|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Néma koszorúzás Aradon (1.rész)
|
Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti:
Arad, 1989. október 6. péntek (MTI-tud) - Az 1848-49-es magyar szabadságharc vértanúinak aradi emlékműve kerítésekkel elzártan, elszigetelten áll. A korábbi évekkel ellentétben a helyi lakosok és más vidékekről érkezettek, köztük magyarországi látogatók pénteken a 13 szabadsághős kivégzésének 140. évfordulóján nem koszorúzhattak, nem helyezhették el a kegyeletes megemlékezés virágait.
Pénteken már a kora reggeli órákban ,,Behajtani tilos,,-táblát tettek ki a Maros-híd feljárójára, rendőrök zárták el a közúti és gyalogos közlekedést. Hasonlóképpen a folyó túlsó oldalán az emlékmű övezetében lévő utcákat is blokád alá vették és nem engedélyezték a közlekedést. A Maros város felőli oldalán összegyűlt többszáz főnyi tömeggel közölték, nem lehet a hídon közlekedni, mert az emlékmű környékén ügyességi autóverseny van. Valóban, az emlékműt körülhatároló egykori füves, parkos területen autós ügyességi versenyt rendeztek, mert nemrégiben ezt a területet lebetonozták és nagy, magas kerítéssel vették körül, teljesen lezárták. Emiatt felszedték és megsemmisítették azt a kis sétányt, amely az emlékműhöz vezetett. A képhez tartozik, hogy az emlékhely más oldalról sem közelíthető meg szabadon, mert sportpályák céljára a park többi részét is elkerítették. Ezért ma csak úgy lehet eljutni az emlékműhöz, ha két kaput kinyitnak, de ezek a kapuk - helyi lakosok elmondása szerint - állandóan zárva vannak. Ismert a tény, hogy 140. évforduló alkalmából hivatalos magyar állami és pártszervek jelentették be koszorúzási szándékukat, de ezt a román fél elutasította. Csak annyit engedélyeztek, hogy a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete helyeztessen el koszorút. Ennek megfelelően Szűts Pál bukaresti nagykövet, Aradi Sándor ezredes katonai és légügyi attaséval, valamint a nagykövetség több diplomatájának kíséretében vörös szegfűbűl készített nagyméretű koszorút tett az emlékmű talapzatára, a nemzeti színű szalagon ezzel a felírással: ,,A vértanúk emlékére a 140. évfordulón,,. Teljesen némán zajlott le a koszorúzás, nagy biztonsági őrizettel - néptelenül. Ehhez emlékeztetőül: az elmúlt évben az emlékműnél lévő többezernyi tömeg a koszorúzásnál a Himnuszt és a Szózatot énekelte. A hivatalos aktus csak rövid ideig tartott. A magyar nagykövet és kíséretének gépkocsisora visszaindult a Park szállóhoz, amely a Maros partján, a lezárt híd tőszomszédságában van. A koszorúzásról kizárt tömeg a folyóparton és a szálloda környékén várakozott. Amikor a nemzetiszínű-zászlós nagyköveti gépkocsi a hídon feltünt, a várakozók tapssal köszöntötték és integettek. (folyt.)
1989. október 6., péntek 13:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|