|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Vitray Tamással - 1. folyt.
|
Azon az értekezleten, ahol az úgynevezett kibővített elnökhelyettesi - azt hiszem így hívják hivatalosan ezt -, tehát ahol magyarán a televízió vezetői testülete jelen volt, amikor ezt tökéletes precízitással Bereczky ismertette, akkor a következő hozzászólásokból számomra világosan kiderült, hogy egyrészt egy, hát enyhén szólva nem túlságosan örömmel fogadott elképzelésről van szó - és bár senki nem mondta, hogy ő majd keresztbe rak, akadályoz, és így tovább - de ez olyan horderejű volt, én most Balót idézem, azt mondta, hogy az elmúlt 30 év televíziózásának legnagyobb horderejű lépése lett volna ez, hogy ezt nem lehet úgy - 55 éves elmúltam, nem lehet úgy - megpróbálni, hogy ne mindenkinek a részvételével és hathatós támogatásával. És akkor úgy éreztem: nekem ehhez nincs energiám, én már nem tudok ezzel megpróbálkozni. Hát ennyi volt tulajdonképpen, és ekkor léptem vissza, miután öt óra hosszat már tartott ez az értekezlet, amely a további két órában - ameddig még tartott - Baló Györgynek ajánlotta fel ugyanezt a lehetőséget. - Nem tart-e attól, hogy végül is a közönség jár rosszul? Vitray Tamás meghatározó egyénisége, az elmúlt három évtized magyar televíziózásának. - Nekem meggyőződésem, hogyha az Ön nagyon kedves föltételezését - mondjuk - valósnak veszem, akkor meggyőződésem, hogy a közönség jár jól. Mert én - egészen bizonyos, hogy elköszönhettem volna egyszer s mindenkorra attól, ami az egyetlen dolog, amit igazán szeretek és élvezek a televíziózásban: a műsorkészítés. Tehát, hogyha valójában a személyemhez fűződnek - hogy mondjam -, közönségelképzelések, akkor az elsősorban az, hogy műsorokat készítsek. Akár úgy, hogy magam szerepelek benne, akár úgy, hogy mint a sportosztálynak végül is gazdája vagyok. De szervezni, pénzt keríteni, (...) és így tovább - szóval mindazt, amivel ez jár: ezt csak nagyon-nagyon erőteljes támogatókkal, csak egybehangzó, összecsendülő zenekarral lehet. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|