amelynek ő az elnöke, nem fog
a nemzeti kisebbségi kérdésről és az apartheidről folyó második
napirendi pont keretében vitát kezdeményezni az erdélyi magyar
kisebbség helyzetéről, mondván, hogy a házigazda udvariassága ezt
nem teszi lehetővé.
Kétségtelen, hogy a diplomáciai illemszabályok arra intenek, hogy
lehetőleg a házigazda kerülje a nagyobb konfliktusra lehetőséget
adó problémák felvetését. Kérdés azonban, hogy egyrészt a
diplomáciai illemszabályok erősebbnek kell-e hogy legyenek egy
ilyen égető kérdésnél, másrészt pedig kérdés, hogy az Európai
Parlament, az Európa Tanács és más nemzetközi testületek ülésén
lezajlott heves viták után, ahol Románia elítélését az összes
politikai erők - nemzeti határokra és politikai hovatartozásra való
tekintet nélkül - a legerélyesebben képviselték, van-e értelme
ennek a bátortalan diplomáciának.
Azt hiszem, hogy Barcs Sándor, aki a magyar politikai vezetés egy
elmúlt korszakát képviseli, úgy látszik azért ennek az új
vezetésnek is élvezi eléggé a bizalmát ahhoz, hogy egy ilyen, a
közvélemény helytelenítésével nyilvánvalóan találkozó bejelentést
tehessen.
Kérdés, hogy meddig lesz az a helyzet, hogy mindenféle
demokratizálások és állítólagos megújulások ellenére a nemzetközi
színtéren Magyarországot a legrégebbi bolsevikok képviselik.
Emlékezzünk 1956-ra, amikor Magyarországot Lev Konduktorov (?)
képviselte az ENSZ-ben. Ideje volna annak, hogy az országhoz hű és
népszerűségre számot tartható politikusok reprezentálják
Magyarországot nemzetközi porondon. +++
1989. február 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|