 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
 |
Refórmkommunisták
|
-----------------
München, 1989. október 2. (SZER, Magyar híradó) - Reform és
egyéb kommunisták a célegyenesben. Hallgassák meg Kasza László
budapesti kommentárját.
- A hét végén az volt az ember érzése, hogy az MSZMP csak
reformistákból áll. Ők voltak úton szerte az országban, és
külföldön.
A konzervatív szárny vezetői közül csupán Grósz Károlyról
szerzett tudomást a közvélemény, aki mintha csak jelképes lenne, egy
temetésen vett részt a Belügyminisztérium MSZMP bizottságának
felszámolását kimondó értekezleten. Ezzel szemben Pozsgay Imre
Sopronban járt, Németh Miklós, Vastagh Pál, Barabás János, Hámori
Csaba Győrött, Szűrös Mátyás Püspökladányban, Budapesten értekeztek
a reformkörök és az egésznek nemzetközi színt adott a New Yorkból
éppen hazatérő Horn Gyula, Németh Miklós interjúja Welt am
Sonntagban, és Kremsbe ellátogató Pozsgay Imre.
Ők valamennyien nyilatkoztak, közlemények születettek, beszédek
hangzottak el, a szót, hogy kommunista senki sem mondta ki, sehol
sem volt vörös zászló, annál több a nemzeti színű és számtalan,
megismétlése a többpártrendszer utáni vágynak, a rendszerváltozás
követelésének.
Az ország pedig mérsékelt érdeklődéssel figyeli ezt a reformista
felvonulást, nem tudja, higgyen-e, és mint higgyen. Mert ugye azt
senki sem hiszi, hogy az MSZMP sztálinistái, kádáristái feladták
volna, bizonyára nem. A pénteken kezdődő pártkongresszuson derül ki,
hogy milyen erőt képviselnek. Mert itt nem a Kádár János Társaság,
vagy a Münnich Ferenc Társaság szomorú alakjairól van szó, ők
valóban kevesen vannak, társadalmi befolyásuk a nullával egyenlő.
Félni nem tőlük kell, lehet, hanem az apparátus még mindig
hivatalban lévő tagjaitól, akik 40 éve játszi könnyedséggel mondják
ki a reform szót, mert tudják, hogy ez az ő szótárukban azt jelenti,
hogy semmi sem változik, hatalmuk marad. (folyt.)
1989. október 2., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|