 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
 |
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (10. rész)
|
,, Ez a program mindenki bibliája lesz, naponta és sokat kell
majd forgatni,,. ,,A program elfogadásával néhány éven belül rég nem
tapasztalt élelmiszerbőséget teremtenek a kisgazdák,,. ,,Az
iparpolitikai tézisek a vállalkozásokat segítik,,. ,,A program
elfogadásához elegendőek az irányelvek,,. ,,Reális alapja van az
1947-es földtulajdon visszaállításának,,. ,,Józan paraszti ésszel
sok mindent meg lehetett oldani,,. ,,A kormány a mi kormányunk,
bízunk benne,,. - Egyebek között ezek a megállapítások hangzottak el
a beterjesztett kormányprogram mellett a Független Kisgazda-,
Földmunkás- és Polgári Párt képviselőinek hozzászólásaiban.
A koalíciós párt - amely a 16 miniszteri poszt egynegyedét
birtokolja majd - képviselőinek többsége egyetlen ,,részletet,,, a
földtulajdonlás kérdését emelte ki, annak realitását védelmébe véve.
De volt, aki a koalíció magyarázatára vállalkozott, akadt, aki -
parlamenti vitában nem szokatlanul - képviselőtársai felvetésére
kísérelt meg válaszolni, majdhogynem átvéve a kijelölt
miniszterelnök tisztét. A hozzászólók nemegyszer utaltak a múltra:
az 1910-es, 1920-as évek, a Horthy-korszak és főként 1947 éppúgy
megidéződött szavaikban, mint 1956-57 vagy 1967.
Oláh Sándor azt firtatta: több-e vagy kevesebb az összeurópai
kollektív biztonsági rendszer a nagyhatalmak által garantált
semlegességnél. Borz Miklós a magyar nép fogyását példázta néhány
statisztikai adattal, s az abortusztörvénynek, mint a népirtás
eszközének a felülvizsgálatát szorgalmazta.
Többen kitértek a Fidesz-képviselők megállapításaira, inkább
ellenkezve, semmint vitatkozva azokkal. Így elhangzott, hogy ez a
kormányprogram igenis cselekvésre ösztönöz; hogy nincs külön
kisgazda- és MDF-program, csak egységes kormányprogram van; hogy
sokan bírálják az agrárprogramot, miközben az istállószagot sem
érezték soha; hogy az 1947-es földtulajdon felszámolása csak
1967-ben kezdődött el és a pártállamnak napjainkig is csak 50
százalékát sikerült megvalósítania. Tóth Imre például úgy
fogalmazott: vannak képviselőtársai, akik megfeledkeztek másfél
hónappal ezelőtti igéreteikről, s az ellenszenvet félretéve nem a
nemzet jövőjéért aggódva próbálják meg a magyar nemzetet építeni és
ismét naggyá tenni. (folyt. köv.)
1990. május 23., szerda 18:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|