|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Nyugdíjasok helyzete
|
München, 1989. június 19. (SZER, Világhíradó) - A napokban olvastam, hogy a Szovjetunióban több mint 40 millió ember él a létminimum alatt. Ha nem így lenne - gondoltam -, bizonyára kevesebbet hallanánk nemzetiségi ellentétekről, gyűlölködésről, a szegények és gazdagok közti szakadék mélyüléséről. Sovány vigasz, hogy a szovjet nyomorról és a jövő még ijesztőbb kilátásairól - Szaharov professzor közelgő katasztrófától tart - ma már szovjet illetékesek sem hallgatnak. - Hajnal László Gábor a kommunizmus, a keleti szocializmus egyik magyarországi vetületét veszi szemügyre. Felolvassuk írását: - Mindenkinek a szükségletei szerint - hírdették, ígérték a kommunisták 1945 után, és első lépésként elvették a módosabbaktól vagyonukat, lakásukból kitelepítették őket, hogy oda a párt híveit költöztessék. Kétségtelen, a vesztett háború, a romok takarítása, az odaveszettek siratása, a fogságban lévők hazavárása, egyáltalán az élünk tudata a legkeserűbb tényeket is elviselhetővé tette, s az akkori középkorosztály nagy hittel és energiával dolgozott, épített. Belenyugodtak a magyarázkodásba, hogy azért kevés a fizetés, mert a bérükben benne van az ingyenes oktatás, egészségügyi ellátás, az olcsó lakbér, fűtés, világítás, közlekedés. Múltak az évek, és egy bő emberöltönyi idő szaladván tova, hirtelen - bár nem váratlanul - szinte katasztrófális helyzetbe kerültek azok a bácsik és nénik, akik kezük munkájával, verítékükkel tették otthonossá a kifosztott országot, s a vezetők nékik köszönhetik a luxust: a vadászházak, villák sokaságát. (folyt.)
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Nyugdíjasok helyzete - 1. folyt.
|
A szocialistának nevezett esztendők haszonélvezői lelkiismeretlenül hagyták nyomorban a kizsigerelt milliókat. S most, mikor cáfolhatatlan adatok bizonyítják: a két és fél millió nyugdíjas 40 százaléka olyannyira szegény, hogy gyakorta a napi meleg ebédre sem futja - szemrebbenés nélkül hárítják el magukról a felelősséget. Valami különös, mondhatni sajátos jelenségnek lehetünk tanúi. A SZOT és a kormány közös megállapodása révén a 70 évnél idősebbek mind a helyközi, mind a távolsági járműveken - vonat, busz - ingyen utazhatnak. Ez az intézkedés dícséretes, mert a kedvezményezett korosztály tagjai közül most majd többen indulhatnak rokon, barát és ismerős meglátogatására, nem kell filléreket guberálniuk, hogy futja-e az orvosra, patikára, villamosozásra. De alig lépett érvénybe a rendelet, a közlekedési vállalatok máris tiltakozni kezdtek, hogy ez nékik mily hatalmas veszteség. A MÁV 310 milliót kér a kormánytól - megfeledkezvén arról, hogy az állami költségvetésből eleve négy és fél milliárd forint támogatást kap. Az több mint valószínű, hogy a közérzetjavító határozatként bevezettett ingyenesség miatt csökken valamicskét az utaztató vállalatok bevétele, ám ez a veszteség nem lehet olyan hatalmas. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon kell-e most a nagy egyenlősdi. Nevezetesen: a kiemelt összeget kapó nyugdíjasok megérdemlik-e ezt a külön juttatást? A korábban is jogtalan előnyöket sápolok most legalább térítsenek valamicskét vissza az eltulajdonított javakból, hiszen nekik van miből. Közülük léphettek föl sokan olyan igénnyel, kérdéssel, hogy a vonat első osztályán miért ne lehetne ingyen utazni. Az életét végigrobotoló csepeli munkásnak, vagy a látástól vakulásig gürcölő földművesnek, megalázott értelmiséginek eszébe sem jut ilyesmi, csak a hatalomból kiszorult, kedvezményeiket javarészben elvesztett, ilyen-olyan érdemrendes pártkegyeltek próbálkozhatnak effélével. (folyt.)
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Nyugdíjasok helyzete - 2. folyt.
|
Éppen ezért: ne legyen az ingyenes utazás valamennyi nyugdíjas joga, hiszen ez igazságtalan. És ideje lenne azt is tudomásul venni az országot kátyúba taszítóknak, hogy ez a két és fél milliónyi nyugdíjas tömeg - bármennyire a kiszolgáltatottak hatalmas seregéhez tartozik - szavazni még tud, és a jelek arra mutatnak, hogy a szavazás, a választás a jövőben egyre kevésbé lesz mindegy. +++
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|