|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Zavaros a magyar közélet
|
------------------------
Washington, 1990. szeptember 29. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Zavarosnak tűnik a magyar közélet - de milyen is lehetne? Takács József olvassa fel rádióesszéjét:
- Marosán György kerepli minden második oldalon - abban az emlékező kötetében, melyben leírja: hogyan maradt hű a párthoz és eszméhez akkor is, amikor a párt bebörtönözte, halálra ítélte, majd megkegyelmezett neki - kommunista munkás vagyok, nem tehetek mást, itt a helyem.
Neki tehát a jelek szerint nem volt identitás-zavara. Tudta hogy kicsoda, tudta hogy hol a helye. Ugyanez elmondható volt elvtársairól is. Azok is tudták: ott a helyük, ahol a koncok potyognak az asztalról.
A társadalom túlnyomó többsége azonban nem volt ilyen szerencsés bucigyuriék országlása idején. A magyarok többsége nem találta helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak, az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése. (folyt.)
1990. szeptember 29., szombat
|
Vissza »
|
|
- Zavaros a magyar közélet - 1. folyt.
|
Legnehezebb azonban azoknak, akik tisztességgel tenni akarnak az ország jobb életéért. Ők - többségükben - nem kisgazdák, nem túlzottan hívő keresztények, nem is ateisták. Talán büszkék magyarságukra, de nem akarnak nemzetiszínű gatyát hordani. Mivel ők a deszignált tagjai az új pártoknak, így az sem meglepő, hogy a pártok sem tudják: igazán hol állnak az utat kereső társadalomban.
A kormánykoalíció pártjai rengeteg kritikát kaptak az ellenzéktől azért, mert állítólag egyikük túlságosan sokat emlegeti a nemzettudat fontosságát, tehát nacionalista-gyanús, netán antiszemita -, a másik keresztény voltát hangoztatva a keresztény kurzus rémeit idézi, a hitoktatás fontosságának emlegetése pedig egyesekben az iráni és iraki ajatollah-ok rémeit festi a falakra.
A legutóbbi parlamenti zűrzavar adta a legjobb képet arról: mennyire zavaros is a magyar közélet, a magyar pártok idenditástudata. Most azzal vádolják az ellenzéki pártok a kormánypárt külügyminiszterét, hogy kirekesztette őket azok értékek hordozói közül, amelyekre eddig a kormánypárt és koalíciós partnerei voltak a legbüszkébbek. Nekem úgy tűnik: az ellenzék tagjai is igénylik - és nagyon helyesen - hogy őket is megilleti a nemzettudat, a keresztény erkölcsök, a liberális elvek birtoklása és védelme. - Úgy legyen.
És akkor a pártok nagy lépést tettek a tisztább jövőkép kialakítósa felé, amelyben a hőbörgést nem tévesztik össze a demokratikus parlamenti vitákkal, ahol elvek feszülnek elvekkel szemben, nem pedig személyeskedő gyalázkodások korbácsolják az amúgy sem nyugodt érzelmeket. Sajnos: a demokrácia iskolájában a tandíjmentesség ismeretlen fogalom. +++
1990. szeptember 29., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|