|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 5. folyt.
|
- Azt gondolom, hogy szét kell bontani nagyon óvatosan itt az egyes összefonódott fogalmakat, hogy az írók és az irodalom szerepe. 1956-ban kétségkívül - az eszmei előkészítésében ennek a forradalomnak és szabadságharcnak - az irodalomnak óriási szerepe volt. Nem állítanám, hogy a mai csendes, vértelen akár folyamatnak nevezhetnénk - mert én nem értek egyet azzal, hogy ez a folyamat forradalom lenne -, maradjunk annál, hogy ennek a mai erjedésnek a megindítói szerintem ugyancsak az írók voltak. Lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló, nem olyan látványos a szereplésük, nem nyílt most alkalom arra, hogy a "Talpra magyar "-t el lehessen szavalni egy múzeum lépcsőjén, és nem nyílt arra sem mód, hogy egy évekig kéziratként fiókban tartott "Egy mondat a zsarnokságról" előkerüljön. És ezért kevésbé látványos. De azt kell mondanom, hogy az írók megfeleltek annak a ki sem mondott várakozásnak, amelyet a társadalom az írói társadalommal szemben megfogalmazhat. Nagyon érdekes viszont az, hogy az irodalom kétségkívül mintha eltünt volna Magyarországról. Még az az irodalom is, amelyben a leképeződését kereshetnénk a politikai folyamatoknak. - Az ismereteim valószínűleg hiányosak a mai magyar irodalomról, de valahogy nem fedeztem fel még sehol semmiféle jelentős irodalmi művet, amelynek a témája pontosan ez, a mai átalakulás lenne, a legfontosabb, legizgalmasabb téma, ami egyáltalán lehetséges. - Igen. Értem, hogy miért nem született jelentős regény vagy dráma ezzel kapcsolatban - leszámítva a publicisztikát, a hírlapi műfajokat - nem született olyan irodalmi mű, amely egyrészt nyilvánvalóan ebből keletkezett volna, másfelől hordozná ezt a maga tükrében. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|