|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Ünneplő ország
|
-------------- München, 1989. október 22. (SZER, Világhíradó, Kasza László) - A Bartók Béla Zeneiskola hangversenyterme, Vác. Ünnepi ruhás, nyakkendős, komoly arcú emberek. De ebben a komolyságban van valami felszabadultság is, hogy ne mondjam, győzelmi érzés. Úgy gondolom joggal. Ők, és mindazok, akik szerte az országban, Budapesttől a legkisebb falvakig ünnepelnek ezekben a napokban, győztek. Kiharcolták maguknak, hogy 33 év után szabadon ünnepelhetik azt az október 23-ikát, amelyre eddig csak szűk baráti, vagy családi körben, esetleg némán, egy-egy gondolattal emlékezhettek csak. Az emelvényen övenhatosok, olyanok akik túlélték. A harcok peremén érintett fiatalembernek kegyelem az elsőfokú halálos ítélet után, 17 év egy honvédtisztnek, mert gondoskodott arról, hogy rend legyen Vácott, 7 év újságcikkért a munkástanács-vezetőnek, 5 a helyi lap szerkesztőjének, mert arra biztatott azalatt a csodálatos 12 nap alatt, hogy mindenki őrizze meg nyugalmát. Váciak, nagymarosiak, környékbeliek, nyugodt hangon beszélnek, de érezni szavaikból, hogy jól esik végre nyíltan, ünneplő közönség előtt szólni arról, amit 33 éven át beléjük fojtottak. A fővárosból is jöttek. Darvas Iván, a kitűnő színész egykori rabtársával, Eörsi István író-költővel, és a mai fiatalok képviseletében a 10 évvel 1956 után született Deutsch Tamás, aki markánsan fogalmazta meg a nap mai politikai jelentőségét. Vitatkozgattak a Parlamentben arról, hogy ünnep-e oktbóber 23-ika vagy nem - mondta -, a népet eddig sem izgatta, hogy mit döntenek ott, most sem. Eddig is ünnepnek tekintette, most és ezután is. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ünneplő ország - 1. folyt.
|
Aztán megható emlékezés a város fiára, dr. Rusznyay Árpád tanárra, akit Vácott ért utól Kádár rendőrsége, és végeztetett ki, mert ő volt Veszprém megye Forradalmi Tanácsának elnöke. Barátok, volt osztálytársak, tanítványok emlékeznek. Nagyszerű ember lehetett. Ez derült ki a beszédekből, de nekem van egy érzésem, hogy "csak" egyszerűen tisztességes, becsületes ember volt. Ezért került a 301-es parcellába. Annak a rendszernek nem a nagyszerű, hanem a "csak" tisztességes, becsületes emberek voltak a fő ellenségei. Jó érzés kezet fogni az özveggyel, aki mögött a megbélyegzés szörnyű évei lehetnek. Ez a gesztus - úgy érzem - kissé vácivá tesz engem is, a kívülállót. Többszázadmagammal, kezemben gyertyával vonulva a gimnáziumhoz, ahol Rusznyay tanár úr utolsó történelemóráját adta, már úgy könnyezek, mintha engem is tanított volna. Mi az hogy tanított volna, tőle is és valamennyi kivégzett társától történelmet tanulunk mi, akik ma szabadon és nyilvánosan hajthatjuk meg fejünket emlékük előtt. +++
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|