|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
- A Műegyetem előtti ünneplés - 1. folyt.
|
- Boldog vagyok önökkel, veletek együtt. Kimondhatatlanul boldog vagyok, megértem ezt a napot. Olyan szívesen lennék derűs, könnyed, de itt az egyetem falánál, az egyetemet látva, nézve megjelennek előttem azok a napok, amikor bizony itt a fal tövében hullott hallgatóimnak vére. A műegyetemi gyűlés fő szónoka veszi most át a mikrofont, Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, egykori halálra ítélt, aki 1956-ban végzős műegyetemistaként vett részt a megmozdulásokban, majd a harcokban: - A "suhancok" szabadságvágya és elszántsága láttán az elnyomás rendszere meghátrált, és órák alatt összeomlott - idézi fel a szónok a hősi napokat, majd a szovjet intervencióról és arról szól, hogy a Nyugat akkor lényegileg képtelen volt segíteni. Szól a mroknyi árulóról, akik idegen hadsereg szárnyai alatt rendezkedtek be a hatalomnmal, és végigverték az országot. Aztán eljött a kisszerű maszek kiegyezgetések ideje. Magyarország az állóvíz országává, a mocsár országává lett. Még egy évvel ezelőtt is szentségtörésnek számított transzparensünk, amelyen többpártrendszert követeltünk. Egy évvel ezelőtt még vertek minket a rendőrök, most pedig velünk együtt, közösen óvják a rendet. Nem akarunk senkit felakasztani, sem börtönbe csukni, de az a legkevesebb - hangsúlyozza Mécs Imre -, hogy a megtorlás bűnösei, a nemzettől idegen rendszer haszonélvezői és azok is, akik garázdálkodásukat némán tűrték, most nyilvánosan megvallják és elítéljék egykori viselkedésüket. 1956 forradalmának 16 pontja ma is érvényes - folytatta Mécs Imre -, és megvalósításuk már megkezdődött. Ezeket a követeléseket a demokratikus ellenzék tartotta ébren az elnyomatás időszakában. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|