 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
 |
A hét kérdése: miért fásultak bele a lengyelek a választásokba?
|
1990. június 1. péntek (MTI-Panoráma) - Minden idők
legalacsonyabb részvételi arányát hozták múlt vasárnap a
lengyelországi helyhatósági választások. A jogosultak mindössze 42,1
százaléka ment el a szavazni, s ezt az érdektelenséget meglehetősen
súlyos politikai figyelmeztetésnek tekintik Lengyelországban.
A 42,1 százalék mellett a kommentárok leggyakrabban egy másik
számot emlegetnek: az év eleje óta 40 százalékkal csökkent a
lakosság vásárlóereje. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a
munkanélküliek száma már 400 ezerre tehető, akkor ez a ,,számmágia,,
már önmagában is komoly következtetések levonására ad lehetőséget.
A lengyelországi új hatalomnak azért is okozott kellemetlen
csalódást a kongó szavazóhelyiségek látványa, mert valójában most
tartották az első, teljesen szabad és demokratikus választást. A
tavaly júniusi parlamenti választásokon előre megegyeztek a
képviselői helyek megoszlásáról - ennek ellenére a lengyelek 62
százaléka élt akkor alapvető jogával. A Szolidaritás, amelyet
ugyancsak nyugtalanít tagságának lemorzsolódása, megtett minden tőle
telhetőt: a bukott rendszer teljes felszámolására, a vidéken
továbbélő ,,nomenklatúra,, szétveresére hivatkozva sürgette, kérte a
lengyeleket, hogy menjenek el szavazni.
A Szolidaritás számára a régi rendszer végleges lebontásán túl
egy másik tétje is volt a választásnak. Május második felében a
helyhatósági szavazás kérdését teljesen háttérbe szorította a
tengermelléki vasutasok ,,vadsztrájkja,,. A kormánypozicióban lévő,
szakszervezetnek már aligha nevezhető Szolidaritás elítélte az
akciót, de a régi állampárti, most ellenzéki OPZZ szakszervezeti
szövetség felkarolta azt. (A számok a két szervezet esetében is
beszédesek: a Szolidaritás kezdeti 10 milliós tagságából mára csak
1,5 millióan maradtak, az 1980-ban padlóra került OPZZ pedig ma már
7 millió tagot számlál.)
A sztrájk végül - Lech Walesa személyes közbenjárására - a
kormány számára megnyugtatóan zárult. A kilenc hónapja hivatalban
lévő Mazowiecki-kormány azonban mégsem örülhetett, hiszen a
vasutasok helyett a szavazók léptek ,,sztrájkba,,. A több mint 10
millió választópolgár távolmaradása egyértelműen arra utal, hogy a
lengyel társadalom többségét nem sikerült meggyőzni a beteg gazdaság
sokkterápiás kezelésének helyességéről.+++
MTI-Panoráma
1990. június 1., péntek 12:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|