|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Mi legyen a munkásőrséggel?
|
--------------------------- München, 1989. szeptember 6. (SZER, Magyar híradó) - A hajlandóság a demokratikus viselkedésre ma már szinte illemtani kérdés. És ennek a rendőrség is igyekszik eleget tenni. A Forradalmi Rendőrezred közbiztonsági parancsnokainak értekezletén szóba kerülnek a rendőrségi alkalmazottak szabálytalan eljárásai, főként saját zsebbe tett bírságösszegek vagy visszaélések fogdába zárt prostituálttal. Más, hétköznapi gorombaságokról, középkorú férfiak letegezéséről, indokolatlan, ámbár "csak" néhány órás őrizetbevételekről, a rendőrnek nem tetsző jelvényt viselők lefasisztázásáról és megrugdosásáról, elcsattanó pofonokról még valószínűleg van mit mondani. Ezért is emlegetheti okkal a kollégám, hogy isten tudja, akarja-e a Belügyminisztérium a munkásőröket állományába, amikor még saját embereinek a kulturált viselkedését sem tudja garantálni. A lassan örökzölddé váló kérdéssel - Mi legyen a munkásőrséggel? - Hamburger Mihály foglalkozik: Miközben a Honvédelmi Minisztérium képviselője nagyon óvatos formában kinyilvánította, hogy nem örülnének, ha a munkásőrséget a honvédséghez csatolnák, a munkásőrség vezetése visszautasította annak a megújítási javaslatnak a megvalósítását, amelyet tíz munkásőr a reformkörök tanácskozásán terjesztett elő. A munkásőrség képviselője arra hivatkozott, hogy a jelenlevő 23 munkásőrből csak tíz írta alá a javaslatot, továbbá számos tiltakozó telefonhívást kaptak, végül pedig arra, hogy ők már egyébként is átalakultak. Az átalakulás biztosítéka szerint az MSZMP KB 1989. május 8-iki állásfoglalása, a Minisztertanács 1989. június 15-iki rendelkezése és a munkásőrségnél működő reformbizottság áldásos tevékenysége. Az általános megújulásból, a reformtevékenységből tehát a munkásőrség sem akar kimaradni. Egyetlen dologhoz azonban ragaszkodnak: a fegyverhez. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mi legyen a munkásőrséggel? - 1. folyt.
|
Eredményként könyvelte el a munkásőrség képviselője, hogy az újabb tagokat már nem az MSZMP veszi fel - a régiek még az MSZMP emberei voltak -, valamint azt, hogy azért már más pártok tagjai is részt vesznek a munkásőrség tevékenységében, sőt tagjainak kétharmada pártonkívüli. Pontos számokat azonban ennek kapcsán éppúgy nem említ, mint a tömegesen tiltakozó telefonok esetében. Így sem azt nem tudhatjuk, hogy mennyi az az új tag, amely már az újfajta rend alapján lett a munkásőrség tagja, és azt sem, hogy az egyharmad párttag munkásőr miként oszlik meg a különböző pártok között. De az igazi kérdés sokkal inkább az, hogy kinek vagy kiknek van szükségük erre a testületre. A Honvédelmi Minisztérium már nyilatkozott: nem kívánja az önkéntes szervezetet összeelegyíteni a ténylegesekkel. A Belügyminisztérium még nem nyilatkozott. Feltehetően elfoglalja tagjait nemcsak a bűnözés növekedése, hanem a saját soraiban meglévő alacsony morális színvonal, amely a Kék fény műsorok kedvelt kifejezéseit használva: megakadályozza a közegek kulturált érintkezését a lakossággal. Ha őszintén nyilatkozna, bizonyára azt mondaná: a jelenlegi keretek közt még saját alkalmazottai kulturált viselkedését sem tudja garantálni, nemhogy önkéntesekét, ezért a munkásőrségre szánt pénzt hadd kapja meg létszámbővítésre, fizetésrendezésre, szakmai továbbképzésre és nyelvoktatásra. Persze lehet, hogy valamelyik fegyveres testület, például a határőrség, amelyik most vette igénybe 28 munkásőr segítségét az NDK-menekültekkel kapcsolatban, segédkezet nyújt a munkásőrség átmentéséhez. De kell-e az országnak az a munkásőrség, amelyet a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az ellenforradalom leverésére és a munkáshatalom, azaz saját hatalma védelmére hozott létre? A Munkás-Paraszt Kormány és hatalma szerencsére a múlté. Az ellenforradalom népfelkeléssé alakult, de a munkásőrség maradni akar. +++
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|