|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Thatcher tudja, hogyan kell (állam)háztartást vezetni
|
-----------------------------------------------------
München, 1990. szeptember 18. (SZER, Magyar híradó, Rentoul Ferenc) - A brit miniszterelnök magyarországi látogatásának jelentőségét ma még korai lenne értékelni, de arról már beszélhetünk, hogyan is látják abban a szigetországban a kis Magyarországot, az ott végbemenő változásokat, amelyeket Margaret Thatcher képvisel.
Angliában minden felvilágosodottabb újságolvasó tudja, hogy Magyarország az az ország, mely zömében a művészetekben, a sportban, sőt a politikai fejlődésben is kis lakosságát messze meghaladó arányban ért el egészen kimagasló eredményeket.
Hogy Magyarország a második világháborúban a hitleri Németország mellé kényszerült, azt tudják az emberek, de Magyarországot, mint hadviselő felet nemcsak, hogy nem gyűlölték, de nem is igen vették komolyan.
Nagyon is komolyan vették azonban, hogy a magyar nép volt az első, mely 1956-ban fegyveres kiállással és óriási véráldozattal nemcsak megpróbálta megdönteni a kommunizmust, hanem meg is döntötte úgy, hogy a párt romokban hevert, míg csak a szovjet szuronyok és tankok nem állították vissza az elvtársak mondvacsinált szocializmusát. Ezért fogadta be Anglia akkor korlátlanul a magyar menekülteket.
Mindez még jóval azelőtt történt, hogy Margaret Thatcher kilépett volna az angol politika színpadára. Az angol miniszterelnök már korábbi magyarországi látogatása alkalmával is megmutatta, hogy még egy akkori parancsuralmi ország fővárosában sem rejti véka alá a rendszerről alkotott véleményét, azóta pedig sok minden történt, úgyhogy Margaret Thatchernek igazán minden oka megvolt nagy helyesléssel fogadni a magyarországi fejleményeket. (folyt.)
1990. szeptember 18., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Thatcher Budapesten - 1. folyt.
|
És hogy alakul a helyzet az ellenkező irányból? Mint a Times mai számában oly helyesen megállapítja, az alatt a tizenegy év alatt, melyet Thatcher az angol kormány élén töltött, itt Angliában nagyjából megvalósította azt, amiért a magyarok évek óta küzdöttek, és ami után áhítoztak: felgöngyölte és felszámolta nemcsak a szocializmus hamis tanait, hanem mindazt, ami ezekből következett - az elburjánzott bürokráciát, a Csáki szalmája elvének alapján egyre nagyobb veszteséggel dolgozó állami vállalatokat. És általában azt hirdette, hogy mindenki igyekezzék megállni a maga lábán, s ne várja, hogy majd az állam gondoskodik róla, és így a szájába repül a sült galamb.
Ezért nem is próbált megalkudni olyan felemás "üssük agyon, de ne nagyon " jellegű újabb vágású kommunistákkal, mint például Lengyelországban Rakowski, Kelet-Németországban Krenz vagy Magyarországon Pozsgay. Ez a magyarázata az angol miniszterelnök népszerűségének Kelet-Európában.
A Nagycsarnokban tett egykori látogatása lényegében jelképes volt. Margaret Thatcher, mint jó háziasszony tudja, hogyan kell háztartást vezetni, és az államháztartás alapja sem lehet más, mint az egyre terjedő magánszektorban kiépítendő piacgazdálkodás. +++
1990. szeptember 18., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|