|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (24. rész)
|
A határozathozatal utáni rövid szünetet követően a miniszteri bársonyszékekben már az új kormány tagjai foglaltak helyet. Szabad György külön is köszöntötte a lelépő kormány tagjait, akár képviselői helyükön, akár a díszpáholyban foglaltak helyet. Ezután a jegyző felolvasta Göncz Árpád átiratát, amelyben a miniszterelnök javaslatára kinevezte a Magyar Köztársaság minisztereit:
Andrásfalvy Bertalant művelődési és közoktatási miniszterré,
Balsai Istvánt igazságügyminiszterré,
Bod Péter Ákost ipari és kereskedelmi miniszterré,
Für Lajost honvédelmi miniszterré,
Gerbovits Jenőt tárca nélküli miniszterré,
Győriványi Sándort munkaügyi miniszterré,
Horváth Balázst belügyminiszterré,
Jeszenszky Gézát külügyminiszterré,
Kádár Bélát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterévé,
Keresztes K. Sándort környezetvédelmi miniszterré,
Kiss Gyulát tárca nélküli miniszterré,
Mádl Ferencet tárca nélküli miniszterré,
Nagy Ferencet földművelésügyi miniszterré,
Rabár Ferencet pénzügyminiszterré,
Siklós Csabát közlekedési és hírközlési miniszterré,
Surján Lászlót népjóléti miniszterré.
A független, felelős magyar kormány miniszterei - a bemutatás sorrendjében - helyükről felállva köszönték meg a bizalmat.
A kormányalakító ülésszak ünnepélyes akkordjaként: Antall József letette a hivatali esküt. A miniszterelnök az eskütétel után ismét szót kért.
Az Országgyűlés, kemény politikai vita után, elismerve az eddigi munkát, s talán megbocsátva a botladozásokat, elfogadott miniszterelnöknek - mondta -, majd hangsúlyozta: túl a formális eskün, ami kötelezi, aminek tiszteletben tartása szent kötelessége, mélyebb gyökerek és nagyobb elszántság köti a nemzethez. Számára ez a nap azt jelenti: véget ért valami az életében, és valami új kezdődik. Nem titkolta: kétségek gyötrik, a felelősség súlya olyan mértékben nehezedik rá, hogy minden akaraterejére és hitére szükség van a helytálláshoz. Szerény kormányosa kíván lenni az országnak nagy szavak nélkül, tudva azt, hogy milyen mélységek és milyen szakadékok tátonganak előttünk. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 21:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|